Javaslat egyes pártingatlanok visszavételére

Minden kezdet nehéz

  • Horvát Marcella
  • 2012. április 14.

Belpol

Mindenki tudja, mondja: a kampányfinanszírozás rendbetétele a magyar politika egyik legsürgetőbb feladata. Ám e terület rossz szabályozása a korrupciónak csak az egyik lába - a pártok gazdálkodásáról szóló 1989-es törvény is alapos átdolgozásra szorulna.

Noha nem múlik el hét, hogy valaki ne hangsúlyozná a magyar párt- és kampányfinanszírozás reformjának, de még inkább rendbetételének elodázhatatlanságát, a nemzeti ügyek kormánytöbbsége eddig nem sok energiát pazarolt erre. Karácsony Gergely (LMP) még 2010. május 17-én nyújtott be kampányfinanszírozási törvényjavaslatot, amely azóta is tárgyalásra vár.

Az ökopárti javaslat a 2006-2007-es szakértői egyeztetéseken alapszik, de a pártoknak a - jelenlegi kampányfinanszírozási szabályozásnál és gyakorlatnál egyáltalán nem átláthatóbb és rendezettebb - gazdálkodását nem érinti. Az MSZP hasonló kezdeményezését a parlament alkotmányügyi bizottsága február végén szánalmas módon nem engedte napirendre venni. A szocialisták tavaly decemberben ugyanazt a javaslatot nyújtották be, amit korábban Bajnai Gordon is, még miniszterelnökként: a Transparency International által kidolgozott, szintén a 2006-2007-es egyeztetéseken összeállt tervezetet. A bizottsági vitából egyáltalán nem derült ki, hogy mi a kormánytöbbség problémája a Puch László által is dedikált javaslattal - még csak nemet sem mondtak, egyszerűen és gyáván 18 tartózkodással blokkolták a parlamenti plenáris vita lehetőségét.

A kampányfinanszírozás rendbetétele a magyar politikai rendszer egyik legsürgetőbb kérdése - lenne. Ám a pártok gazdálkodásáról szóló 1989-es törvény is reparálásra, szigorításra szorulna: már csak azért is, mert az alaptörvény értelmében a pártok működéséről és gazdálkodásáról sarkalatos törvényben kell rendelkeznie az Országgyűlésnek, ám sok más - így például a választási eljárásról szóló - sarkalatossal együtt ennek sincs se híre, se hamva.

Egy, csak egy ember van talpon e vidéken, a korábbi kisgazda környezetvédelmi államtitkár, Turi-Kovács Béla. Igaz, nem a szokásos Fidesz-tempót követte, mert nem komplett kétharmadostörvény-tervezetet nyújtott be, ahogyan Lázár János, Rogán Antal vagy Cser-Palkovics András szokta, hanem a rendszerváltáskor született jogszabályt szeretné módosítani. Méghozzá nem is akárhogyan, hanem az 1991-ben kiosztott és azóta szinte kivétel nélkül eladott korábbi pártszékházak sorsát rendezné, nemzeti alapon.

Indoklása szerint - amely nyelvhelyességi szempontból az államfői hagyományokat követi - szükséges lenne a tényleges társadalmi támogatottsággal, vagyis a választásokon az egyszázalékos listás eredményt el nem érő és így állami támogatásra sem jogosult pártok ingatlanadományozásának felülvizsgálata. Azoknak a pártoknak, amelyek két egymást követő országgyűlési választáson nem érik el az egy százalékot, az államtól korábban kapott ingatlanai

az államra szállnának

vissza. Azok a pártok pedig, amelyek ingatlanjaikat azután adták el, hogy az egyszázalékos határ alatt maradtak, a "felvett vételárral tartoznak elszámolni a Állami Számvevőszék felé". Turi-Kovács érvelése szerint ugyanis "súlyos visszaélésekre ad lehetőséget az a körülmény, hogy már csak nevükben létező pártok, amelyek tagsággal és tényleges támogatással a választók részéről nem rendelkeznek, milliárdos értéken értékesítenek a nemzeti vagyonból kikerült ingatlanokat". Éppen ezért az 1991-ben odaadott, és az 1989:XXXIII. törvény 3. mellékletében felsorolt ingatlanok helyzetét felül kellene vizsgálni és eljárni a módosítás értelmében.

Ezek alapján a kisgazdáknak adott Belgrád rakparti épület hányatott sorsa venne újabb fordulatot, de 2014-től már az SZDSZ-nek juttatott (1997-ben a City Ház Rt.-be apportált, így a pártvagyonból kikerült) Mérleg utcai ingatlan ára is szóba jöhetne. A sok csatát megélt Belgrád rakparti székházat a legutolsó hírek szerint ugyan a párt 2010-ben eladta egy ingatlanfejlesztő cégnek, de hogy az adásvétel sikeres volt-e, és ha igen, mi lett a vételárral, nem tudni.

Csakhogy mindez a pártokon kívül nem is tartozik senkire. Voltak már ebben az országban székházügyek, izgalmas adásvételek, amelyekből nemcsak a nemzet, de még a párt sem gazdagodott.

Lehet morogni

azon is, hogy miért kaptak a pártok ingyen tulajdonjogot az érintett épületekre, de ezt a vagyonjuttatást az Alkotmánybíróság már 1994-ben sem találta alkotmányellenesnek, amikor az erre vonatkozó indítványt megalapozatlannak ítélte. E székházjuttatások az akkori érvelés szerint az állami pártfinanszírozás részei voltak - és nem egy-egy ciklusra, hanem örökös tulajdonba kapták a szervezetek ezeket az ingatlanokat.

Turi-Kovács javaslata ráadásul értelmetlen is: tegyük fel, hogy a parlament elfogadja, és hatályba lép. Eszerint a kisgazdapártnak, amennyiben eladták a székházat, el kell számolnia a vételárral az ÁSZ-nak - mivel azt a nemzeti vagyonba már nem lehet visszajuttatni, ahogy a javaslat eredetileg megcélozza. Nem sokba telik egy ilyen elszámolást megírni - ugyanis a tervezet nem a vételár költségvetési befizetéséről rendelkezik (ami logikusan következne a még meglévő ingatlanok visszaállamosításából). Az elmúlt 22 év magyar pártfinanszírozási praxisa ékes példája annak, hogy a pártok szinte mindig mindennel el tudtak számolni, mert ezek valódiságát soha senki nem vizsgálta. (Papcsák Ferenc és Budai Gyula hivatásos tényfeltárókat immár két éve nem érdekli, hogyan jött ki a Fidesz és az MSZP kampánya a törvényben meghatározott 400-400 millió forintból, amikor - tényleges piaci árakkal számolva - feltehetően mindkét párt egymilliárd felett költött 2010-ben is.)

Turi-Kovács javaslata ezzel együtt sem feltétlenül jelentéktelen apróság - hiszen előbb-utóbb új törvényt kell alkotni a pártok finanszírozásáról is, nemcsak a kampányszabályozásról. A Fidesz biztosan előjön saját elképzeléssel - és hogy vezető kisgazdájuk ötlete ebben benne lesz-e, azt egyelőre tán ők sem tudják. Turi-Kovács módosító javaslata (T/5781.) a parlamenti honlap tájékoztatása szerint egyelőre az alkotmányügyi bizottságban vár a sorára. A téma fontossága miatt nem ártana, ha a demokratikus ellenzéki pártok is előállnának a saját tervezetükkel - akkor is, ha azok akár csak részleges elfogadására gyakorlatilag semmi esélyük nincs. Legalább arra vegyék a fáradságot, hogy bizonyítsák választóiknak: a politikai korrupció korlátozása, a politika átlátható finanszírozása nemcsak a választási kampányok esetében, hanem két kampány között is fontos a számukra.


Figyelmébe ajánljuk

Önarckép feketével

  • - turcsányi -

Ha van igazság a földön, Bert Schneiderből hétcsillagos hollywoodi aranyifjú válik. Egy léha, semmirekellő alak a sztárjelöltek örökké vidám, szőke és bikinis karéjában, a nyitott tetejű sport Mercije oldalának támaszkodva, golfhoz öltözve néz el a távolba, s számolja Los Angeles mindig felhőtlen egén az angyalokat.

Kiszámolós

Ha Ed Sheerannek van harminc kamionja, hat pengető alakú óriáskivetítője, öt saját fejlesztésű looper pedálja a forgószínpad öt különböző pontján, és 135 percet játszik – saját állítása szerint – nagyjából 70 ezer embernek, akkor hány keringős lüktetésű balladát játszhat el?

Az egyedüli boldogság

  • Balogh Magdolna

A dán írónő (1917–1976) bő öt évtizeddel ezelőtt befejezett, 1967 és 1971 között írt ön­életrajzi trilógiája azt az utat mutatja meg, ahogyan egy szegény sorsú, munkáskörnyezetben felnőtt lányból ismert és népszerű, számos díjjal kitüntetett szerző válik.

Térerő

A modern nagyváros az ipari forradalom következménye; a korábbiaktól gyökeresen eltérő termelési struktúra nyomán alakult ki az a térszövet, amelyben az európai civilizáció máig élni, bár lassan inkább csak túlélni próbál.

A vasutasok kérték

Talán Stephenson óta nem fordult elő, hogy egy működő vasúttársaság arra biztatta volna utasait, hogy ne vegyék igénybe a szolgáltatásait.

Magyar western fűnyíróval

Ha azt mondom, vásári bábjáték, azt mondod, Vitéz László. És persze Kemény Henrik. A műfaj magyarországi történetének meghatározó alakjai máig ott állnak minden, e hagyományt követő előadás mögött.

Veszélyes álmok

  • Eörsi Mátyás

Mire gondol az olvasó, ha azt hallja: „Zöld, biztonságos, versenyképes”? Vagy ezt: „Helyreállítás, erő és a hovatartozás érzése”? Esetleg ezt: „Együtt. Ellen­álló. Európa.”?