Javaslat egyes pártingatlanok visszavételére

Minden kezdet nehéz

  • Horvát Marcella
  • 2012. április 14.

Belpol

Mindenki tudja, mondja: a kampányfinanszírozás rendbetétele a magyar politika egyik legsürgetőbb feladata. Ám e terület rossz szabályozása a korrupciónak csak az egyik lába - a pártok gazdálkodásáról szóló 1989-es törvény is alapos átdolgozásra szorulna.

Noha nem múlik el hét, hogy valaki ne hangsúlyozná a magyar párt- és kampányfinanszírozás reformjának, de még inkább rendbetételének elodázhatatlanságát, a nemzeti ügyek kormánytöbbsége eddig nem sok energiát pazarolt erre. Karácsony Gergely (LMP) még 2010. május 17-én nyújtott be kampányfinanszírozási törvényjavaslatot, amely azóta is tárgyalásra vár.

Az ökopárti javaslat a 2006-2007-es szakértői egyeztetéseken alapszik, de a pártoknak a - jelenlegi kampányfinanszírozási szabályozásnál és gyakorlatnál egyáltalán nem átláthatóbb és rendezettebb - gazdálkodását nem érinti. Az MSZP hasonló kezdeményezését a parlament alkotmányügyi bizottsága február végén szánalmas módon nem engedte napirendre venni. A szocialisták tavaly decemberben ugyanazt a javaslatot nyújtották be, amit korábban Bajnai Gordon is, még miniszterelnökként: a Transparency International által kidolgozott, szintén a 2006-2007-es egyeztetéseken összeállt tervezetet. A bizottsági vitából egyáltalán nem derült ki, hogy mi a kormánytöbbség problémája a Puch László által is dedikált javaslattal - még csak nemet sem mondtak, egyszerűen és gyáván 18 tartózkodással blokkolták a parlamenti plenáris vita lehetőségét.

A kampányfinanszírozás rendbetétele a magyar politikai rendszer egyik legsürgetőbb kérdése - lenne. Ám a pártok gazdálkodásáról szóló 1989-es törvény is reparálásra, szigorításra szorulna: már csak azért is, mert az alaptörvény értelmében a pártok működéséről és gazdálkodásáról sarkalatos törvényben kell rendelkeznie az Országgyűlésnek, ám sok más - így például a választási eljárásról szóló - sarkalatossal együtt ennek sincs se híre, se hamva.

Egy, csak egy ember van talpon e vidéken, a korábbi kisgazda környezetvédelmi államtitkár, Turi-Kovács Béla. Igaz, nem a szokásos Fidesz-tempót követte, mert nem komplett kétharmadostörvény-tervezetet nyújtott be, ahogyan Lázár János, Rogán Antal vagy Cser-Palkovics András szokta, hanem a rendszerváltáskor született jogszabályt szeretné módosítani. Méghozzá nem is akárhogyan, hanem az 1991-ben kiosztott és azóta szinte kivétel nélkül eladott korábbi pártszékházak sorsát rendezné, nemzeti alapon.

Indoklása szerint - amely nyelvhelyességi szempontból az államfői hagyományokat követi - szükséges lenne a tényleges társadalmi támogatottsággal, vagyis a választásokon az egyszázalékos listás eredményt el nem érő és így állami támogatásra sem jogosult pártok ingatlanadományozásának felülvizsgálata. Azoknak a pártoknak, amelyek két egymást követő országgyűlési választáson nem érik el az egy százalékot, az államtól korábban kapott ingatlanai

az államra szállnának

vissza. Azok a pártok pedig, amelyek ingatlanjaikat azután adták el, hogy az egyszázalékos határ alatt maradtak, a "felvett vételárral tartoznak elszámolni a Állami Számvevőszék felé". Turi-Kovács érvelése szerint ugyanis "súlyos visszaélésekre ad lehetőséget az a körülmény, hogy már csak nevükben létező pártok, amelyek tagsággal és tényleges támogatással a választók részéről nem rendelkeznek, milliárdos értéken értékesítenek a nemzeti vagyonból kikerült ingatlanokat". Éppen ezért az 1991-ben odaadott, és az 1989:XXXIII. törvény 3. mellékletében felsorolt ingatlanok helyzetét felül kellene vizsgálni és eljárni a módosítás értelmében.

Ezek alapján a kisgazdáknak adott Belgrád rakparti épület hányatott sorsa venne újabb fordulatot, de 2014-től már az SZDSZ-nek juttatott (1997-ben a City Ház Rt.-be apportált, így a pártvagyonból kikerült) Mérleg utcai ingatlan ára is szóba jöhetne. A sok csatát megélt Belgrád rakparti székházat a legutolsó hírek szerint ugyan a párt 2010-ben eladta egy ingatlanfejlesztő cégnek, de hogy az adásvétel sikeres volt-e, és ha igen, mi lett a vételárral, nem tudni.

Csakhogy mindez a pártokon kívül nem is tartozik senkire. Voltak már ebben az országban székházügyek, izgalmas adásvételek, amelyekből nemcsak a nemzet, de még a párt sem gazdagodott.

Lehet morogni

azon is, hogy miért kaptak a pártok ingyen tulajdonjogot az érintett épületekre, de ezt a vagyonjuttatást az Alkotmánybíróság már 1994-ben sem találta alkotmányellenesnek, amikor az erre vonatkozó indítványt megalapozatlannak ítélte. E székházjuttatások az akkori érvelés szerint az állami pártfinanszírozás részei voltak - és nem egy-egy ciklusra, hanem örökös tulajdonba kapták a szervezetek ezeket az ingatlanokat.

Turi-Kovács javaslata ráadásul értelmetlen is: tegyük fel, hogy a parlament elfogadja, és hatályba lép. Eszerint a kisgazdapártnak, amennyiben eladták a székházat, el kell számolnia a vételárral az ÁSZ-nak - mivel azt a nemzeti vagyonba már nem lehet visszajuttatni, ahogy a javaslat eredetileg megcélozza. Nem sokba telik egy ilyen elszámolást megírni - ugyanis a tervezet nem a vételár költségvetési befizetéséről rendelkezik (ami logikusan következne a még meglévő ingatlanok visszaállamosításából). Az elmúlt 22 év magyar pártfinanszírozási praxisa ékes példája annak, hogy a pártok szinte mindig mindennel el tudtak számolni, mert ezek valódiságát soha senki nem vizsgálta. (Papcsák Ferenc és Budai Gyula hivatásos tényfeltárókat immár két éve nem érdekli, hogyan jött ki a Fidesz és az MSZP kampánya a törvényben meghatározott 400-400 millió forintból, amikor - tényleges piaci árakkal számolva - feltehetően mindkét párt egymilliárd felett költött 2010-ben is.)

Turi-Kovács javaslata ezzel együtt sem feltétlenül jelentéktelen apróság - hiszen előbb-utóbb új törvényt kell alkotni a pártok finanszírozásáról is, nemcsak a kampányszabályozásról. A Fidesz biztosan előjön saját elképzeléssel - és hogy vezető kisgazdájuk ötlete ebben benne lesz-e, azt egyelőre tán ők sem tudják. Turi-Kovács módosító javaslata (T/5781.) a parlamenti honlap tájékoztatása szerint egyelőre az alkotmányügyi bizottságban vár a sorára. A téma fontossága miatt nem ártana, ha a demokratikus ellenzéki pártok is előállnának a saját tervezetükkel - akkor is, ha azok akár csak részleges elfogadására gyakorlatilag semmi esélyük nincs. Legalább arra vegyék a fáradságot, hogy bizonyítsák választóiknak: a politikai korrupció korlátozása, a politika átlátható finanszírozása nemcsak a választási kampányok esetében, hanem két kampány között is fontos a számukra.


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.