Nógrádi Györgyöt még az a kollégája is bájos, jópofa embernek tartja, aki újabban semmiben sem ért vele egyet. Ez az ellentmondás rendre felbukkan, amikor olyasvalakivel beszélgetek, aki személyesen is ismeri a Corvinuson tanító biztonságpolitikai szakértőt. Kedves, aranyos, megnyerő: ilyen jelzőkkel illetik azok is, akik kuruzslásnak minősítik Nógrádi tevékenységét, amely „leegyszerűsítéseken, felszínes megállapításokon nyugszik”. Azt ugyanakkor egy forrásunk sem vonja kétségbe, hogy tehetséges előadó, „olyan beszélőkéje van, amilyen keveseknek ebben az országban”. Amit Nógrádi teljes mértékben ki is használ. Amikor leülök az egyetemi szobájában, hogy az életéről faggassam, Nógrádi előrebocsátja: reggel hatra ment a tévébe, délben rádiónyilatkozatot ad, este újra tévézni fog, a téma természetesen a Közel-Kelet és a menekültügy lesz. Éppen ezért vagyunk kíváncsiak: ki az az ember, aki ma Magyarországon a politikusok és propagandisták mellett a médiaszereplések alapján leginkább befolyásolja a lakosság véleményét kerítés- és menekültügyben. És akinek olyan rajongótábora van, amilyen eddig egy elemzőnek sem adatott meg.
| ||
Vécé nélkül
Nógrádi György 1949-ben született, gyermekkorát a Városliget mellett töltötte. Szülei a kereskedelemben dolgoztak, édesanyja az Úttörő, édesapja a Lottó Áruház vezető alkalmazottja. „Egy olyan udvari lakásban nőttem fel, ahol nem volt se fürdőszoba, se vécé” – meséli a Narancsnak. Az érettségi után három opción töpreng: jog, vagy német–történelem szak a bölcsészkaron, esetleg nemzetközi kapcsolatok az akkori Marx Károly Egyetemen. Hogy utóbbi mellett döntött, ma is élete egyik legjobb lépésének gondolja. Az egyetemet 1968-ban kezdte, imádott tanulni, csak ezután jöhetett a másik két szenvedély, „a csajok és az ulti” – mondja.
A nemzetközi kapcsolatok szak akkoriban új fejezet a magyar felsőoktatásban, a tanszék 1963-ban alakult, hogy a Rákosi-érával ellentétben a magyar külügyeseket ne csak Moszkvában, hanem Budapesten is képezzék. Egy évfolyamtárs szerint – aki többi forrásunkhoz hasonlóan neve mellőzését kérte – Nógrádi inkább nyüzsgő, semmint elmélyült diák volt, aki „szellemes dolgokat tudott mondani, ami, ha belegondoltál jobban, nem mindig volt helytálló. Picit hebrencs, olykor gyerekes, de helyes, ügyes és vidám srác volt, komolyabb politikai nézetek nélkül.”
A szakon a 70-es évek elején az új slágertéma az akkori NSZK; ez Nógrádit is beszippantja. Az akkor már jó németes hallgató odavan a szocdem Willy Brandtért. „Beleszerettünk ebbe az emberbe, amit csinált, teljesen ütközött azzal, amit korábban az NSZK-ról tanultunk.” Ez alatt főleg a Brandt-féle Ostpolitikot kell érteni, amibe az 1969-es szocdem győzelem után az NSZK negyedik kancellárjaként kezd bele. Előbb az NDK-ba, majd a Szovjetunióba utazik, és ő az első német kancellár, aki Izraelbe látogat (1973). 1971-ben a keleti blokk elszigetelését enyhítő politikájáért Nobel-békedíjat kap. Nógrádi sokat emlegeti, mekkora hatással volt rá a Brandthoz hasonlóan fess amerikai demokrata, J. F. Kennedy, akinek a könyveit kilopdosta a könyvtárból. Harmadik politikai idolja a szintén szocdem Egon Bahr (Brandt volt munkatársa), akit személyesen is ismert, és a 90-es évektől pár évente találkozott is vele, egészen Bahr idén augusztusi haláláig.
Hakni, jugók, németek
Az egyetem végén már a Malévnál üzletkötő, majd a külügyi titkárságon dolgozik. Ott azonban szűknek érezte a kereteket, a különböző delegációk szállítása nem az ő világa, és úgy dönt: nem akar beosztott lenni. A kádári világ minden lehetőségét megragadva kezdte meg önmenedzselését, és párhuzamosan futó ügyletekből igyekezett a betevőjét megkeresni – máig ezt csinálja. Tanít, tanácsot ad, üzletel; későbbi vagyonát is így alapozta meg.
| ||
Doktorált, majd 1975-ben kezdett tanítani a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, ezt követte a Műszaki (ott kandidált), végül a közgáz 1989-től napjainkig (itt habilitált). A tanári fizetés azonban csak aprópénz, az igazi bevételt vidéken találta meg. Akkoriban „az egyetemen heti hat órám volt, ezt szerdára tettem, a hét többi napján hakniztam. Másfél nap, hét előadás, előadásonként 2500 forint. Ez azt jelentette, hogy másfél nap alatt kerestem meg a három és fél havi egyetemi fizetésemet.” Bejárja az országot, Borsod megyében ő képzi tovább a szakszervezetis tagokat külpolitikából, de van olyan nap, amikor előadást tart a Tokaji Borkombinát, majd a sátoraljaújhelyi Elzett dolgozóinak, és aznap a közeli dohánygyárban is lenyom még egyet. A turnézást ma sem hagyta abba, a közelmúltban – a teljesség igénye nélkül – tartott előadást Balatonfüreden, Tiszavasváriban, Magyarkanizsán, Székesfehérváron, Szombathelyen, de a csákánydoroszlói művházban is; nemrég Győrben járt, ahol hallgatósága püspökökből állt.
Másik bevételi forrása az idegenvezetés lett. A képzést az egyetemen kapta, járt Ázsiában, a Szovjetunióban, de az igazi szerelem Jugoszlávia, a tengerpart. A kotori öbölben kezdte Expressz-irodásként, a ma már Horvátországhoz tartozó Selcére a nyolcvanas években talált. Az itteni szállodába úgy került, hogy véget vetett elődje gyakorlatának, aki három embert nyaraltatott, miközben csak kettőt számolt el. Később jó üzleti érzékkel az egyetemét is bevonja, miután megbeszélte a rektorral, hogy a szálloda egy részét a „Közgáz nevében kiveszem, és aki jön az egyetemtől, jön, aki nem, nem”. Úgy számolja, közel negyvenezer embert nyaraltatott harminc év alatt; kiemeli, hogy ő az idegenvezetési előadásokra is becsülettel készült. Az Adriára a délszláv háború idején is lejárt, „kocsival úgy mentem át Karlovacon, hogy lőtték a várost. Volt olyan, hogy Selcén összesen ketten nyaraltunk. Imádtam. A feleségem végig velem volt” – meséli.
Azt a pletykát ugyanakkor cáfolja, hogy később megvette volna a selcei szállodát. Pedig gondolkodott rajta; hárommillió márkáért árulták, ám Nógrádinak ez soknak tűnt, és ma is úgy látja, jól döntött. „Végül egy srác vette meg. A kikötőt átadta a szomszéd városnak, a szállodához tartozó apartmanokat eladta részenként, aztán a szálloda éttermét is, a végén pedig eladta a szálloda maradékát az ukránoknak. Én csak néztem… A háború után azonban megjelent három idős testvér, hogy a szállodára ugyan nem tartanak igényt, de a Tito előtti időkből a föld az övék. Innen kezdődtek a bajok.” Az idegenvezetést Nógrádi csak pár éve hagyta abba.
Mégis az NSZK-ban építi föl magát. Még 1988-ban kapott egy ösztöndíjat oda, igaz, ebben az ulti – visszatérő életmotívum – is közrejátszhatott. „Egyik este egy társaságban ultiztam, ahol megkérdezték, mi a bajom. Mondtam, hogy semmi különös, csak éppen ma utasították el a legújabb ösztöndíjkérelmemet. Lehetetlen, mondta az egyik ultis, arról én döntök. Másnap kipostáztak egy újabb papírt, hogy az ösztöndíjat megkaptam. A három hónapos németországi út megváltoztatta addigi életemet” – írja könyvében. Az út során Nógrádi tartott egy próbaelőadást a kölni Ostkollegben, ami után rendszeresen meghívják. „Az előadás díjazása számomra felfoghatatlan, horribilis összeg volt. Kiszámoltam, hogy hét előadás díjáért lehet egy új Golfot, nyolcért egy 3-as BMW-t vásárolni” – írja ugyanott. A rendszerváltás után rendszeresen tartott előadást a Bajor Akadémián és számos német városban, ez alatt találkozott politikai, diplomáciai és katonai vezetőkkel is (ahogy szerte a világon). E kapcsolati tőke ma is élő; a Narancsnak elmesélte, hogy napokkal korábban épp a német katonai felső vezetés éves továbbképzésén járt Berlinben, ide „minden évben kimegyek, most a német elhárítás vezetője a világ egyik legjobb előadását tartotta meg”. Ám a német vonal és a számtalan – például Kubába, illetve az NDK-ba tett – külföldi út nemcsak emiatt fontos.
Kényes ügyek
Lapunknak elmondta, hogy KISZ-, majd MSZMP-tag volt. „Ideológiailag nem volt probléma vele. Alaposan kitárgyaltuk Gyurit, úgy láttuk, elfogadja a rendszer elveit, és nincs ellenzéki dologhoz köze” – mondja az állampárt egy akkori tagja. A pártfelvételt már az egyetemen kezdeményezi Nógrádi, ebben a KISZ is támogatta, ám egy banális eset miatt megvonták tőle a bizalmat. A MSZMP-felvétel csak később jött össze, beszervezni azonban – állítja – nem sikerült őt, noha megpróbálták.
| ||
Erre azért térünk ki, mert 2009-ben az ’56-os Intézet kutatói 110 embert azonosítottak azokból, akik a kommunista állambiztonságtól feladatot kaptak Nagy Imre és mártírtársai 1989-es újratemetésekor. A nevek közt Nógrádié is szerepelt. A rev.hu-n olvasható: „6-os kartonja szerint elvi-hazafias alapon szervezték be 32 éves korában, ifjúságvédelmi vonalra. A BM III/III-2-a. alosztály kezdte el foglalkoztatni (…) A Nagy Imre és társai újratemetésének operatív előkészítésére összeállított intézkedési terv szerint 1989. május 10.–június 16-a között »Raguza« tmb. külföldön fog tartózkodni. A dokumentum szerint kiutazása előtt eligazítást fog kapni, hogy NSZK kormánykörökben, illetve az ellenzéki pártok képviselőivel folytatott beszélgetéseiben hangoztassa aggályait a Nagy Imre-újratemetés politikai demonstrációvá alakítása kapcsán. (…) Az intézkedési terv szerint »Raguza« rendszeres kapcsolatban állt a BND és a CIA képviselőivel.” Nógrádi az eset után levelet tett közzé: „Soha nem voltam a BM III/III-2, illetve a BM III/III-6 alosztály ügynöke sem Raguza fedőnéven, sem más fedőnéven. Nem voltam beszervezett »ügynök«, jelentéseket nem készítettem. (…) kijelentem, hogy a belügyi szervektől nem kaptam és soha nem hajtottam végre semmilyen feladatot Nagy Imre újratemetésének előkészítésével összefüggésben.” A rev.hu-n ez is szerepel: az „1956-os Intézetnek nincs oka kétségbe vonni dr. Nógrádi György fent közreadott nyilatkozatát.”
Nógrádi a Narancsnak is mutatja kartonját, számos, vele kapcsolatos fals információra felhíva a figyelmet. A karton szerint mániái a kocsik, ez viszont nem volt így – mondja ő. A kartonon pontosan szerepel a szülei neve, KISZ- és MSZMP-tagsága és a születési éve is; történész forrásunk szerint más dokumentumok hiányában annyi kijelenthető, hogy Nógrádi az Állambiztonság részéről hálózati személyként volt nyilvántartva. Amikor nevét nyilvánosságra hozták, Nógrádi gyomorvérzést kapott, kórházba került. Ma viszont már viccelődik ezen: az eset után lánya vett neki egy Raguza feliratú pólót, ezt Nógrádi többször hordta, a póló állítólag ma is megvan. (Raguza Dubrovnik régi neve, idegenvezetőként Nógrádi sokat járt ott.)
Akadt olyan „német vonalon” mozgó szakértő, aki szerint Nógrádinak olyan „háttere van, ami igencsak relativizálja, hogy miként kell értelmezni, amit tőle hall az ember, mi annak a forrása és mi az információközlés célja”. Forrásunk arról is beszélt, hogy a „titkosszolgálatok ’89–90 előtt tartottak fent az egyetemeken olyan beszervezett oktatókat, akik egyéb funkciók ellátása mellett akár az ígéretes hallgatók felkarolását, első lépéseinek egyengetését is ellátták. Ez különösen igaz volt (és egyesek szerint igaz ma is) a Marx Károly-Közgáz-Corvinus vonalon, ami a Nemzeti Közszolgálati Egyetem megalakulásáig a nagybetűs magyar diplomataképző egyetem volt.” Más azt említi, hogy Nógrádi olyan kapcsolati hálóval rendelkezik, amelybe egykori és ma is aktív katonai hírszerzők is beletartoznak, és „velük a Gyuri rendszeresen összeül kitárgyalni a dolgokat”. Más beszélgetőtársunk szerint ebben semmi különös nincs. Nógrádi minderre azt mondja: „Nézze, én 1975-től 80-ig tanítottam a tiszti iskolán, a Kossuthon. Ennyi tehetséges srácot soha nem láttam. Ezek közül a fiúk közül kerül ki a tábornoki kar vezetésének döntő része. Annak idején köztünk minimális korkülönbség volt, ezek a srácok ma a barátaim, összejárunk, beszélgetünk. Ha bármi van, én fel tudom hívni őket, és le tudok ülni velük. De azért tisztázzuk: a hírszerzéstől az ember információt nem ad ki. Ha kiad, kirúgják. Más a barátság, és más az információ.”
Üzlet és állam
A rendszerváltás után Nógrádi feltalálja magát, posztokat és megbízásokat jobb- és baloldali kormányoktól is kap, sőt előfordul, hogy valahova egymás után két vezetés is delegálja. „Annyit dolgoztam, hogy minden kormánytól kaptam 2-3 igazgatótanácsi állást, vagy igazgatóit” – mondja a Narancsnak. Szerinte a munkabírása mellett ennek két oka van: szakértelme, és hogy „sose folytam a belpolitikába”. Állítja, a belpolitikai hírekből csak a legfontosabbakat olvassa el.
| ||
1989-ben még a Honvédelmi Minisztérium Közgazdasági és Pénzügyi Ügynökségénél dolgozik, aztán a – tanítás és az adriai idegenvezetés mellett – az Antall-kormány alatt, 1992-ben, a cég privatizálásakor beül a Forte Fotokémiai Rt.-be igazgatósági elnöknek, ahonnan 1994 szeptemberében távozik. De visszatér, 1998 májusától 2000 júniusáig, majd vezető tisztségviselője a cégnek 2004 novemberéig. A szocializmus legendás magyar fotógyárának azonban nem sikerült gyökeret verni a rendszerváltás után (ebben közrejátszott a KGST-piacok elvesztése), a 2000-es években lejtmenetbe került; a 2010-ben megszüntetett váci cégnél a nemzetközi, elsősorban német piacokra való kijutás segítése volt Nógrádi feladata. „Az MDF alatt is megkaptam az állásokat. Alattuk kerültem be a Mokép elődjébe is” – meséli. Aztán az 1994-ben létrehozott Mokép-Pannóniában is felügyelőbizottsági (fb) álláshoz jut; ez is kormányokon átívelő megbízás, miután 1999-től egészen 2011 januárjáig dolgozik ott.
A legnagyobb falat 2002-ben jön, amikor a Medgyessy-kormány alatt bekerül a Honvédelmi Minisztérium Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt.-be (HM EI), ahol előbb igazgatótanácsi tag, majd annak vezetője, később fb-tagja, majd fb-elnöke. A minisztériumi tulajdonú intézmény feladata a hazai laktanyák üzemeltetése és őrzése-védése, éves bevétele az elmúlt években 35 és 40 milliárd forint között mozgott. Hogy Nógrádi miképp került ide, arról két történet kering. Az egyik szerint mivel korábban a HM bábáskodott a mára átszervezett Közgáz Védelemgazdasági Tanszékének világra jöttekor – amelynek Nógrádi lett a vezetője –, s a minisztérium és a tanszék közt folyamatos képzési szerződés állt fenn, Nógrádi bevonása logikus választásnak tűnt. A másik változat szerint emellett Nógrádit politikailag megbízható és lojális személynek tartották a szocialisták. „Különben nem kerülhetett volna egy ilyen intézményhez, ahol ekkora pénzek mozognak. Aki idekerült, annak C típusú átvilágításon kellett átesnie” – mondja egy Nógrádival ott együtt dolgozó forrásunk. „Komoly szerepe akkor lett, amikor 2003-ban igazgatótanácsi vezető lett, mivel a vezérigazgatóval együtt ő terjesztette be a döntéseket a cégvezetésnek.” Az it-elnöki posztról akkor kellett Nógrádinak távoznia, amikor 2006-ban Szekeres Imre váltotta Juhász Ferencet a tárca élén. „Szekeres hozta a saját stábját, én meg maradtam az fb-ben 2007-ben.” Nógrádi az fb-ben hamar elnök lesz.
A 2010-es kormányváltás után az új honvédelmi minisztérium és az ügyészség is arról kezdett beszélni, hogy a korábbi HM több háttérintézményében, így a HM EI-ben is voltak „anyagi visszaélések”; a gyanú szerint egyes alvállalkozók a megbízási összeg bizonyos részét visszajuttatták ezen intézmények vezetőinek. (Az említett szocialista miniszterek cáfolták, hogy közük lenne az ügyekhez.) A vallomások alapján a HM EI vezérigazgatója is kapott kenőpénzt, őt évekkel ezelőtt le is tartóztatták. Nógrádi neve nem merült fel az ügyben. Érdeklődésünkre elmondja, hogy a vizsgálat folyamatban van, „nagyon kíváncsi leszek, mikor és mi lesz a vége”. A HM EI-t azonban tévedés lenne nettó szocialista kifizetőhelynek gondolni, hiszen a Civil Biztonsági Szolgálat is kapott onnan megbízást, az Index 2010. márciusi cikke szerint az akkor még Pintér Sándor-érdekeltség „évi nettó 450 millió forinttal részesül a laktanyák őrzésére kifizetett milliárdokból”. A cég – miután Pintér kiszállt– szintén kapott jelentős megbízásokat a HM EI-től.
A 2010-es kormányváltás után Nógrádit is menesztik a HM EI-ből, ám ma már nincs állami poszt nélkül: 2014 decemberétől fb-tag az állami tulajdonú Somogyi Erdészeti és Faipari Részvénytársaságban (ahol volt már fb-tag 2002-től 2010-ig, és ahonnan szintén a kormányváltás után távozott). „Megkérdezték, hol szeretnék, én ezt mondtam, itt már voltam.” 2015 elején a vs.hu arról írt, hogy Nógrádi a fővárosi önkormányzat tulajdonában álló Fővárosi Biztonsági Iroda Kft. fb-tagja. A Fidesszel amúgy jó a kapcsolata, többször járt a Fidelitasnál előadni, néhány hete egy színpadon volt Németh Szilárddal és a Fidesz-szóvivő Tuzson Bence oldalán. Hende Csabával ultizik, az új honvédelmi miniszter Simicskó Istvánt pedig évtizedes barátjának nevezi a könyvében.
Beszállt a pálinkabizniszbe is: a magyarbólyi Zedon Kft.-nek 2009 óta tagja és résztulajdonosa; ide az a Nagy Imre hívta, aki Szekeres embereként őt váltotta a HM EI igazgatótanácsi vezetői székében. (Nagy volt az utolsó KISZ-titkár, később a Caola háztartási vegyipari vállalat vezérigazgatója lett, a céget névleges összegért privatizálták a rendszerváltozás után. Nagy Imre – akárcsak Nógrádi – a Fidesz-kormánnyal is megtalálta a közös hangot. Ahogyan arról a magyarnarancs.hu is többször beszámolt, a Nagy Imre tulajdonában álló Corax – amely Nógrádi mellett a Zedon Kft. tagja – közbeszerzés nélkül jutott tavaly az állami szúnyogirtási tenderhez milliárdos tételben. A Corax annál a Katasztrófavédelemnél lett befutó, amelynek vezetője akkor még a Pintér Sándorhoz közel álló Bakondi György volt; Bakondi ügyvédként nemcsak az UD Zrt.-t, de a Coraxot is képviselte.) A pálinkaüzlet azonban nem megy jól, ezt Nógrádi is érzi: „a pénzem, amit beraktam, ma már kevesebbet ér”, mondja. Nógrádi ma is dolgozik magáncégnek is, de ezt nem kívánja megnevezni. Amikor azt kérdem tőle, hogy jut ennyi mindenre energiája, azt válaszolja: „Szégyellem, de élvezem.”
Keresztény és fehér
Nógrádi külpolitikai nézeteit egyik szakértő forrásunk sem tudja pontosan leírni. Azt is többen jelzik, hogy önmagában nem gond, ha van valaki, aki a világpolitikai játszmákat könnyen emészthető formában interpretálja, ráadásul a menekültügy óta Magyarországon is megnőtt az igény a külpolitikai tudásra. Egyik ismerőse kis túlzással a „biztonságpolitika Öveges professzorának” nevezi, akinek a terepe a tudományos ismeretterjesztő műfaj, és nem az elmélyült kutatás. Mint megjegyzi, „én szakmailag jobb vagyok nála, viszont feleannyira sem beszélek érdekesen, mint ő”. Egy másik hazai biztonságpolitikai szakértő szerint „Nógrádi a legjobb rádiós és tévés köztünk. Frappáns, profi előadó, kimondja a tutit, nála nincsen értelmiségi nyavalygás, meg egyrészt-másrészt. És erre hatalmas az igény.” Celebként, show-manként is emlegetik, rajongói szívesen fotózkodnak vele. Hosszabb – interneten is elérhető – előadásaiban alig egy óra alatt bejárja a világot, s miközben ismerteti a nagyobb konfliktusokat, apró színesekkel, történelmi érdekességekkel, pletykákkal, személyes élményekkel fűszerezi mindezt. Előadás közben ömlik belőle az életszeretet (olykor a szexista megjegyzés is), azt a jól ismert nógrádis szerepet hozza, amelyben a rafkós, szórakoztató öregúr rendet tesz a nagyvilág káoszában.
Mélyebb meggyőződéseiről az evangelikus.hu-nak adott májusi interjúban beszél, ahol például elmondja, hogy amit a liberális demokráciáról írt Francis Fukuyama, „azt, hogy a demokrácia mindenütt a világon győzni fog”, az „utópia”. Szerinte inkább Samuel P. Huntingtonnak lett igaza, bár amikor megírta A civilizációk összecsapása című könyvét, „senki sem hitt neki”. Pedig „ténylegesen folyik vallásháború: részint a keresztények ellen, részint a különböző csoportok között (…)”. Újabban rendre arról beszél, mint amiről nemrég Dunakeszin is: a hárompólusú világrend időszaka jön, és ebben Európa nem szerepel, Kína viszont hamarosan vezető gazdasági hatalom lesz (egyelőre csak bruttó GDP-ben), és ott vannak az oroszok meg az Egyesült Államok, ahol nagy változások várhatóak. Utóbbi állítását etnicista érveléssel támasztja alá: „Először idén az Egyesült Államokban született újszülöttek 49 százaléka fehér. Néhány évtizeden belül egy olyan új helyzet lesz az USA-ban, hogy fehér kisebbség lesz, és ázsiai, fekete-afrikai (ott úgy hívják, afroamerikai) és spanyol ajkú többség lesz. (…) a feketék arányaiban feleannyi végez el főiskolát, mint a fehéreknél, a szegénység aránya kétszeres, ez néhány városban, többek közt Detroitban 65-70 százalék. (…) Olyan helyzetre ébredünk 20-30 év múlva, hogy nem a kivétel volt, hogy Obama egy színes bőrű elnök, hanem a valóságban elkezdődnek a tárgyalások a spanyol ajkúak, fehérek, afroamerikaiak és ázsiaiak közt, hogy a hatalomnak milyen új megoszlása lesz.”
Véleményvezér
Nógrádi növekvő népszerűsége bizonyosan összefügg a kerítésüggyel. „Eddig nem volt jellemző rá, hogy ennyire odaáll valaki mellé. Eddig figyelt erre. Ebben most változott” – mondja egyik forrásunk. Június 8-án az M1 reggeli műsorában Nógrádi arról beszélt, hogy a határon felhúzott szögesdrót is lehet megoldás a menekültáradat ellen. Kilenc nappal később a magyar kormány bejelentette, hogy kerítést húz fel a szerb–magyar határon. Nógrádi később többször cáfolta, hogy a Fidesz tanácsadója lenne. Beszélgetőpartnereink többsége is így véli: ilyesfajta kerítés számos országban létezik, az ötlet tálcán kínálta magát. (Nógrádi arról már nyilvánosan beszélt, hogy együtt ultizott a korábbi honvédelmi miniszter Hende Csabával.) „Inkább az a probléma, amit az elmúlt hónapokban mondott a tévékben, rádiókban. Egy szakértőnek az a feladata, hogy ne fokozza az indulatokat, inkább megnyugtasson, magyarázzon. Ő viszont az ellenkezőjét teszi” – bírálja egy kollégája.
A kerítés és az orbáni menekültpolitika támogatójaként Nógrádi egyebek közt kifejtette, hogy „úgy jönnek ide migránsok, hogy nincs rájuk szükség”, Európa pedig tétlenkedik, és hosszú távon nem lesz jó, ha az összes menekültet beengedi, ugyanis „a bejövő migránsokat az EU-nak ez idáig még egy esetben sem sikerült integrálnia”. Az is probléma szerinte, hogy napok „óta kapjuk az adatokat az európai szolgálatoktól, hogy egyre több a terrorista”, de azt sem „tudom megmondani, hogy (…) aki bejön, milyen betegségeket hordoz”. Amikor arról kérdezték, hogyan oldaná meg a menekültkrízist, röviden reagált: „Drasztikusan, fél perc alatt, nem demokratikusan.” Az exkrétakörös Gulyás Márton egy online műsor szerkesztőjeként nemrég levélben kereste fel Nógrádit két kijelentése miatt. Nógrádi szerint Svédországban 90-szer nagyobb az esélye, hogy bűncselekményt bevándorló követ el, mint született svéd. Gulyás a Svéd Bűnmegelőzési Nemzeti Tanácsnál érdeklődött erről, ahol azt mondták: nem vezetnek ilyen statisztikát. Nógrádi azzal válaszolt, hogy a német köztévén közölték ezeket az adatokat. A Hír Tv-ben – itt sem kérdezett vissza a riporter – pedig azt mondta: „Európában a bűncselekmények 90 százalékát legális migránsok követik el. Ez azt jelenti, hogy az itt élő második, harmadik, negyedik állampolgársággal rendelkező generáció hajtja ezt végre. Ettől kezdve nyilvánvaló, hogy ezt megállítani nem lehet.” Gulyás erre is rákérdezett, mert az Eurostatnál nem talált ilyen adatot – Nógrádi az előzőhöz hasonlóan reagált.
Mindez azért fontos, mert a menekültügyben Nógrádi a leggyakrabban megszólaltatott politikai szakértő, véleménye milliókhoz jut el, miután rendszeresen szerepel az M1-ben, a Kossuth rádióban, a Magyar Hírlapban, olykor az Inforádióban, az RTL-en, a Tv2-n, az ATV-n és a HírTv-n is. Az Echo Tv-ben rendszeres vendég, az adást, melyben azt fejtegeti, hogy az ideérkező menekülteknél csak idő kérdése, hogy elkeseredett emberként mikor radikalizálódnak, eddig csak a YouTube-on több mint százezren nézték meg, ugyanitt legnépszerűbb előadása 150 ezer megtekintésnél jár. A Facebookon gyorsan gyarapodó rajongói oldala van. Tavaly 273 rádió-, 192 tévészereplése volt, 58 újságcikkben bukkant fel, és 61 konferencián szerepelt a saját számítása szerint. A szobájában ülve nézem a jegyzeteit, a fenti számok idén is simán meglesznek. Sőt.
