Mellélőtt a Metropol a Budapest-fotópályázattal

  • narancs.hu
  • 2023. szeptember 2.

Belpol

A fővárost akarta lejáratni, de az első díjas fotón látható gazos területnek az állam a gazdája.

150 ezer forintos fődíjjal hirdetett fotópályázatot a Metropol nevű lap. Olyan képeket várt, amelyek dokumentálják, hogy „az utóbbi időben elárasztotta Budapestet a gyom”. A cél nyilvánvalóan az volt, hogy fotók mutassák be, az ellenzéki fővárosi vezetés miatt gazos a város. Ez a projekt azonban nem úgy sikerült, ahogyan tervezték – írja a 444.hu.

Az első díjas fotón, Bárdos Tamás felvételén az atlétikai stadion látható a háttérben, a fotós azonban a budai oldalról exponált, a Duna partjáról. „Szimbóluma lehetne ez a kép a mai fővárosi vezetésnek: az egész világot várjuk Budapestre, egy csillogó-villogó új helyszínre, ahol hatalmas eseményt, atlétikai világbajnokságot rendeznek sok tízezer helyszíni látogatóval és sok tízmillió nézővel a képernyőkön keresztül – de így, ekkora gazzal várjuk a vendégeket és a kamerákat, így járatjuk le az országot és fővárosát…” – olvasható a fotó alatt.

Csakhogy – mint Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze a Facebookon írta – a képen bemutatott területnek nem a főváros, hanem a magyar állam a kezelője és a karbantartója, konkrétan a Közép-Duna-Völgyi Vízügyi Igazgatóság.

A második díjas képen látható területet pedig a fideszes vezetésű X. kerületi önkormányzat gondozza. 

„Folytathatnám a sort, de értelmetlen. Budapest közterületein 23 kerületi önkormányzat, a fővárosi önkormányzat, az állam és annak szervei osztoznak. Olykor nehezen átlátható módon. De egyik a másik felett nem diszponál, a tulajdonjog szent. Megjegyzem, hogy ma HÉV- és a MÁV-vonalak mentén (mindkettő állami cég) van Budapesten a legnagyobb zöldfelületi rendetlenség” – írta a főtájépítész.

Arról, hogy a városi forróság ellen a legjobban a zöldítéssel lehet védekezni, ez milyen akadályokba ütközik, és hogy ezt a programot hogyan értik félre, ebben az interjúban beszél Bardóczi Sándor: 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.