Júliusban vízbe fulladt egy hétéves gyermek a karcagi strandon. Miután a szülei felügyelet nélkül hagyták, a kisfiú átment a gyermekmedencéből a termálmedencébe. A gyermeket a fürdő úszómestere hozta ki a vízből, majd kiérkezett a mentő is, de már nem lehetett megmenteni az életét. Másfél héttel később egy testvérpár (13 és 17 éves fiú) fulladt a Balatonba. Külön matraccal indultak fürdőzni és annak ellenére haladtak túl a bójákon, hogy nem tudtak jól úszni. Augusztus elején szintén két fiatal fiú fulladt bele egy bányatóba. A hónap közepén két tragikus eset is történt: egy 15 éves fiú és egy 57 éves férfi vesztette életét a Balatonban. A fiú vízibicikliről ugrott a tóba; megpróbálták újraéleszteni, de a kórházban meghalt. Az idősebb férfi egy balatonföldvári strandon lett rosszul a kisvízben. Még hosszan lehetne sorolni az idei tragikus eseteket, hiszen az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) július végi közlése szerint idén 24-en fulladtak vízbe. Ebből tizenhárman a Balatonban (azóta csak nőtt a szám), négyen-négyen a Velencei-tóban és a Dunában, a Tisza-tóban és a Tiszában pedig összesen hárman vesztették életüket. Az adatok önmagukban is riasztók, a balatoni számok azonban különösen azok, hiszen tavaly összesen nyolcan fulladtak a tóba.
Nem merik vállalni
Számos szabály él a köztudatban, a fürdőzők többsége mégsem tartja be azokat. Ilyen például, hogy felhevült testtel nem szabad vízbe ugrani, kiskorú gyermeket pedig felügyelet nélkül veszélyes vízbe engedni. Mélyvízbe is csak az merészkedjen, aki valóban tud úszni.
Bagyó Sándor, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának vezetője szerint a vízbefulladásos eseteknek két fő csoportjuk van.
Az egyik, amikor idősebb, valamilyen alapbetegséggel rendelkező emberek lesznek rosszul a vízben és ennek következtében vesztik életüket. Emellett vannak klasszikus vízi balesetek, amelyek legtöbbször a helyismeret hiányából, illetve az úszástudás nem megfelelő felméréséből adódnak.
„Sokan azt gondolják magukról, hogy kitűnő úszók, ám azt elfelejtik, hogy a természetes vizekben való fürdőzés és az uszodai körülmények közötti úszás között óriási különbségek vannak” – magyarázza Bagyó. Uszodában sokkal biztonságosabban lehet úszni, mint például a Balatonban, hiszen az előbbiben általában sávok vannak, bármikor meg lehet kapaszkodni a sávválasztó kötélben és jól látni a medence alját. Ezzel szemben a Balatonban számos veszélyt hordozó tényezőre kell felkészülni. Egy hirtelen jött, hullámokat verő szél könnyedén elsodorhatja a fürdőző vízi eszközét, de a megeredő eső is elég lehet ahhoz, hogy a vízben tartózkodó veszélybe kerüljön. Ilyenkor nem ajánlatos az elsodort matrac után iramodni. „Nagyon fontos például, hogy az első rosszul benyelt korty víz után hogyan reagál az illető, mert ha pánikba esik, és nem tud nyugodtan alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, annak rossz vége is lehet.” Bagyó szerint igazán a természetes vizekben dől el, hogy ki mennyire jól tud úszni.
Súlyos hiba, ha valaki nem visz magával mentőeszközt a csónakázáshoz, vízibiciklizéshez, vagy úgy indul meg a SUP deszkával, hogy egyáltalán nem tud úszni. A kiskorúakra vonatkozó egyik legfontosabb szabály, hogy soha ne legyenek felügyelet nélkül – még sekély vízben sem. A kisebb gyerekek, főleg ha nem tudnak megfelelően úszni, nagyon hamar kibillenhetnek a biztonságérzetükből, ha valami megzavarja őket. A szakemberek éppen ezért az javasolják a szülőknek, hogy mindenképpen legyen a gyereknél valamilyen úszást segítő eszköz. „Azokra a gyerekekre is érdemes nagyon figyelni, akik tudnak úszni. Ha a szülő be is engedi a gyermekét egyedül a vízbe, ügyeljen arra, hogy könnyen kontrollálható körülmények között legyen.” Bagyó szerint a kamaszoknál, fiatal felnőtteknél és ezen belül is a fiúknál jellemző, hogy nem merik felvállalni, ha nem tudnak rendesen úszni. „Imponálni, bizonyítani akarnak a lányoknak és ezért belemennek kifejezetten veszélyes helyzetekbe is. Idén már volt olyan halálos baleset, amikor egy fiú SUP deszkán indult meg, annak ellenére, hogy egyáltalán nem tudott úszni.” Jellemző erre a korosztályra az alkoholos vagy egyéb módosult tudatállapotban való fürdőzés is, ami szintén hozzájárulhat a meggondolatlan döntésekhez. Bagyó tapasztalatai szerint vannak évek, amikor dominánsabbak az ilyen esetek, az ideire azonban nem ez jellemző.
Vízbiztonság
Az ORFK július végi közlése szerint az idei nyárnak több idős áldozata van. Illés Zoltán, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának vízimentője, aki emellett úszásoktatással is foglalkozik, úgy látja, hogy a felnőttek úszástudásán lenne még mit csiszolni. Az olyanokén például, akik nincsenek tisztában azzal, hogy mit kell csinálni, ha a vízben izomgörcsöt kapnak. „A hozzám érkező felnőttek egy része, akik meg akarnak tanulni úszni, szívesen mellőznék a tanfolyamból a hátúszást. Pedig a hátúszás alapja a háton lebegés, s az nagy segítség lehet, ha valaki elfárad vagy görcsöt kap a mélyvízben” – hívja fel a figyelmet a vízimentő.
Köztudott, hogy a bányatavakban különösen veszélyes a fürdőzés. Ezek nem kijelölt fürdőhelyek, hirtelen mélyülnek, a medrük nincs átvizsgálva, a víz alatt megbúvó ipari tárgyak (kerítésdarabok, sodronyok stb.) könnyen megzavarhatják a fürdőzőt. Az egyenetlen mélység miatt a víz hőmérséklete nem egységes, kis szakaszon is hirtelen változhat. A folyóvizekben pedig még annál is sokkal nagyobb vízbiztonság szükséges, mint a tavakban.
„Vízbiztosnak az mondható – magyarázza Illés Zoltán –, aki képes beleugrani a mélyvízbe, majd leúszni 25 métert valamilyen úszásnemben, miközben szabályosan, egyenletesen tud levegőt venni.
Ez azonban még nem azt jelenti, hogy az illető jó úszó, s nem kerülhet bajba. A szülők hajlamosak tévesen megítélni a gyermekük úszástudását. Van, aki azt hiszi, hogy ha a tanfolyamon időnként mélyvízbe is viszik a gyerekeket, az már jól tud úszni.”
„Hiába kommunikáljuk folyamatosan a sajtóban és saját prevenciós eseményeinken, hogy milyen helyzetekből alakulhat ki komoly baleset, még mindig sok felelőtlen fürdőzőt látok. Néhány napja találkoztam a vízben egy családdal, akik vízibiciklin tartózkodtak egy három év körüli gyermekkel. Senkin nem volt mentőmellény, és miután megkérdeztem őket, kiderült, hogy közülük csak az apuka tud – éppen hogy – úszni” – meséli Bagyó Sándor, aki szerint az emberek hajlamosak úgy tekinteni a vízibiciklire és a SUP deszkára, mintha azok nagyobb hajók lennének, amelyekkel bátran meg lehet indulni a világ végére is.
Nem lehet siettetni
Illés Zoltán úgy látja, az utóbbi tíz évben fellendült a gyermekek úszásoktatása, számos új tanuszoda épült és a mindennapos testnevelés keretén belül is járhatnak úszni a diákok. „Ez mind jó hír, sajnos azonban számos olyan helyzettel találkozom, amelyek azt támasztják alá, hogy sokan nem tanulnak meg rendesen úszni. Az úszástanulást nem szabad és nem is lehet siettetni. Időt kell hagyni annak is, hogy elmúljanak az esetleges félelmek. Elég, ha az elején a szülő próbálta úszni tanítani a gyereket, akinek ez rossz élményt okozott. Aki gyerekkorában nem tanult meg úszni, annak később nehezen jön meg hozzá a kedve, kamaszkorban például gyakori, hogy emiatt inkább felmentést kérnek az iskolai úszásoktatásból” – teszi hozzá a szakember, aki szerint felhígult az oktatói szakma is. „Anyagi megfontolásból túl nagy létszámú csoportokat indítanak, nem jut elég figyelem mindenkire, ez pedig a szakmaiság rovására megy. Ideális esetben egy oktatónak maximum öt-hat gyerekkel lenne szabad egyszerre foglalkoznia.”
Illés Zoltán szerint a szülői túlféltés is a gátló tényezők egyike. „Tudok olyan oktatóról, akihez azért szeretik vinni a gyerekeket, mert meg lehet beszélni vele, hogy ne kerüljön a gyermek feje víz alá, vagy viselhessen neoprén ruhát és úszószemüveget.” Alámerülés nélkül nem lehet megtanulni úszni, a neoprén ruhával pedig az oktató szerint az a baj, hogy a szivacsos anyaga miatt jobban fennmarad a gyermek a vízen, ami hamis biztonságérzetet kelt az úszástanulás során. „Képzeljünk el valakit, aki így tanult úszni, majd egyszer beesik a stégről a Balatonba neoprén ruha és úszószemüveg nélkül. Úgy, hogy a fejét nem tette a víz alá addig soha. Elég nagy a valószínűsége, hogy bajba fog kerülni.”
Fontos megjegyezni, hogy ha valaki fuldoklót lát a környezetében, csak akkor szabad közvetlenül segítenie, ha tisztában van a szakszerű mentés lépéseivel. A bajbajutott fürdőző könnyen pánikba eshet, gyakran előfordul, hogy kétségbeesetten igyekszik kapaszkodni a másik emberbe, akit így a víz alá nyomhat. „Egy vízimentő – magyarázza Bagyó Sándor – tisztában van a szabaduló fogás lépéseivel és könnyedén tudja uralni a mentést. Ha valaki segíteni szeretne, de nem szakavatott mentő, mindenképpen csak közvetett módon segítsen, például dobjon oda egy tárgyat, ha van a közelben ilyen, amibe a fuldokló kapaszkodhat.” A szakember szerint a halálesetek száma azért növekedett már a nyár elején ilyen dinamikusan, mert korán érkeztek a hőhullámok, ezért többen mentek strandolni, mint a tavalyi azonos időszakban. És nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a hosszú Covid-bezártság után sokan edzetlenül indultak fürdőzni.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
