Megszólalt az MTA elnöke: furcsa nyilatkozat a cenzúrabotrányról

  • narancs.hu
  • 2018. október 4.

Belpol

A túlzott óvatosság nem cenzúra, állítólag.

Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az mta.hu négy kérdésére válaszolt a cenzúrabotránnyal kapcsolatban.

Fő állítása Lovásznak az, hogy az MTA-ban nincs cenzúra, hiszen a problémásnak ítélt előadások végül meg lesznek tartva, ugyan nem a Magyar Tudomány Ünnepe (MTÜ) központi programjának részeként, hanem egy alprogramon a Társadalomtudományi Kutatóközpontban.

Lovász egy az egyben rátolta a felelősséget Barnabás Beátára, az Akadémia főtitkárhelyettesére, aki az MTÜ programjának fő szervezője. Még azt is kimondta, hogy ő nem így döntött volna.

De vajon miért döntött úgy Barnabás Beáta, hogy a szóban forgó előadásokat letiltja?

Lovász erre érdekes magyarázatot ad. Mivel az Akadémia éppen „sorsdöntő” tárgyalásban van a kormánnyal, „a sajtó” pedig azzal vádolja őket, hogy politizálnak (helyesen: kormánysajtó – a szerk.), próbálnak óvatosak lenni, és távol tartani magukat mindentől, aminek politikai felhangjai lehetnek.

Nyilván jobb tárgyalási pozíció reményében.

Egyébként mindez felvet egy érdekes kérdést: elképzelhető, hogy ebben a felfokozott, Lovász által sorsdöntőnek leírt helyzetben ilyen döntésekről az elnöknek semmi tudomása sincs?

Lovász szavaival a sztori: „Az Akadémia nehéz és sorsdöntő tárgyalásban van az Innovációs és Technológiai Minisztériummal az intézethálózat jövőjéről. Ennek kapcsán megalapozatlan vádak is elhangzottak a sajtóban, többek között az, hogy az Akadémia a kutatás helyett politizál. Ebben a helyzetben fokozottan figyelünk arra, hogy ne adjunk alapot ehhez a vádhoz, ez a vitatott döntés is ebből a túlzott óvatosságból fakadt.”

Azt tehát elismerte: az előadásokat „politikai tartalmuk, áthallásuk” miatt nem tette be a Magyar Tudomány Ünnepe központi programjába.

Lehet ezt másképpen értelmezni, mint a kormányzati nyomás alatt működésbe lépő öncenzúra bevallását?

false

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.