„Nem is kacsa, hanem vadkacsa” – kommentálta Orbán Viktor miniszterelnök a Fazekas Sándor agrárminiszter menesztéséről szóló értesülést múlt kedden újságírók előtt, az Országház folyosóján. A szakmában ennek ellenére makacsul tartja magát a híresztelés az alaposan megnyirbált hatáskörű főhivatalnok közeli távozásáról.
Orbán már ezerszer kirúghatta volna miniszterét a meghirdetett agrárpolitikai célok semmivé válása (lásd: Ábránd és valóság), a furcsa személyi ügyek miatt, esetleg hozhatott volna arcmentő döntést az egyértelműen negatív visszhangot keltő állami földbérleti pályázatok okán (ezekről lásd: Beavatkozó egyenirányítás) – mégsem tette.
| ||
A párthű katona egyetlen zokszó nélkül asszisztált saját tárcája ízekre szedéséhez, szakmai kiüresítéséhez. Hagyta, hogy olyan kulcsfontosságú területi intézmények, mint például a növény- vagy állat-egészségügyi hivatalok egyetlen rendelettel az akkor még a Navracsics Tibor felügyelte megyei közigazgatási hivatalokhoz kerüljenek. Nem volt egy szava sem, amikor a termelői kapcsolattartás legfontosabb szakemberei, a falugazdászok a közben megalakult Nemzeti Agrárkamara keretein belül kezdtek dolgozni, s ezzel a minisztérium elveszítette a mindenkori területi kapcsolattartás legfontosabb bázisát.
Hogy miért nem rúgta ki még mindig Orbán Viktor? Erre a kérdésre biztos választ nem adhatunk, de e heti nyomtatott lapszámunkban Tamás Gábor cikke érthetővé teszi, hogyan került pozícióba és miért ülhet még mindig a helyén a látványosan dilettáns miniszter, aki ráadásul köznevetség tárgya. Az egész fazekasi életművet áttekintő portré beszámol a szolnoki bandához – többek között Lévai Anikóhoz és Nyerges Zsolthoz – fűződő kapcsolatáról, de a karcagi „OTP-s Marcsika” történetében játszott szerepére is fény derül.
