Mi lesz a határon dolgozó rendészeti alkalmazottakkal a román schengeni csatlakozás után?

Belpol

Spoiler: minden munkatársát tovább-foglalkoztatja a rendőrség, de azt nem árulták el, hány főről van szó.

A jövő év első napjától Románia és Bulgária is a schengeni övezet tagja lesz, így határellenőrzés és megállás nélkül lehet ezekbe az országokba az uniós állampolgároknak, így a magyaroknak is be- és kilépniük.

Kérdésekkel fordultunk az Országos Rendőr-főkapitánysághoz (ORFK), ugyanis a közel 450 kilométer hosszú magyar-román határszakaszon összesen 22 közúti és 5 vasúti határátkelőhely van, amelyek 2025. január elsejétől megszűnnek. Egyebek között azt kérdeztük, mindez hány, a magyar-román  határszakaszon dolgozó határrendészt és más munkatársat érint – számításaink szerint legalább ezer határrendésztről és civil alkalmazottról van szó –, s közülük vannak-e olyanok, akiknek bizonytalanná válik a foglalkoztatása? Mi lesz az eddig a magyar-román határszakaszon szolgálatot teljesítő határrendészek új munkaköre és ezt hol fogják teljesíteni? Mi lesz azoknak az értékes ingatlanoknak a sorsa (laktanyák, szolgálati lakások, sportlétesítmények), amelyeket eddig a magyar-román határszakaszon szolgálatot teljesítő határrendszerek használnak? 

Az ORFK válaszában azt írta, a rendőrség biztosítani fogja valamennyi munkatársának a tovább-foglalkoztatás lehetőségét. Természetesen a megszűnő beosztásokat más munkakörök fogják felváltani; mindenki lehetőséget kap a megszűnő feladatai helyett más feladatok ellátására, olyan területen, amire a rendőrségnek a továbbiakban szüksége van. „Igyekszünk a lehetőségekhez mérten az egyéni érdekeket is figyelembe venni, amennyiben azok nem ellentétesek a testület érdekeivel” – írták, ám arra a kérdésünkre nem adott választ, hány munkatársról van szó.

Végül jelezték, hogy amíg a csatlakozás joghatályossá nem válik, azaz 2025. január elsejéig a határátkelők teljes funkciójukban működnek. Azt követően születik majd döntés az épületek sorsával kapcsolatban.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A politikai kötődés volt a meghatározó a Városi Civil Alap pénzosztásánál

Jól látszódik, hogy a Városi Civil Alap támogatásainak megítélésénél fontos szerepe volt a politikai beágyazottságnak. A közpénzből kitartott szervezetekről készített gyűjtésünk második részében olyan alapítványokat és egyesületeket veszünk górcső alá, amelyek pontosan illeszkednek abba a politikailag elkötelezett hálózatba, amelyen keresztül az alap pénzei évek óta áramlanak.

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.