"Egyszerűen hihetetlen, hogy így meggyanúsítson bennünket újra az UEFA. Nem találok szavakat, ez egy rossz vicc. Ha itt lenne előttem ez a bírósági szóvivő, esküszöm, hogy behúznék neki egyet!" - így reagált Bernáth Csaba, a Debreceni VSC csapatkapitánya arra, hogy a DVSC két meccse is szerepel a 2009-ben kirobbant európai bundaügy főszereplője ellen februárban induló per vádiratában. A német ügyészek azt állítják, hogy a svájci Young Boys elleni 2008-as UEFA-kupa visszavágó elvesztése (2-3) ötvenezer eurót ért meg a fogadási csalóknak, és az öszszegből "megközelítőleg minden védőjátékos" részesedett. (A vádirat szerint vesztegetés történt a DVSC-Fiorentina Bajnokok Ligája-meccsen, valamint két 2009-es NB I-es mérkőzésén is.) A debreceni klubvezetők csak annyit mondtak, hogy őket hivatalosan nem értesítették a vádiratban foglaltakról, és egyébként sem az egyesületet érinti az ügy, hanem egyes játékosokat. Egy nappal később aztán nyilatkozatstopot rendeltek el. A bochumi nyomozás magyar szálait vizsgálni hivatott Nemzeti Nyomozó Irodát (NNI) ugyan nem köti a tilalom, de - akárcsak az elmúlt bő egy évben - ezúttal sem adott semmilyen érdemi információt a legújabb fejleményekről.
A fentiek is jól mutatják, mi történik itthon az európai futball történetének legnagyobb bundabotrányában. Miközben a német hatóságok egyre konkrétabbá teszik a magyar érintettséget, a gyanús meccsek főszereplői esküsznek, hogy életükben nem hallottak focibundáról, a klubvezetők felteszik a kezüket, hogy nekik semmi közük az egészhez, a magyar rendőrség hallgatása pedig egyre inkább azt sugallja, hogy nálunk nem történik semmi, és a bűnösök neve soha nem kerül nyilvánosságra.
Metodika
A bochumi tartományi ügyészség 2009 novemberében állt elő azzal, hogy Európa kilenc országában kétszáz bajnoki, BL- és válogatott meccsel kapcsolatban merült fel a manipuláció gyanúja: Németország mellett Ausztria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Magyarország, Svájc, Szlovénia és Törökország lehetséges érintettségéről beszéltek. (Azóta a bochumi hatóság szerint gyanús mérkőzések száma 270-re nőtt.) A nyomozók a következő napokban folyamatosan jelentették be a letartóztatásokat, és nemcsak Németországban, hanem Szlovéniában és Törökországban is vettek őrizetbe embereket. Az is gyorsan kiderült, hogy a középpontban ismét a Berlinben élő horvát Ante Sapina állt, akit a 2005-ös, Robert Hoyzer futballbíró nevével jelzett csalássorozat miatt két év tizenegy hónap börtönre ítéltek. (Sapina viselt dolgairól lásd A Navigátor című keretes írásunkat.)
A gyanús eredményeket nem a német rendőrség vagy éppen az ottani futballszövetség szúrta ki: 2009 legelején az egyik későbbi gyanúsított, Deniz C. telefonját egy drogügy miatt hallgatták le, és a nyomozók eközben figyeltek fel arra, hogy a török férfi futballisták megkenéséről beszélget az akkor már hírhedt Sapinával. Bár a sajtó előszeretettel használja a fogadási maffia kifejezést, és Ante Sapina valóban vezéralak lehetett, érdemes világossá tenni: nem egy szorosan együtt mozgó, központosított bűnszervezetről van szó, sokkal inkább önálló csalók hol erősebben, hol gyengébben együttműködő hálózatáról. Ezt bizonyítja az is, hogy míg Sapina (és az ügyben szintén főszereplő testvére) berlini, a többi szereplő Nürnbergből, Alsó-Szászországból, Münchenből vett részt a manipulációkban. Mindez tizenegy hónapnyi lehallgatás, adatgyűjtés alapján derült ki - ezt követte a már említett novemberi bejelentés.
A magyar futballon felnőttek jól ismerik a bundameccs fogalmát, ám a mostani eseteket érdemes elválasztani a klasszikus bundától. Utóbbiban ugyanis valamelyik résztvevő a saját jól felfogott, a futballhoz köthető érdekéből adódóan veszi meg az ellenfelet vagy éppen a mérkőzést vezető bírót: bajnoki cím, továbbjutás, a kiesés elkerülése egyaránt lehet motiváció. A fogadási csalásoknál viszont általában a futballon kívülről érkeznek a megrendelők, nem valamiféle sporteredmény elérése hajtja őket, hanem a fogadásszervező cégek, pontosabban a többi fogadó pénzének a lenyúlása. A közvéleményben sok a tévhit az ilyen típusú csalásokról: az egyik az, hogy mivel a meglepő eredmények eltalálásával lehet a legjobban keresni (ezekre adják az irodák a legnagyobb szorzókat), a váratlan győzelmek lehetnek inkább gyanúsak. Pedig nem: a finomodó figyelőrendszerek éppen ezeknél jelezhetik előre, hogy szokatlanul nagy összegben fogadnak rájuk. Érdemesebb inkább bebiztosítani az egyébként is esélytelen csapat vereségét (amire amúgy is sokan fogadnak), és máris biztos a nyeremény. De kitűnő lehetőség a csalásra a gólkülönbségre (vagyis arra, hogy valamelyik csapat legalább hány góllal nyer) köthető fogadások is. Ráadásul a kiszemelt játékosokat is könnyebb ilyenkor megdolgozni azzal, hogy miért ne keresnének egy kis pénzt, ha egyébként is kikapna a csapatuk.
Ezért is naivitás azt feltételezni, hogy a legnagyobb futballtornák mentesek a csalástól. Mivel ezekre (világbajnoki vagy Európa-bajnoki meccsekre) egyébként is hatalmas összegben érkeznek fogadások, egy-egy nagyobb tétel sokkal kevésbé feltűnő, mint máskor. (Lásd A 2006-os vébén is? című keretes írásunkat.) Azt is botorság gondolni, hogy ha csak kötésben (tehát csak más eseményekkel együtt) lehet fogadni bizonyos meccsekre, akkor nincs esély a manipulációra. Az online fogadások elterjedésével ráadásul megnőtt a megtehető események száma, a meccsek alatti fogadásokkal pedig akár egy - a beavatatlanok számára váratlannak tűnő - esemény is hatalmas nyereményt hozhat.
A csalással kaszálható összegek pedig csillagászatiak. Pontos adat arra egyelőre nincs, hogy Sapina és társai mekkora kárt okozhattak, de a horvát férfi 2006-os elítéléséig kétmillió eurós tiszta hasznot (mostani árfolyamon 537 millió forint) halmozott fel korábbi csalásaiból. A mostani botrányról azt lehet tudni, hogy volt olyan meccs (egy meg nem nevezett európai bajnokságból), amelyen a fogadási csalók hatszázezer eurót, azaz 161 millió forintot kaszáltak. És egy közeli példa: a csalóknak megérte volna, hogy nyolcvanezer euróval fizessék le a Debrecen azóta két évre eltiltott kapusát, Vukasin Poleksicet azért, hogy a Loki 3-0-ra kikapjon a tavalyi liverpooli BL-meccsen. Német lapok korábban arról írtak, hogy Ante Sapina, a fő gyanúsított és két társa egy ázsiai fogadóirodánál vezetett számlájukon 32 millió eurós (8,84 milliárd forintos) forgalom mellett 2,182 millió eurós (605 millió forintos) hasznot realizált. A pénz a játékosok számára is hatalmas vonzerő; és bár terjednek rémhírek olyan futballistákról, akiket - mert nem működtek együtt, vagy nem a kívánt módon teljesítettek - megfenyegettek, sőt összevertek, a bochumi nyomozást jól ismerő külföldi informátorunk szerint a most vizsgált ügyekben egyelőre nem bukkantak erőszakos cselekményekre.
Nehézségek
Bochumban 2009 novemberében az is elhangzott, hogy 13 magyarországi futballmeccs érintett (azóta ez a szám 14-re nőtt; a Debrecen nemzetközi találkozóit külön számították). Hivatalosan azóta sem hozták nyilvánosságra ezek listáját, az ügyben október óta indított perek vádirataiban pedig csak egy részük szerepel. Az Indexen tavaly novemberben megjelent információk szerint azonban biztos, hogy az elmúlt három futballszezonból összesen hét NB I-es bajnoki, öt Ligakupa-mérkőzés, egy Magyar Kupa-találkozó, sőt egy előkészületi meccs is gyanússá vált. (Ezek listáját lásd keretes írásunkban.) Fontos leszögezni, hogy egyelőre csak gyanúról van szó, és hogy nem a listán szereplő klubok, hanem egyes volt vagy jelenlegi játékosaik vehettek részt az esetleges csalásokban.
Az óvatos fogalmazás a megszokottnál is indokoltabb, hiszen nagyon nehezen bizonyítható bűncselekményekről van szó. A csalók törekedtek arra, hogy telefonbeszélgetéseikben neveket ne említsenek; kódot használtak arra, hogy mennyire számít biztosnak egy előre kialkudott eredmény (az ötcsillagos meccs volt a tuti tipp). A fogadásokat az interneten kötötték, a kenőpénz útja pedig szinte követhetetlen. Az ügyben már elindult perben mégis volt olyan német futballista, aki elismerte a kenőpénz átvételét, azt azonban tagadta, hogy ennek fejében valóban manipulálta volna a mérkőzés eredményét. És valóban: eldönthetetlen, hogy egy rossz passz, egy pocsék helyezkedés, egy elkésett szerelés szándékos volt-e, vagy a képzetlenség, netán pillanatnyi kihagyás következménye.
Egy név nélkül nyilatkozó magyar klubvezető állította: lehet, hogy nehezen bizonyítható a csalás, az esetek többségében mégis megmondható, szándékosan hibázott-e a játékos. A szakember szerint nem egyetlen pillanatból, hanem a teljes, a tévéfelvételekről nehezen rekonstruálható jelenetből lehet ilyen következtetéseket levonni. Több játékos egyszerre hibázik, és ahelyett, hogy látványos öngólokat vétenének, a nagy hibákat összehangoltan rossz helyezkedéssel készítik elő. "Nem az utolsó pillanatokat kell figyelni, hanem összefüggéseiben kell látni a történetet" - magyarázta, és hangsúlyozta, hogy mindig egyszerre többen vannak beavatva a buliba. Általánosságban elmondható: a tökéletes bunda receptje mindig úgy kezdődik, hogy végy meg egy kapust. A védelemből kellenek mások is: a középső védőkre mindenképp szükség van, és sokszor a szélsők is benne vannak. A középpályások szerepe nem nélkülözhetetlen, de kétségtelen, innen lehet a legjobban kontrollálni a pályát. Az avatatlanoknak talán meglepő, de a csatárokat is sokszor megveszik a csalók: hiába termeli hátul a gólokat a védelem, ha a bombaformában lévő csapattársuk elöl teszi ugyanezt.
A gyanú még egyetlen hazai meccsnél sem bizonyosodott be, elképzelhető, hogy a feltételezett módszerek nem is működnek, a névsor azonban így is döbbenetes: összesen tizenkilenc csapat érintett legalább egy találkozóval a vizsgálatokban. És nem feltétlenül csak a vesztes csapatok játékosai működtek együtt csalókkal, sokszor a győztes futballisták is tudhattak a kívánt eredményről. A tavaly itthon minden sorozatot megnyerő DVSC-nek pedig legalább két nemzetközi mérkőzése lett gyanús: a már említett 2008-as UEFA-kupa-meccs, valamint a BL főtábláján lejátszott, a Fiorentina ellen 3-4-re elveszített találkozó. A bochumi nyomozást jól ismerő forrásunk szerint azonban a Debrecen valamennyi BL-meccse felkeltette a hatóságok figyelmét, ugyanis a főszereplő Ante Sapina mindegyikre fogadott.
Mivel európai ügyről van szó, nehéz lenne magyar sajátosságként értelmezni a jelenséget. Azt azonban érdemes kiemelni, hogy míg Németországban, Belgiumban a másod-, harmadosztály vergődő csapatait lepték el a csalók a feltételezések szerint, addig nálunk (meg Horvátországban) a hazai foci zászlóshajója keveredett gyanúba. Míg máshol kiesési rangadókat vizsgálnak a rendőrök, a Debrecennél az merült fel, hogy a legértékesebb futballsorozatban manipulálták a meccseit. 2009 decemberében több név nélkül nyilatkozó hazai futballszereplő állította, hogy szerintük egy-egy bajnoki fordulóban a meccsek felét is befolyásolhatták. Ez akkor döbbenetes túlzásnak tűnt - ma már azonban tudjuk, hogy a 2008/09-es bajnokság 24. fordulójából a mérkőzések fele gyanús a bochumi ügyészség szerint.
Némasági fogadalom
A gyanús meccsekre a bochumi nyomozók bukkantak rá, a magyar vagy Magyarországon futballozó gyanúsítottakkal szemben azonban a hazai hatóságoknak kell eljárniuk. Így van ez a már elindult perek esetében is: a vádiratban ugyan szerepelnek magyar csapatok, futballisták, ám kizárólag azt vizsgálják, hogy az ügy vádlottjai valóban megvalósították-e a manipulációt. A hazai rendőrök 2009 decemberének első napjaiban minden információt megkaptak: megismerhették a lehallgatott telefonbeszélgetések tartalmát, és ezekhez írott formában is hozzájutottak. Az NNI viszont azóta is következetesen tartja magát ahhoz, hogy - a szokásos formulával élve - a nyomozás érdekeire hivatkozva semmilyen információt nem ad a vizsgálatokról. Bár kihallgatások biztosan történtek, még senkit sem gyanúsítottak meg. A bizonytalanságot az is fokozza, hogy forrásunk szerint a hazai nyomozók gyengén kommunikáltak a bochumi hatóságokkal, és nagyon kevés információt osztottak meg német kollégáikkal. A hallgatás mellett az NNI ügyelt arra is, hogy informálisan nyugtatgassa a sajtót: nagyon keményen dolgoznak az ügyön. Ugyanezen forrásunk ugyanakkor a nyomozók között uralkodó tanácstalanságról és tehetetlenségről is beszámolt.
Az akkor még Kisteleki István vezette Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) is hasonlóan reagált az esetre. Kisteleki előbb önellentmondásba keveredett (azt mondta, európai forrásokból hónapokkal korábban tudott a bundaügyekben folyó nyomozásról, majd mindenkit perrel fenyegetett, aki ezt állította), aztán a szövetség villámgyorsan levette a napirendről az ügyet, mondván: az kizárólag a rendőrségre tartozik. Végül Kisteleki 2009 karácsonyán hirtelen eltűnt a magyar futballból, igaz, ez sokkal inkább köthető az akkor már előre látott politikai változásokhoz, mint a bundabotrány körüli kacsázáshoz.
A sajtót kezdetben nem hatotta meg a hallgatás: az első hetekben folyamatosan születtek a cikkek arról, hogy 14 meccsnél sokkal többet is érinthetnek a csalások. Nem volt véletlen ez a lelkesedés, hiszen aki az elmúlt tíz évben megfordult a magyar futball közelében, egészen biztosan hallotta a folyamatos és mindent ellepő bundákról szóló pletykákat. A sportújságírók többévi merengés és kételkedés után a neveket ugyan elhagyva, de elővehették a sztorikat. A Blikk naponta írt a magyar foci egy-egy szereplőjének viselt dolgairól úgy, hogy az illető kontúrjait mutató fényképpel illusztrálták a cikket. A Nemzeti Sport is ekkor állt elő azzal az évek óta a kezében lévő listával, amelyet egy vajdasági fogadási csaló juttatott el hozzájuk a közreműködő magyar futballisták nevével. A sportlap hozott nyilvánosságra két olyan vesztegetési kísérletet is, amelyben nyomozást is indított a rendőrség: az egyik az utánpótlás-válogatottak megalázó vereségei miatt merült fel. Az ügy kipattanása utáni hetekben akár úgy is tűnhetett, hogy a bajnokság februári újraindulására focistákkal lesznek tele a börtönök, és kitör a rend a magyar futballban.
Nem így lett, sőt azóta a tényfeltárói lendület is alábbhagyott. Hetekig, hónapokig nem jelentek meg új információk a csalásokról, újabb hullámokat csak az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) DVSC elleni eljárása, valamint a bochumi nyomozásban beállt fordulatok keltettek. Az UEFA gyors eljárás után tavaly júniusban a DVSC két futballistáját is eltiltotta: Mészáros Norbertnek és Vukasin Poleksicnek azt rótták fel, hogy nem jelentették a nekik tett vesztegetési ajánlatot a DVSC-Fiorentina-meccs előtt. A közhangulat ekkorra már megfordult, a nyilatkozatokból és a kommentárokból azt lehetett kiolvasni, hogy megint csak a magyarokat bántják, és velünk akarnak példát statuálni. Az UEFA valóban nem sok hasonló eljárást folytatott le a bochumi nyomozás adatait felhasználva, ráadásul a szövetségi vizsgálat sok furcsaságot is hozott: például Mészárost az alapján tiltották el, hogy mezszáma szerepelt a fogadási csalók közötti sms-váltásban. A kétkedést alátámasztja az is, hogy a bundaellenes harc keresztes lovagjaként fellépő UEFA-igazgató, Peter Limacher látványosan függetlenítette magát az őt segíteni akaró rendőröktől, és egy Robin Boksic nevű férfi tanácsaira támaszkodott a debreceniek elleni eljárásban. A horvát férfiról aztán a Stern magazin kiderítette, hogy szélhámos, aki nemcsak a német titkosszolgálat ügynökének hazudta magát, de korábban éppen Ante Sapina köréhez tartozott.
Robin Boksic szerepe miatt gondolhatnánk azt is, hogy a Poleksicék elleni UEFA-eljárás egyenesen színjáték volt (az érintettek meg is támadták az eltiltást a nemzetközi Sportdöntőbíróságon). Mészáros eltiltása valóban tűnhet aggályosnak, a vizsgálatot és a bochumi nyomozást jól ismerő informátorunktól azonban tudjuk, hogy a montenegrói kapus neve szó szerint elhangzik az ügy főszereplői közötti telefonbeszélgetésekben. Ráadásul Poleksic maga ismerte el a megkeresés tényét, de ami még furcsább, nem a Fiorentina elleni találkozóról nyilatkozott így, hanem a DVSC első, Liverpool elleni BL-főtáblás mérkőzéséről. Azt vallotta, Dragan M. (Ante Sapina Magyarországért is felelős összekötője) nyolcvanezer eurót ajánlott neki azért, hogy 3-0-ra veszítsék el az idegenbeli mérkőzést. (A Debrecen végül csak 1-0-ra kapott ki; a Liverpool csatára, Kuyt egy Poleksicről kipattant lövés után talált a kapuba.)
Az értetlenség, a félremagyarázás és a düh keveréke jellemezte a reakciókat akkor is, amikor tavaly ősszel kiderült, hogy a bundaügyekben indult első bochumi per (ebben Nürettin G. és Tuna A., illetve két segítőjük áll a bíróság előtt) vádiratában nemcsak a 2008/09-es bajnokság 24. fordulójának négy meccse szerepel, hanem az ügyészek név szerint említették Kenesei Krisztiánt is. A Haladás csatáráról úgy beszéltek a fogadási csalók, mint aki hajlandó volt együttműködni a mérkőzések manipulálásában.
A debreceni csapatkapitány idézett kirohanása is jelzi, hogy sokan még most sem akarják komolyan venni a bochumi ügyészek megállapításait. Az érintettek úgy akarják beállítani, mintha kótyagos szóvivők és szenzációhajhász újságírók találnák ki a bundagyanús meccsekről, vádiratokról szóló híreket. Pedig tudható, hogy a vizsgált mérkőzések közé is csak alapos indokkal, a lehallgatott telefonbeszélgetésekben történt utalások alapján került be egy-egy találkozó. Név szerint is csak olyan futballistát említenek, akiről beszéltek maguk között az ügy fő gyanúsítottjai. És ami még fontosabb: az elmúlt egy évben az előzetes letartóztatásban lévő főszereplők közül többen is vallomást tettek, így is segítve az együttműködő játékosok megtalálását.
Egy magyar klubvezető megerősítette: bár a felszínen mindenki tagadja, a futball irányítói között évek óta téma a bunda. Számtalan olyan esetről tudunk, amikor a hivatalos verzióval ellentétben igenis azért váltak meg magyar csapatok játékosaiktól, alkalmazottaiktól, mert biztosak voltak benne, hogy csaltak. Ismerünk olyan klubtulajdonost, aki azt nyilatkozza, hivatalosan semmilyen ügyről sem tájékoztatták, holott hónapokkal korábban kihallgatta már az NNI. Az is megtörtént, hogy egy hírbe hozott egyesület vezetői sajtó-helyreigazításokat kértek, miközben a klub ügyvédje az egyik játékost képviselte a kihallgatásokon. A futballisták szintén hallgatnak: hiába vannak sokan, akik tudják, kik adják el mellettük a meccseket, értelmetlennek tartják, hogy akár a rendőrséggel, akár a sajtóval beszéljenek.
A helyzeten az sem változtatott sokat, hogy a bundabotrány kirobbanása óta az országnak Orbán Viktorral futballrajongó kormányfője, az MLSZ-nek pedig Csányi Sándor OTP-vezér személyében új elnöke lett. Az NNI láthatóan nem kapcsolt rá a vizsgálódásra, a szövetség nem tért vissza a bundaügyekre, Kósa Lajos debreceni polgármester pedig kibulizott tizenkétmilliárd forintot a DVSC új stadionjára. A dolgok jelen állása szerint előbb fognak bundagyanús meccset játszani a hiperszuper nagyerdei arénában, mint hogy kiderüljön, elcsalta-e valaki a csapat BL-főtáblás meccseit.
A Navigátor
Bár megfogadta az édesanyjának, hogy soha nem fogad többé semmire, a bundabotrány főszereplője, Ante Sapina már előző börtönbüntetése alatt újrakezdte a csalásokat. A Berlinben élő 35 éves férfi fiatal kora óta szerencsejáték-függő, és miután mindenféle fogadásokkal sokat nyert, úgy gondolta, érdemes lenne biztosra menni. Sapina kiváló szervező, ezért lett a beceneve Navigátor: agresszív maffiózó helyett valójában egy megnyerő fiatalemberről van szó. Ante Sapina és bátyja, Milan neve először a 2005-ös Hoyzer-botrányban merült fel: az ifjú német futballbíróról bebizonyosodott, hogy a horvát testvérpár és köre megbízásából másodosztályú és kupameccsek eredményeit manipulálta. Sapina két év tizenegy hónap büntetést kapott, 2008 júliusában szabadult, de 2009 elejétől újra megfigyelte a bochumi ügyészség.
A bochumi nyomozás során gyanússá vált hazai mérkőzések
Tatabánya-Vasas 0-2 2008. február 23. NB I., 16. forduló
Debreceni VSC-Young Boys (svájci) 2-3 2008. augusztus 28. UEFA-kupa, selejtező
Nyíregyháza-Vác-Újbuda 3-0 2008. október 1. Ligakupa, 1. forduló
Bőcs-Újpest 0-3 2008. október 8. Magyar Kupa, nyolcaddöntő
Újpest-Paks 3-1 2008. október 26. NB I., 12. forduló
Bp. Honvéd-Vecsés 5-0 2009. január 29. előkészületi mérkőzés
Vasas-Diósgyőr 3-0 2009. február 7. Ligakupa, 9. forduló
Győri ETO-Lombard Pápa 0-4 2009. február 7. Ligakupa, 9. forduló
Szombathelyi Haladás-BFC Siófok 3-0 2009. február 22. Ligakupa, 9. forduló
Vasas-Debreceni VSC 1-3 2009. április 19. NB I., 23. forduló
Újpest-Bp. Honvéd 3-0 2009. április 24. NB I., 24. forduló
Debreceni VSC-Kecskeméti TE 3-1 2009. április 25. NB I., 24. forduló
Szombathelyi Haladás-REAC 1-0 2009. április 24. NB I., 24. forduló
Zalaegerszegi TE-Vasas 3-1 2009. április 24. NB I., 24. forduló
Vasas-MTK 2-1 2009. július 29. Ligakupa, 2. forduló
Debreceni VSC-Fiorentina (olasz) 3-4 2009. október 20. Bajnokok Ligája, csoportkör
A 2006-os vébén is?
A kanadai oknyomozó újságíró, Declan Hill 2008-ban megjelent The Fix (Bunda) című könyvében azt állította, hogy a 2006-os németországi futballvébé négy meccsét is manipulálhatták. A focibundát az egész világon kutató Hill egészen eredeti forrásból tudta ezt meg: kapcsolatba került egy kínai fogadási csalóval, aki napokkal korábban megmondta neki az Anglia-Ecuador (1-0), a Brazília-Ghána (3-0) nyolcaddöntők, valamint az Olaszország-Ukrajna (3-0) negyeddöntő pontos végeredményét, továbbá az Olaszország-Ghána (2-0) csoportmeccs győztesét. A kanadai újságíró nem tudott perdöntő bizonyítékot találni, így megállapításainak nem lett semmilyen következménye.
