"Most nagy divatja van a homoszexualitásnak" - állapította meg a tanár az óra közepén, és feltartott keze épp Kingán állt meg. Nem ez volt az első alkalom, hogy a tanár úr gúnyos megjegyzést tett a melegekre. A fodrásziskola első osztályában mindenki tudja, hogy Kinga más, mint a többiek: a húszéves lány megjelenésében is hangsúlyozottabban törekszik a férfiasnak tartott jegyek felerősítésére. A tanár még két évig tanítja Kingát; érthető, hogy a lány akkor sem tett feljelentést, amikor egy kritikus megjegyzésére a tanár akkorát taszított rajta, hogy ő bezuhant az ajtón. Kingát inzultálták már tömött trolin ("hülye buzi"), nőgyógyásznál ("így jár az, aki azonos neművel szeretkezik"), és családja sem fogadta egyöntetű lelkesedéssel melegségét ("apád forog a sírjában"). Legdurvább élménye mégis a tavalyi meleg büszkeség napi felvonulás volt; az első pride, amire elment. Rettegett az agresszív támadóktól, félt a sörösüvegektől, eltalálta pár tojás. Idén nem vonul.
Kingával ellentétben Róbert nem vállalja nyíltan nemi identitását. A harmincon túli férfi heteroszexuális párkapcsolatban él (épp most született gyermeke), de transzvesztitának vallja magát. Mostanában egyre ritkábban kerül rá sor, de régen gyakran öltött női ruhákat. Munkahelyén becsületes heterónak hiszik, különben "ki is rúgnának, de azonnal". Róbertet gyakran igazoltatják, amikor átöltözik (férfiviseletben soha), és arra is volt példa, hogy a rendőrök fogadásból állították le. "Na ugye, megmondtam" - kacsintott az igazoltatás után az egyik rendőr a társára.
Bár Róbert szerint a rendőrök csak a dolgukat teszik, Kuszing Gábor, a Patent Egyesület ügyvivője szerint valakinek a megszokottól eltérő külseje még nem ok az igazoltatásra. Kuszing, aki egyben az idei pride egyik szervezője, úgy véli, a melegeket érő diszkriminációt nehéz felkutatni, mert kevesen vállalják másságukat, és nem szívesen fordulnak a hatóságokhoz - még akkor sem, ha bizonyítani tudnák a diszkriminációt.
Beolvadók
"A melegek abban térnek el más kisebbségi csoporttól, hogy többségük nincs megjelölve a teste által, azaz nem válik rögtön azonosíthatóvá. Gyakran azért nem bújnak elő, mert ezzel a heteronormatív társadalomból való kirekesztést kockáztatnák" - mondta a Narancsnak Takács Judit. A magyarországi melegekről több könyvet író szociológus szerint a heterokörnyezethez alkalmazkodás és a túlélési stratégiák kialakítása már kamaszkorban elkezdődik: az érintettek rengeteg energiát fordítanak a rejtőzködésre, titkolózásra. Takács tavaly Mocsanaki Lászlóval és P. Tóth Tamással egy átfogó kutatásban próbálta sorra venni a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű, röviden: LMBT embereket érő megkülönböztetéseket.
A megkérdezettek háromnegyede vélte úgy, hogy hátrányosan diszkriminálják. A melegek abban is eltérnek más kisebbségi csoportoktól, hogy az utóbbiak legalább családjukban nem szembesülnek rasszizmussal vagy vallási intoleranciával, míg az LMBT emberek el nem fogadása gyakran saját családjukban kezdődik. "Tíz éve, amikor egy ebédnél végre erőt vettem magamon, apám azt mondta: hányingere van tőlem, a bátyám azóta nem szól hozzám, az anyám azt mondta: jobb lenne, ha meg sem szült volna. Túl vagyok rajtuk" - mondta a Narancsnak András, akinek anyja ma már "megbocsátott", de a férfi családtagok ma is kerülik a vele való találkozást.
Takácsék felmérése szerint egyébként családon belül inkább a leszbikus nők tapasztalnak megkülönböztetést, míg a férfiaknak az iskolában nehezebb. Az oktatási ombudsman 2000- 2001-es felmérése szerint a középiskolás diákok 75 százaléka előítéletes, 32 százaléka pedig nagyon előítéletes. A Labrisz Leszbikus Egyesületnek ennél pozitívabbak a tapasztalatai: 2000 óta járják az iskolákat, hogy a Melegség és megismerés programban egy-egy meleg és leszbikus a saját életén keresztül próbálja lerombolni a fiatalok előítéleteit. Ahová hívják őket, ott a gyerekek többsége nyitott és érdeklődő. Meglepő módon inkább a vidéki szakközépiskolák kíváncsiak rájuk.
A nemiszerep-elvárásokhoz alkalmazkodás hiánya és a környezet által atipikusnak tartott nemi viselkedés miatt az LMBT fiatalok gyakran válnak zaklatás áldozatává. Drámai eredménye Takácsék kutatásának, hogy minden harmadik válaszadó tapasztalt már munkahelyi diszkriminációt: volt, akit zaklattak, volt, akit elbocsátottak, és volt, akit fel sem vettek. "Nagyon szégyelltem a dolgot, és annak ellenére, hogy én tudtam, miért rúgtak ki, örültem is, hogy nem nevezték néven, mert az akkor rosszabb lett volna, ha kiderül a család és az ismerősök számára is. (...) Azóta szabadúszó vagyok, és nincs munkahelyem, idestova 19 éve" - mondta egy 57 éves városi nő a kutatóknak. Több interjúalanyunk hangsúlyozta, hogy a budapesti szabadúszó melegeknek a legegyszerűbb vállalniuk a melegségüket; vidéken, még a városokban is rosszabb a helyzet; aki pedig a főnökeitől függ vagy ő maga főnök, nem kockáztatja állását.
A nyílt megkülönböztetés mellett a melegek számára a heteronormatív légkör is nyomasztó, például kénytelenek végighallgatni a buzivicceket és a homofób megjegyzéseket. A munkahelyekhez hasonlóan a nyilvános terek is a heteróké: ezt nemcsak a buszokon, szórakozóhelyeken tapasztalt beszólások és időnkénti tettleges bántalmazások jelzik, de a tavalyi pride óta a szélsőjobb megfélemlítő föllépése is. (Lásd a Majd ha valaki meghal című keretesünket.)
Felemás szabadság
Jogilag a magyar melegeket még a kétezres évek elejéig is üldözték. A büntető törvénykönyv (Btk.) diszkriminatív elemeinek megváltoztatása vagy eltörlése azonban csak kis részben a hazai politika dicsősége: ezek többnyire uniós követelmények voltak. A melegszervezetek a rendszerváltás óta hosszú csatákat folytattak a beleegyezési korhatár leszállításáért. Míg ugyanis egy 18. évét betöltött férfi/nő bátran szexelhetett 14. évét betöltött női/fiú partnerével, azonos nemű partnerek esetén a nagykorú ellen eljárás indult.
A Btk. 199. (és részben 201.) paragrafusa nemcsak a "természet elleni fajtalanság" kifejezéssel tört pálcát meleg polgártársaink felett, de akár három éven át tartó börtönbüntetéssel is sújtotta őket. (Az ezzel kapcsolatos alkotmánybírósági beadványt a most ifjabb Hegedűs Lóránttal pártot alapító Morvai Krisztina fogalmazta még a kilencvenes évek elején.) Mivel az unió a csatlakozni kívánó országoknak feltételül állította a beleegyezési korhatár leszállítását, 2002 óta - az uniós országok közül utolsóként - már Magyarországon sem különböztetik meg e szerint a melegeket.
A magyar Alkotmánybíróság hol kifejezetten progresszív, hol pedig konzervatív döntéseket hozott a melegügyekben. Előbbihez sorolhatjuk azt az 1999-es döntésüket, mely szerint alkotmányellenes, hogy az azonos nemű testvérek vérfertőzése büntethető, míg a különböző neműeké nem. Négy évvel korábban azonban arra jutottak, hogy nem sérti az alkotmányt, hogy csak férfi és nő köthet egymással házasságot, hisz a "házasság kultúránkban és jogunkban is hagyományosan férfi és nő életközössége". Ugyanezen döntésükben azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy az azonos neműek élettársi jogviszonyát el kell ismerni. Habár 1996 óta az azonos neműek is folytathatnak élettársi viszonyt, az közel sem volt egyenértékű a házassággal. Az Országgyűlés csak tavaly fogadta el a bejegyzett élettársi kapcsolat lehetőségét: jövő január elsejétől a melegek viszonya is hivatalossá és elismertté válhat. Habár sokan ezt előrelépésnek tartják, a melegek diszkriminációja továbbra is fennáll, hiszen nem vehetik fel egymás nevét, és gyermeket sem fogadhatnak örökbe. Ezzel a politika a melegek mellett a gyermekeiket is bünteti: az egyik fél által világra hozott vagy örökbe fogadott gyermeknek csak az egyik fél a szülője, a másiknak törvényesen nincs köze hozzá. Azaz az egyik fél halálával a gyermek akár intézetbe is kerülhet, vagy az elhunyt családja elveheti a nem biológiai/nem örökbe fogadó szülőtől.
Kérdés, mi volt a politika baja a melegházassággal. Habár a baloldali politikusok nem szoktak olyan otrombán melegellenes kifejezéseket használni, mint egyes jobboldaliak, számos szocialista politikus szokott összekacsintósan buzizni, vagy toleranciáját hangoztatva rájátszani az össznépi homofóbiára. Itt emlékezhetünk meg Medgyessy Péterről, aki "sajátos szexuális szokásúnak" nevezte a melegeket, vagy Kovács László volt szocialista pártelnökről, aki 1999-ben kifejtette, hogy Magyarországon nem diszkriminálják őket. Ellentmondásos figura Lévai Katalin is, akinek sérti az ízlését a melegfelvonulás, és provokatívnak tartja. A melegszervezetek egyébként őt kérték fel idén a fesztivál megnyitására. Tény, hogy Lévai a legprogresszívebb szocialista a témában: kiállt a Károliról kirúgott meleg diák mellett, jogszabályváltozást hirdetett több, a melegeket érintő ügyben.
Az SZDSZ ugyan már 2002-es programjában foglalkozott a melegházasság bevezetésével, ám amikor a pártnak igazságügyi államtitkára személyén keresztül lehetősége lett volna a konkrét cselekvésre, egy szalmaszálat nem tett keresztbe az ügyért. Tavaly, Kóka János elnöksége alatt nyújtották csak be a melegek házasságát is lehetővé tevő törvénymódosító javaslatukat, amit az MSZP nem támogatott (kivéve Donáth Lászlót). A külföldről ismert regisztrált párkapcsolatot pedig részben miniszterelnöki támogatással, részben Szetey Gábor személyes lobbijával sikerült lenyomni a szocialista frakció torkán. A tavalyi pride megnyitóján a melegségét felvállaló volt államtitkár egy frakcióülésen személyes példáját előhozva érvelt amellett: döntse el az MSZP, hogy európai értelemben vett szociáldemokrata pártnak érzi-e magát.
A volt államtitkár ma egy spanyol multinak dolgozik: az első magyar kormánytag coming outját nemcsak szűkebb környezete fogadta (aggódással vegyes) örömmel, de az utca emberétől is főleg pozitív reakciókat kapott. "Részben a 15 évvel ezelőtti, titkos életet élő Szetey Gáborért álltam ki, akinek jól jött volna, ha a melegségüket vállaló közszereplők segítik, hogy elfogadja: más, mint a többiek. Az élettársi kapcsolat mai ellenzői pár év múlva azt látják majd, hogy ők ettől nem lettek kevesebbek, és a család 'szentsége' sem sérült. Ez történt a katolikus Spanyolországban: három éve, a melegházasság elfogadásakor csak a lakosság 36 százaléka támogatta azt, mára a duplája."
Szeteynek egyetlen negatív élménye volt lépése miatt: hogy azóta senki sem követte a példáját.
Magyarok a melegekről
Láthatatlanok a magyar melegek - ez olvasható ki a Tárki egy, a visegrádi országokban végzett felméréséből. Eszerint a magyaroknak mindössze nyolc százaléka látott már meleget életében. Egy 2003-as Medián-kutatás szerint a magyarok több mint harmada betegségnek tartotta a homoszexualitást, és csak tíz százalék vélte úgy, hogy mindenkinek alapvető joga az azonos neművel folytatott viszony.
Egy másik kutatás 15 uniós országot vizsgált: a régi uniós tagállamokban a megkérdezettek 57, az új tagállamokban csak 29 százaléka engedélyezné a melegházasságot. A régiek 42 százaléka szerint a melegek örökbe is fogadhatnának gyermeket - ezt az új tagországok megkérdezettjeinek több mint kétharmada elutasította. A magyarok több mint egyharmada értett egyet a házassággal, és ugyanilyen arányban támogatták az örökbefogadást is.
Majd, ha valaki meghal
Tavaly a rendőrség nem volt a helyzet magaslatán: kevesen voltak, és nem avatkoztak be, amikor a szélsőségesek üvegekkel, tojásokkal, Molotov-koktéllal támadtak a melegtüntetés felvonulóira ("Buzikat a Dunába, zsidókat meg utána!"). Igazi balhé azonban a pride után kerekedett az egészből: több, a szórakozóhelyekről hazafelé tartó meleget elkaptak és megvertek. A Patent Egyesület áldozatokkal készített interjúi szerint a rendőrség több alkalommal elutasította a beavatkozást, vagy más módszerrel passzolta le a segítséget kérőt. Az akkori igazságügyi miniszter, Takács Albert volt ombudsman azzal védte a rendőrséget, hogy lekicsinylően arról beszélt: volt valami csetepaté. A rendőrség vezetője pedig azt mondta: az afterpartykról hazafelé megtámadott személyek ügye nem függ össze a délutáni felvonulással. A rendőrség az idén is a lehető legbutábban kezdte, amikor először nem akarta engedélyezni a vonulást; valószínűleg az új miniszter eszénél volt, amikor egy nap múlva a tiltakozások hatására mégis engedélyezték.
Idén azonban nagy erőkkel, titkosszolgálati eszközöket is bevetve készülnek a várhatóan a tavalyinál még durvább támadásokra. Míg a kurucinfón ugyanis Budaházy György és Toroczkai László toborozza "Hunnia seregét", hogy az Oktogonnál támadjanak, más szélsőségesek a Liszt Ferenc térre, illetve a menet után közvetlenül ugyanarra a szakaszra kértek engedélyt, Tomcat pedig a vonulókkal szemben masírozna. Egy-egy rendőri osztag zárja majd le a felvonulás elejét és végét, az út felől gépkocsioszlop, a járda felől mozgó kordon védi a vonulókat. Menet közben nem lehet csatlakozni a tömeghez, csak három és négy között az Erzsébet téri indulásnál; a fesztivál szervezői a táskákat is átvizsgálják majd.
A múlt heti, az Action bár elleni Molotov-koktélos támadás miatt a rendőrség a meleg szórakozóhelyek környékét is védi majd. Melegszervezetek tiltakoztak az ellen, hogy a rendőrség pusztán rongálás miatt nyomoz az ügyben. "Felháborító, amikor lehetne alkalmazni a törvényt, és az illetékes szervek mégsem teszik" - mondta a Narancsnak Kárpáti József. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság Tanácsadó Testületének tagja szerint érthetetlen, hogy amikor pusztán a szerencsének és a bent lévők lélekjelenlétének köszönhető, hogy senki nem sérült meg, miért nem emberölési kísérlet miatt nyomoz a rendőrség. Kárpáti szerint a tavalyi tojás- és sörösüveg-dobálást is tekinthették volna garázdaságnak, vagy akár aljas indokú testi sértésnek. A jogász szerint szükség lenne arra, hogy a nemzeti és etnikai csoport elleni erőszak bűntettét kibővítsék a melegek elleni bűntettel. "Majd ha valaki meghal, akkor talán megváltoztatják a törvényt, és a melegek elleni gyűlölet-bűncselekményeket is megfelelően szankcionálják majd."
