Nácibeszéd vagy megbékélés: két beszéd, két üzenet a nemzeti ünnepen

  • Janisch Attila
  • 2025. március 17.

Publicisztika

Orbán Viktor miniszterelnök dehumanizáló nácibeszédet mondott, Magyar Péter össztársadalmi megbékélésre és összefogásra szólított fel. Janisch Attila írása.

Orbánnak a március 15-i "ünnepi" beszédében nem volt mondandója semmilyen belpolitikai kérdésben (persze mit is mondhatott volna azonkívül, hogy minden romokban hever) csak a gyűlöletkeltő és ellenségkép-képző külpolitikai szólamait szajkózta, míg Magyar beszédének 95 százaléka belpolitikai tartalmú, fontos témákat érintő, progresszív megnyilatkozás volt.

Ez hatalmas kontraszt volt a két beszéd között.

Orbán poloskáknak nevezve dehumanizálta az ellenfeleit, lényegében a társadalom vele egyet nem értő egészét, amivel túllépett minden morálisan még elfogadható határt. Ezzel szemben Magyar csak Orbánt és háromezer közpénzen hizlalt udvaroncát nevezte meg a társadalom ellenségeként, ám rajtuk kívül az össztársadalmi megbékélést és megegyezést tartotta fontosnak és erre szólított fel mindannyiunkat.

Orbán minden eddigi beszédeinek legképtelenebb állítása volt, amikor párhuzamot vont az Európai Unió, mint a magyarságot elnyomó birodalom, a 150 éves török hódoltság, az Osztrák-Magyar Monarchián belüli osztrák elnyomás és a szovjetek általi megszállás között. Csakhogy az EU-hoz egy törvényes népszavazás hiteles eredményeként, kollektív akaratból csatlakozott Magyarország, ahogy minden más ország is, míg a korábbiak erőszakkal végrehajtott hatalmi elnyomások és megszállások voltak. Az EU-t e korábbi agresszorokkal összemosva egy Magyarországgal szembenálló birodalomként aposztrofálni még Orbán demagógiájában is teljességgel hiteltelen és történelmietlen állítás volt. Persze Orbán mindezzel nem okozott meglepetést, hiszen pontosan azt nyújtotta, ami tőle várható volt ebben a helyzetben, amikor jelentősen meginogni látszik az örökösnek gondolt önkényuralmi hatalma. De Orbán nem veszélytelen ellenfél, akit semmiképp sem szabad lebecsülni, éppen mert a társadalom egészével szembeni becsületnek, morálnak (mégha egykor tartotta is magát ezekhez) már nyoma sincs benne.

Orbán poloskázására adott és az online fórumokon terjedő, nagyon elhibázott ellenzéki válaszreakciókra vonatkozóan fontosnak tartom megjegyezni, hogy nagyon-nagyon nem jó irány a poloskával való azonosulás (je suis poloska) hirdetése, mert ha magunkra vesszük Orbán szavait, akkor ezzel el is fogadjuk a terminológiáját, vagyis alávetjük magunkat a nácibeszédnek és pont aszerint működünk, ahogy azt ő diktálja.

De nem. Nem vagyunk poloskák, csak azért, mert Orbán a náci beszédében annak nevezte a társadalom nem vele tartó részét. Nem. A poloska egy kellemetlen rovar, mi pedig emberek vagyunk. A poloskát nem kell szeretni. A poloskával nem kell azonosulni.

Átgondoltabban kell reagálni, és nem téves cselekvéssel válaszolni Orbán szélsőségesen elfogadhatatlan beszédére. E minden morált nélkülöző mondatában az volt a legalantasabb, hogy ezt csak úgy, mintegy rögtönzésszerűen és viccnek álcázva szúrta be az eltűntetésre ítélt politikai ellenfeleinek felsorolásába, de pont ezzel a megváltoztatott hangsúllyal, a szónoklatból bizalmas, kvaterkázó hangnemre váltva, a hallgatóságával mintegy összekacsintva jelezte és sugallta nekik, hogy azokkal a politikai ellenfelekkel, akiket ellenségnek, idegenszívűeknek, hazaárulóknak nevezett már eddig is, és 2002 óta folyamatosan, és akiket most emberi mivoltunktól is megfosztott, bármi megtehető. Pont ez, a dehumanizálással történő végső kirekesztés (értsd: törvényen kívülinek nyilvánítás), ami a dehumanizálás legveszélyesebb mozzanata és következménye.

Ezt a beszédet az emlékezetünkbe vésve nem szabad elfelejteni, erre mostantól mindig emlékezni kell, de az abban foglaltakra téves metodikával, hibás cselekvéssel, rossz megfogalmazással nem szabad reagálni.

Jogállamban a miniszterelnöknek ilyen beszéd után már másnap le kellene mondania, illetve az Országgyűlésnek le kellene őt mondatnia, hiszen ezzel a megnyilatkozásával bizonyította, hogy alkalmatlan és méltatlan az ország legfőbb vezetőjének tisztségére. Persze sem Orbán nem fog lemondani, sem az Országgyűlés nem fogja őt lemondatni, ezért a magyar társadalomnak kell e szélsőségeinek már semmilyen korlátot nem szabó politikai kalandor felett ítéletet mondani azzal, hogy a 2026-os választásokon közös akarattal megfosztjuk a tisztségétől.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.