Márkkal egy budai lakótelep padján ülünk, és egy olyan tejesdobozt nézegetünk, amelyen ott a fotója. Egy évekkel ezelőtti fényképe ez, alatta a dátum: 2015. 10. 20. A felhívás szerint Márk akkor tűnt el, azóta sincs meg, úgyhogy ha bárki bármit tud róla, hívja a 112-t! Csakhogy Márk nagyon is megvan, lapunk fél nap alatt felvette vele a kapcsolatot a Facebookon keresztül – és erre annak is lehetősége lett volna, aki kiválasztotta a fényképét, mielőtt teleszórták volna vele a fél országot. Az élelmiszerboltokban a múlt héten négyféle fényképpel találkoztunk az Alföldi Tej dobozain: közülük két fiú és egy lány nem eltűnt személy.
| ||
Magyarországon 2011 óta szerepelnek eltűnt gyerekek fényképei az Alföldi Tej dobozain. Az ötlet amerikai: Etan Patz 1979-ben, 6 évesen tűnt el, az ő fotója szerepelt először tejesdobozon, ahogyan az ő szülei kezdeményezték az ENSZ-nél, hogy Etan eltűnésének napját, május 25-ét nyilvánítsák az eltűnt gyerekek világnapjának. Magyarországon hat éve, a tévés műsorvezető Kárász Róbert ötlete nyomán tartanak ezen a napon (vagy az ahhoz legközelebb eső hétvégén) koncertekkel egybekötött családi eseményt felvilágosító programokkal, de Kárász találta meg az Alföldi Tejet is, amely évente több millió tejesdobozán teszi közzé az elveszett gyerekek fotóját. A 2011-ben Budapestről startolt eseményből mára 13 vidéki városban is működő rendezvénysorozat lett, és Kárászék szeretnének Brüsszel irányában is terjeszkedni, mivel még nincs ilyen jellegű uniós esemény. Kárász, aki a kampányt és a rendezvényt szervező GAP Média tulajdonosa, állítja, „a visszajelzések alapján 30 felett járunk az így megkerült fiatalkorúak számával”. (Frissítés: a botrány kipattanása után Kárász lapunkat kezdte támadni, erről szóló írásunkat itt olvashatja.)
Az állítólag közel három tucat hazasegített fiatal szép szám, ám érdekes, hogy a kampány honlapján, az ezerlampasejszakaja.hu-n egyetlen „megtalált” gyermek fotója vagy története sem tűnik fel. Az viszont igen, hogy „a kampányt 2013-ban CSR Hungary díjjal jutalmazták, és kapott már elismerést Münchenben, Londonban és Bécsben is”. A gond az, hogy miközben abból a négy fiatalból, akik jelenleg szerepelnek a tejesdobozokon, hárman nem eltűntek (a negyedik is rég felnőtt), viszont a nyilvántartások szerint százával vannak az országban olyan fiatalkorúak, akik tényleg ismeretlen helyen tartózkodnak, és akiknek a fényképe alapos indokkal lehetne a dobozokon. Kárász cége közpénztízmilliókat szed be a kampányára, és a tejes cég is fontos brandalkotó, sőt vásárlásikedv-, magyarul bevételnövelő elemként kezeli ezt a módszert (lásd keretes írásunkat). Pedig a fényképek jelenleg megtévesztők, és feltehetően jogsértő a közzétételük. Arról nem beszélve, milyen megalázó helyzetbe kerülnek a rajtuk szereplők.
Két fiú
B. Bálintot az interneten értem el, vele azért nem tudtam személyesen találkozni, mert külföldön dolgozik egy hajón. A fiú ma 19 éves, azaz nagykorú (már csak ezért sem szerepelhetne a fotója az eltűnt gyerekek kampányban). Azt mondja, „kissé viccesnek találtam a dolgot, ugyanis nem vagyok, nem is voltam eltűnve, bejelentett lakcímmel is rendelkezem. Azon a napon, 2015. november 11-én Esztergomban voltam a barátnőmnél” – mondja, és fogalma sincs, hogyan került fel a rendőrség honlapján az eltűnt személyek közé, ahol még e cikk írásának pillanatában is megtalálható volt. Amikor meglátta a fotóját, Bálint felhívta a 112-t, de kafkai élményben lett része. „Kis híján elhajtottak a picsába. Először le akarta rakni az ügyeletes rendőr úr a telefont, miután bejelentettem, hogy megtaláltam magamat, és kérdeztem, ilyenkor mi a teendő. Erre majdnem rám tette a telefont, aztán mondtam neki, hogy ne rakja már le, fel szeretnék tenni pár kérdést, és erre akkor az volt a válasz, hogy »nemtom, nézze meg a police.hu-n«.” Bálint ezek után nem foglalkozott az üggyel, azt mondja, nem volt rá ideje, dolgoznia kell, de azért reméli, valaki jól szórakozik ezen a histórián.
G. Márk is értetlenül áll az eset előtt. Májusban a Facebookon ki is posztolta a tejesdobozt, ismerősei nem győztek csodálkozni. A lakótelepi padon ülve nézzük a dátumot: 2015. október 20. „Tényleg eltűntem aznap, úgy 12 órára. Akkor nevelőszülőknél éltem, egy haverommal hülyeségből elhatároztuk, hogy megszökünk. Ceglédig jutottunk, ott kaptak el rendőrök, akik bevittek a kapitányságra. Szóval nem tudom, hogy lehetek még mindig fenn a police.hu-n, ha egyszer épp a rendőrök irányítottak haza.” Rákérdezek, mi járt a fejében, miután megpillantotta a dobozt. „Először mérges voltam, aztán nevettem.” Márk a nevelőszülők után intézetbe került, jelenleg utógondozásban van, és még suliba jár; nagy problémája az apró fiúnak, hogy lisztérzékeny, ám összesen 24 ezer forintot kap az államtól, ebből pedig nehezen gazdálkodja ki a speciális étrend költségeit, még egy feltöltőkártyás mobilt sem engedhet meg magának. Búcsúzáskor megkérdem tőle, milyen tervei vannak. „Semmi. Lövésem sincs, mit fogok csinálni. Megpróbálok túlélni” – aztán felpattan a gördeszkájára, és elgurul. Bárhogy kértem, napszemüvegét egyszer sem vette le. „Szó se lehet róla” – ismételgette.
Nem vállalt felelősség
B. Anna Zsanett tíz éve tűnt el, a lány ma már 27 éves (vajon egy 16-17 éves korában készült fotóról fel lehetne-e ma ismerni?), és nagyon úgy tűnik, övé a legszomorúbb történet. Egy pár évvel ezelőtti bejegyzés így szólt róla: „Eltűnt 2007. május 16-án, Keszthelyről. A 18 éves lányom reggel iskolába indult, azonban oda már nem érkezett meg. Utoljára egy ismeretlen kocsiba látták beszállni. (…) Zsanett vélhetően prostitúciós hálózat áldozatává vált, akit Európán belül hurcolnak. Utoljára Münchenben látták, ám mire az Interpol leellenőrizte a helyet”, a lányt már elvitték onnan. A ma már szintén nagykorú G. Klaudia 2013-ban tűnt el, ám aktív Facebook-jelenlétet produkált az elmúlt években, posztjait hasonló vezetéknevű ismerősei is lájkolták. Egyikük megerősítette, „mindennap találkozom Klaudiával”. Öccsét telefonon értem el, azt mondja, Klaudia tényleg nincs eltűnve; szerinte az történt, hogy benne maradt „valami régi nyilvántartásban, de szóltunk, távolítsák el onnan”. Klaudiával végül nem tudtam beszélni, de alig érthető, miért raknak fel a tejesdobozokra egy olyan, 2013-ban „eltűnt” lányt, aki nyilvánosan ad életjeleket, sőt, 2015-ben egy fővárosi középiskolában kezdte meg a tanulmányait, és aki ma már szintén nagykorú. (Klaudia fényképe időközben lekerült a körözési listáról, úgy tudjuk, az ő fényképével megjelenő dobozokat hamarosan kivonják a forgalomból – N. G. M.)
Amikor megkérdezem, miért nem futnak egy kört az interneten, ha kiválasztanak egy fotót, Kárász Róbert hárít, és azt mondja, „nem vagyok meggyőződve arról, hogy a közösségi oldalon bejelentkező személy éppen az, akire az ember gondol, legalábbis ennek kockázatát nem vállalom magamra”. Pedig kis erőfeszítéssel a mostani kampányban három olyan személy is felkerülhetett volna, aki valóban eltűnt. Kárász állítja, „jóhiszeműen és körültekintően járunk el minden esetben, de nem fogunk nyomozni senki után, meggyőződésünk, hogy ez a rendőrség dolga. Nekünk csak a rendőrségi nyilvántartás van, csak abból tudunk dolgozni. A tejesdobozok pedig önmagukban is preventív eszközök. Ha a családban kikerül egy ilyen az asztalra, beszélnek róla, a szülők elmondják, hogy nem szabad elmenni ismeretlenekkel. Mi továbbra is a police.hu-t fogjuk használni”. Azaz továbbra is értelmetlennek tartja, hogy a jövőben minimális ellenőrzést hajtsanak végre, legalább a Facebookon. Kárászék és a rendőrség között megállapodás van arról, hogy a tejesdobozokra felkerülő gyerekek fotóját a police.hu-n megtalálható eltűnt személyek listájáról átvegyék. Ez jogilag érdekes helyzetet teremt a felelősséget illetően, hiszen ebből az következik, hogy az „alaphibát” a rendőrség követte el, nem pedig a kampányszervezők.
| ||
Jogsértő rendőrség?
Ha valaki eltűnt személyként bekerül a körözési nyilvántartásba, úgy néhány személyes adata közérdekből nyilvánossá válik, és felkerül a rendőrség honlapjára – innen kezdve az ilyen személy fényképe, neve megjeleníthető más honlapon, a tévében, de egy tejesdobozon is. Ezzel nincs is probléma. A gond ott kezdődik, ha valaki úgy marad fenn a police.hu honlapján, hogy valójában már nem eltűnt személy. „Ez két módon lehetséges – magyarázza Asbóth Márton jogász, a TASZ munkatársa –: előfordulhat, hogy az eltűnt személy előkerül, és ezt ő vagy egy hozzátartozója be is jelenti a rendőrségnek, ám ennek ellenére az adatait nem törlik a rendőrség honlapján elérhető adatbázisból. Ha ilyen történik, egyértelmű, hogy a rendőrség részéről történik adatvédelmi jogsértés, hiszen azután is a nyilvánosság számára elérhetően tartják a személyes adatokat, miután erre a jogi felhatalmazásuk már nem volt meg. A második lehetőség, hogy ha valaki megkerül, de ezt nem jelzik, és a rendőrség maga sem észleli ezt. Ekkor elvileg nem jogsértő az adatok szerepeltetése, ám megjegyzendő, hogy a körözés aktív folyamat, ilyenkor a rendőrség több állami nyilvántartást is figyel: ha valaki valójában nincs eltűnve, egy idő után legalább ezekből az adatbázisokból ez azért feltűnhetne, ha például orvoshoz megy, vagy igazoltatják.” A jogász szerint ilyen esetben per indítható személyes adat megsértése miatt a rendőrséggel, de akár a tejesdobozt forgalmazó céggel (és még a kampányszervezőkkel) szemben is – főleg, ha a rendőrségnek korábban jelezték az eltűnt személyként kezelt illető megkerülését. Továbbá adatvédelmi vizsgálat lefolytatását is lehet kérni a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságtól, ez alkalmas lehet a rendőrség felelősségének tisztázására is.
Azt jelenleg nem tudjuk megállapítani, hány olyan fiatal volt az elmúlt hat évben, aki úgy került fel tejesdobozokra, hogy valójában nem volt eltűnt személy. (Márk ismerőse szerint korábban egy lánnyal már megtörtént ez, igaz, ezt lapzártánkig nem sikerült ellenőriznünk.) Arra, hogy az eltűnt személyek nyilvántartásában miért szerepelnek indokolatlanul állampolgárok, csak a rendőrség adhatna választ, ám tőlük lapzártánkig nem érkezett reakció.
| A kampány pénzei Az eltűnt gyerekek miatti kampányra Kárász Róbert cége, a GAP Média Kft. jelentős állami pénzeket kapott az elmúlt években. Ezenkívül a magánszférából is érkeznek hozzájuk támogatások, a honlap tanúsága szerint nem is csekély számú felajánlótól, pontos összeget ez esetben persze nem tudunk. A kampány két lábon áll: a tejesdoboz-akción, valamint egy május 25. köré szervezett koncertnapon, ahol az idén többekkel együtt Király Viktor, Hevesi Tamás és a Kistehén is fellépett. (Kárász szerint egyesek piaci, mások viszont a nemes ügy érdekében kedvezményesen számított gázsiért.) A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a GAP Média kampányát eddig 14,7 millió forinttal támogatta, míg a fővárostól az idén 2 millió forint jött, a Szerencsejáték Zrt.-től pedig 10 millió. Vidékről is érkezett támogatás az elmúlt években azokból a városokból, ahol koncerteket rendeztek: Dunaújvárostól bruttó 9,8 millió forint, Székesfehérvártól bruttó 4,4 millió, Kecskeméttől és Zalaegerszegtől 7,5-7,5 millió forint, Egertől és Miskolctól 1,9-1,9 millió. „A siófoki esemény jól illeszkedett a gyereknapi programokhoz, hiszen az Ezerlámpás célközönsége, a fiatalok és szüleik szép számmal képviseltették magukat a rendezvényen. (…) A kampánnyal foglalkozó szervezet részére 1,9 millió forintot kellett biztosítani a részvételhez, amely tartalmazta az országos médiakampányt és a koncertek árát is” – világította meg a részleteket Siófok. A felsorolt összegek kicsivel több mint 50 milliót tesznek ki, de több önkormányzat nem válaszolt lapzártánkig, az viszont ettől függetlenül biztos, hogy Kárász cége a tejesdobozkampányra is támaszkodva tud évente egyre több és több koncerteseményt szervezni országszerte. A cég bevételei stabilnak mondhatók mára (2016-ban 50, 2014-ben 52,7 millió), bár 2015-ben volt egy kis megtorpanás (33 millió). A tavalyi 5 millió, a 2014-es év 9,7 millió forint hasznot hozott Kárásznak. Az amúgy szimpatikus projektet megvalósító Alföldi Tej Kft.-től kapott tájékoztatás szerint amellett, hogy „eltűnt gyermekek megtalálásában segít a tejesdoboz, a nem megszokott kommunikációs felület, a csomagoláson megjelenő fotók ösztönzőleg hatnak a vásárlásra is”, azaz a fotóknak profitnövelő hatásuk van. Márknak és Bálintnak is. |
Közreműködött Németh Dániel.
Frissítés: A GAP Média Korlátolt Felelősségű Társaság, valamint Kárász Róbert a Magyar Narancs című hetilap XXIX. évfolyamának 2017. június 15-én megjelent 24. számában, „Megtévesztő kampány eltűnt gyerekekről - Megtaláltam magamat” című cikkel kapcsolatban az alábbiak közlésére kérte a Szerkesztőséget:
A Kárász Róbert ötlete alapján indult és a GAP Média Korlátolt Felelősségű Társaság által szervezett tejesdoboz kampányban – mindenkor a hatályos jogszabályoknak megfelelően – kizárólag, így a cikkben ismertetett esetekben is olyan gyermekek adatai és fényképei kerültek felhasználásra, akik a police.hu oldalon közzétett, közérdekből nyilvános adatok tanúsága szerint eltűntként vagy körözött személyként vagy eltűntként és körözöttként kerültek feltüntetésre. A GAP Média Korlátolt Felelősségű Társaság részére idén nem került kifizetésre a Fővárosi Önkormányzattól 2 millió forint, valamint a Szerencsejáték Zrt.-től sem került 10 millió forint kifizetésre, az összegek kifizetése feltételek teljesülésétől függ. A GAP Média Korlátolt Felelősségű Társaságnak a cikkben megjelölt bevételei, illetve (az elmúlt évben hozzávetőleg 5 millió forint) adózott eredménye nem kizárólag az Ezer Lámpás Éjszaka kezdeményezéssel összefüggésben, illetve a tejesdoboz kampányból származik, figyelemmel arra, hogy a cég – melyet Kárász Róbert nem az eltűnt gyermekek kampányára alapított – egyéb, többnyire kommunikációs tevékenységet is végez.
