Miközben a kormány próbálja elhárítani a dehumanizáló értelmezést, Bayer Zsolt gyorsan poloskázott egyet

  • narancs.hu
  • 2025. március 19.

Belpol

A Momentum és Hadházy Ákos parlamenti akciójára reagált.

Bayer Zsolt a Magyar Nemzetben megjelent rövid cikkében ragált a Momentum és Hadházy Ákos keddi akciójára. Az ellenzéki képviselők a gyülekezési törvény módosításáról szóló szavazást bekiabálással, füstgyertyákkal, szovjet himnusszal, valamint Orbán és Putyin csókolózó képmásaival zavarták meg.

A Magyar Nemzet publicistája szerint Bányai Gábor, a Fidesz képviselője, aki „csodával határos módon, hetekig élet és halál között lebegve élte túl a Covidot”, rosszul lett a füstgyertyáktól. Bayer szerint a kormánypárti képviselő „meg is hallhatott volna.”

„Egy okkal több, hogy ezeket e tetveket (poloskákat) azonnal takarítsák ki a Parlamentből, mint a sz…rt. Ezek a tetvek (poloskák) itt nem fognak Majdnat, Grúziát vagy Szerbiát csinálni. Gondoskodunk róla…”

– fogalmazott Bayer Zsolt a miniszterelnök március 15-i beszédére utalva. Igaz, a nagy felháborodást kiváltó poloskázás után maga Orbán Viktor kezdett magyarázkodásba azzal kapcsolatban, hogy miért nem emberek tömegeinek dehumanizálása történt az „ünnepi beszédben”. A Sándor-palota szintén úgy reagált a bezsédre, hogy értelmezésük szerint sem hasonlatot, sem metaforát nem használt a kormányfő, a megfogalmazás tehát nem a nemzet megosztásárl szólt.

Bayer kijelentéseivel kapcsolatban a Telex megkereste a Momentumot. A párt úgy reagált, „Bayer Zsolt nem csinál mást, mint uszít gazdája utasítása szerint.” Orbán Viktor március 15-i beszéde szerintük uszítás volt „orbáni módra, Bayer Zsolt cikke uszítás bayeri módra. A tervük egyértelmű. A miénk is, ugyanis nincs hova hátrálni! Egyszer meg kell vetni a lábunkat, és azt kell mondani, hogy ami elég, az elég! Mi kiállunk a szabadság mellett.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.