Mellélőtt a Metropol a Budapest-fotópályázattal

  • narancs.hu
  • 2023. szeptember 2.

Belpol

A fővárost akarta lejáratni, de az első díjas fotón látható gazos területnek az állam a gazdája.

150 ezer forintos fődíjjal hirdetett fotópályázatot a Metropol nevű lap. Olyan képeket várt, amelyek dokumentálják, hogy „az utóbbi időben elárasztotta Budapestet a gyom”. A cél nyilvánvalóan az volt, hogy fotók mutassák be, az ellenzéki fővárosi vezetés miatt gazos a város. Ez a projekt azonban nem úgy sikerült, ahogyan tervezték – írja a 444.hu.

Az első díjas fotón, Bárdos Tamás felvételén az atlétikai stadion látható a háttérben, a fotós azonban a budai oldalról exponált, a Duna partjáról. „Szimbóluma lehetne ez a kép a mai fővárosi vezetésnek: az egész világot várjuk Budapestre, egy csillogó-villogó új helyszínre, ahol hatalmas eseményt, atlétikai világbajnokságot rendeznek sok tízezer helyszíni látogatóval és sok tízmillió nézővel a képernyőkön keresztül – de így, ekkora gazzal várjuk a vendégeket és a kamerákat, így járatjuk le az országot és fővárosát…” – olvasható a fotó alatt.

Csakhogy – mint Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze a Facebookon írta – a képen bemutatott területnek nem a főváros, hanem a magyar állam a kezelője és a karbantartója, konkrétan a Közép-Duna-Völgyi Vízügyi Igazgatóság.

A második díjas képen látható területet pedig a fideszes vezetésű X. kerületi önkormányzat gondozza. 

„Folytathatnám a sort, de értelmetlen. Budapest közterületein 23 kerületi önkormányzat, a fővárosi önkormányzat, az állam és annak szervei osztoznak. Olykor nehezen átlátható módon. De egyik a másik felett nem diszponál, a tulajdonjog szent. Megjegyzem, hogy ma HÉV- és a MÁV-vonalak mentén (mindkettő állami cég) van Budapesten a legnagyobb zöldfelületi rendetlenség” – írta a főtájépítész.

Arról, hogy a városi forróság ellen a legjobban a zöldítéssel lehet védekezni, ez milyen akadályokba ütközik, és hogy ezt a programot hogyan értik félre, ebben az interjúban beszél Bardóczi Sándor: 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.