Megszólalt az MTA elnöke: furcsa nyilatkozat a cenzúrabotrányról

  • narancs.hu
  • 2018. október 4.

Belpol

A túlzott óvatosság nem cenzúra, állítólag.

Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az mta.hu négy kérdésére válaszolt a cenzúrabotránnyal kapcsolatban.

Fő állítása Lovásznak az, hogy az MTA-ban nincs cenzúra, hiszen a problémásnak ítélt előadások végül meg lesznek tartva, ugyan nem a Magyar Tudomány Ünnepe (MTÜ) központi programjának részeként, hanem egy alprogramon a Társadalomtudományi Kutatóközpontban.

Lovász egy az egyben rátolta a felelősséget Barnabás Beátára, az Akadémia főtitkárhelyettesére, aki az MTÜ programjának fő szervezője. Még azt is kimondta, hogy ő nem így döntött volna.

De vajon miért döntött úgy Barnabás Beáta, hogy a szóban forgó előadásokat letiltja?

Lovász erre érdekes magyarázatot ad. Mivel az Akadémia éppen „sorsdöntő” tárgyalásban van a kormánnyal, „a sajtó” pedig azzal vádolja őket, hogy politizálnak (helyesen: kormánysajtó – a szerk.), próbálnak óvatosak lenni, és távol tartani magukat mindentől, aminek politikai felhangjai lehetnek.

Nyilván jobb tárgyalási pozíció reményében.

Egyébként mindez felvet egy érdekes kérdést: elképzelhető, hogy ebben a felfokozott, Lovász által sorsdöntőnek leírt helyzetben ilyen döntésekről az elnöknek semmi tudomása sincs?

Lovász szavaival a sztori: „Az Akadémia nehéz és sorsdöntő tárgyalásban van az Innovációs és Technológiai Minisztériummal az intézethálózat jövőjéről. Ennek kapcsán megalapozatlan vádak is elhangzottak a sajtóban, többek között az, hogy az Akadémia a kutatás helyett politizál. Ebben a helyzetben fokozottan figyelünk arra, hogy ne adjunk alapot ehhez a vádhoz, ez a vitatott döntés is ebből a túlzott óvatosságból fakadt.”

Azt tehát elismerte: az előadásokat „politikai tartalmuk, áthallásuk” miatt nem tette be a Magyar Tudomány Ünnepe központi programjába.

Lehet ezt másképpen értelmezni, mint a kormányzati nyomás alatt működésbe lépő öncenzúra bevallását?

false

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.