Magyar Narancs: Kik vetették fel először a magyar ügyet az EP-ben?
Göncz Kinga: Ez most már egy lassan másfél éves történet, amely a médiatörvénnyel kezdődött 2010 végén. Amikor a médiatörvényt elfogadta a magyar parlament, az EP éppen nem ülésezett. Amikor visszaérkeztünk, egyszerűen nem tudtunk bejutni az ülésterembe, annyian kérdezték a kollégák közül, hogy mi történik Magyarországon? Így indult, ebből a meglepett érdeklődésből.
MN: Kollégákon az európai szocialista frakció tagjait érti?
GK: Nem, minden pártcsaládból érdeklődtek. Az Európai Parlament másképpen működik, mint a nemzeti parlamentek. A régiós jellegzetességek majdnem annyira fontosak, mint a pártkötődés. Egy észak-európai néppárti tagpárt képviselőjének a demokratikus keretekről, a hatalommegosztás fontosságáról vallott nézetei általában közel állnak a szocialistákéihoz, a liberálisokéihoz. Ráadásul itt nincs abszolút többséggel rendelkező pártcsalád, nincs egyik oldalon sem stabil parlamenti többség, folyamatos egyeztetés nélkül senki semmit nem tud keresztülvinni. Ez az egyeztetési kényszer más hangulatot teremt, mint amilyenhez a magyar parlamentben hozzá vagyunk szokva. Két jellemző típusa van az együttműködésnek: a két nagy pártcsalád (a szocialisták és a néppártiak) közti kooperáció, vagy - ami alapjogi és demokráciakérdésekben meglehetősen gyakori - a "progresszív pártok", a zöldek, a radikális baloldaliak, a liberálisok és a szocialisták koalíciója, amely korántsem csak a magyar ügyekben szokott összeállni.
MN: A liberálisokat egyértelműen a baloldalhoz sorolhatjuk, ahogy a Fidesz is teszi, amikor az európai baloldal összeesküvéseként tálalja az erősödő külhoni kritikát?
GK: Nem, vannak köztük inkább baloldali, illetve inkább konzervatív liberálisok. A Zöldeket sem lehet a baloldalhoz sorolni. A szabadságjogokra különösen érzékeny, progresszív pártoknak neveztem őket, ez a közös nevező. A progresszív pártokban politizáló képviselők szerepe minden alapjogi és demokráciakérdésben meghatározó szokott lenni, ebben sincsen semmi Magyarország-specifikus. Ha sokan úgy vélik, hogy az Európai Parlamentnek mégiscsak meg kellene szólalnia, akkor megindul a konzultáció. Az EU testületei közül leginkább az EP képviseli a politikai véleményt. Az Európai Bizottság (Bizottság) ilyen értelemben nem politikai testület, arra van csak jogosítványa, hogy azt vizsgálja, megfelel-e egy-egy törvény az uniós jogszabályoknak. Hosszú idő után most először beszélt arról, hogy a magyar jogalkotás nemcsak az EU-szabályok betűjének, hanem a szellemének sem felel meg sok szempontból. Ehhez azonban szükség volt az Európai Parlament politikai állásfoglalásaira is, amelyek felszólítják erre a Bizottságot. A Tanács is sokkal óvatosabb, hiszen ott ül az összes kormány képviselője, túl élesen nem léphetnek fel egymás ellenében. Ezért nem nyilvánosan, inkább a színfalak mögött mondják el a véleményüket.
MN: De mi volt az, ami ennyire fölkeltette az EP figyelmét, ha nem az önök erőfeszítései?
GK: Az, hogy a magyar uniós elnökség előtt "5 perccel" fogadták el a médiatörvényt, hihetetlenül megsokszorozta a ránk irányuló figyelmet. A következő lépés az alaptörvény elfogadása volt: ekkorra már az EP különösen érzékenyen reagált a demokrácia magyarországi alakulására, kalkulálható volt az újabb éles reakció. Én nemcsak magyarként vagyok érintett ezekben a kérdésekben, hanem az állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottság alelnökeként is. Ehhez a grémiumhoz tartoznak az alapjogi és demokráciakérdések. Az sem maradt szó nélkül, amikor Litvániában olyan jogszabályt fogadtak el, amely a melegeket diszkriminálta, vagy amikor Berlusconi veszélyeztette a sajtó szabadságát. Szóval a Fidesz hazai fogyasztásra szánt retorikája, hogy tudniillik a magyar szocialisták világméretű összeesküvést szerveztek, teljesen abszurd.
MN: Mégis, hogyan zajlik az ön által említett "konzultáció" az EP-ben, mi ebben az önök szerepe?
GK: Egy ilyen állásfoglalás úgy születik, hogy az elnökök konferenciája - amelynek tagjai a parlament és az egyes frakciók elnökei - eldönti, legyen-e vita a plenáris ülésen egy-egy témáról, és szülessen-e róla parlamenti állásfoglalás a végén. Ezután a politikai csoportok témával foglalkozó tanácsadói, koordinátorai készítik el a szövegtervezetet. Ha sikerül kompromisszumos megfogalmazásokat találni, akkor több frakció együtt nyújtja be az állásfoglalás-tervezetet, ha nem, akkor külön-külön. A magyarországi helyzetről szóló állásfoglalás esetében a progresszív blokk együttes tervezetet nyújtott be, akárcsak korábban a médiatörvénnyel és az Alkotmánnyal kapcsolatban. Az utolsó határozatnál az EU alapszerződésének 7-es cikke körül volt vita. A 7-es cikk alapján megindítandó eljárás mellett a liberálisok és a zöldek kardoskodtak, mondván, hogy az, ami Magyarországon immár másfél éve zajlik, erőteljes jelzést igényel. A szocialisták - és ebben mi támogattuk őket - úgy látták, hogy nem szabad odáig elmenni. Arról is vita folyt, hogy a 7-es cikknek, aminek az alkalmazására még soha nem volt példa, van-e olyan értelmezése, hogy az csak a folyamatos monitoringot, az állandó párbeszédet jelenti az adott tagállammal, és nem a lehetséges szankciók előkészítését. Így került be az állásfoglalásba a 7-es cikk első bekezdése a monitoringról. Ez tehát nem a szankciókról szól, hanem egy parlamenti jelentés elkészítéséről.
MN: A zöldek és a liberálisok közt most nem ül magyar képviselő, a szocialisták közt igen. Belpolitikai szempontok is indokolták az önök megfontoltságát?
GK: Gyakran beszélgettünk az osztrák képviselőkkel és másokkal is arról, amikor a Szabadságpárt kormányzati szerepvállalása miatt diplomáciai szankciók sújtották Ausztriát. Tapasztalataik szerint ezek meglehetősen kontraproduktívnak bizonyultak, inkább erősítették a Szabadságpártot és növelték az EU-ellenességet - ezt pedig mindenképpen szeretnénk elkerülni. És fontosnak tartottuk, hogy csak olyan lépések történjenek, amelyek a kormány intézkedéseivel szemben kritikusak, de semmiképpen nem jelentenek hátrányt az országnak. Ebben az értelemben voltak belpolitikai megfontolásaink. Magyarországon belül a fékek és ellensúlyok, a hatalommegosztás rendszere vészesen meggyengült, az EU maradt a kétharmados többség jóformán egyetlen valódi ellensúlya, az uniónak ezt az eredetileg nem ráírt szerepet kell most betöltenie. Ennek igazán semmi köze a "gyarmatosításhoz". Viszont könnyű úgy láttatni, hogy belül mindenki elégedett, a nemzet egységes és a kormányzás semmiféle ellensúlyát nem igényli, ha pár ezren vagy tízezren néha ki is mennek az utcára, az is csak azt mutatja, hogy Magyarországon sértetlen a gyülekezés szabadsága; lám, minden kritika külföldről érkezik. Az, hogy a kritikák bármiféle megfontolása helyett összeesküvés-elméleteket gyártanak, persze, nem segíti a magyar kormány és az EU közti viszony normalizálását, ennek ellenére azt gondoljuk, hogy a konfliktus túlzott kiélezése inkább árt, mint segít az országnak. Ami azonban ezt az immár harmadik állásfoglalást illeti, az EP egyszerűen nem hallgathat, ha bármelyik tagállamának bármelyik politikai oldalhoz tartozó vezetése a jelenlegi magyar kormányhoz hasonlóan jár el. Annál kevésbé, mert a képviselőkre is komoly választói nyomás nehezedik, hogy miért nem lépnek, miért hagyják, hogy Magyarországon elerőtlenítsék a szabad sajtót, árnyék vetüljön a bíróságok függetlenségére. A magyar demokrácia állapotát az EP képviselői és a választóik össz-európai ügynek tekintik. Ha az alkotmányos fékek és ellensúlyok magyarországi lebontását az EU intézményei kritika nélkül elfogadják, akkor félő, hogy ez precedenst teremt, és mások is kedvet kapnak ahhoz, hogy korlátozzák a sajtót, az igazságszolgáltatás függetlenségét, elhallgattassák a kritikus hangokat. De nemcsak a precedens miatt aggódnak az európaiak, hanem főleg amiatt, hogy azok az európai értékek kerülnek veszélybe, amelyek az EU alapját jelentik, amelyek békét hoztak a kontinensnek. Hiteltelenné tesszük az EU-t a külső partnerekkel, a csatlakozó országokkal szemben, ha magunk sem tartjuk be azokat a normákat, amelyeket másoktól elvárunk.
MN: Az Európai Néppárt, a Fidesz pártcsaládja sem tud egyedül semmit elintézni az EP-ben, de most mégis nagyon erősek szerte Európában. Őket milyen elvi és taktikai megfontolások vezetik Orbánék megítélésében?
GK: Mindhárom magyar tárgyú állásfoglalás parlamenti többsége végig kérdéses volt. Én például szinte biztos voltam benne, hogy a harmadik nem megy keresztül a parlamenten. A néppártnak volt egy Fidesz-kormányt mentegető állásfoglalás-tervezete, a Konzervatívok és Reformisták frakciójának egy enyhén kritikus javaslata. A mi határozattervezetünk csak úgy kaphatott többséget, hogy a néppárti képviselők egy része nem szavazta meg az első kettőt, és a progresszív oldal állásfoglalását támogatta, vagy legalábbis nem szavazott ellene, tartózkodott vagy nem nyomott gombot. Az északi néppárti delegációkról lehetett tudni, hogy szívük szerint a néppártinál lényegesen keményebb határozattervezetet támogatnának, sejthető volt, hogy az elsőként beterjesztett és szavazásra került néppárti határozattervezet nem megy majd át. Attól lehetett viszont tartani, hogy a Konzervatívok és Reformisták - az a frakció, amelyben Bokros Lajos ül - túlzottan is visszafogott javaslata, amely lényegében arról szólt, hogy a magyar fél működjön együtt a Bizottsággal és az esetleg szükségesnek bizonyuló jogszabályi változtatásokat hajtsa végre, már megszerzi a többséget. Úgy véltük, hogy ezt elfogadhatónak találhatják a szigorúbb néppártiak is, és a progresszívek határozattervezetéről nem is lesz szavazás. Mi adtuk be ugyanis a legkésőbb a saját verziónkat, hiszen több frakció álláspontját kellett összehangolni. De a második javaslat sem ment át, holott ha a Néppárt legalább e mögé beállt volna, simán többséget kap. Vagyis nem csak a progresszíveknek van baja Orbán Viktor demokráciafelfogásával. Fontos tudni, hogy egy pártcsalád ereje tagjainak számában mérhető, és ez nyilván összefügg azzal is, mennyire szolidárisak egy-egy okkal vagy ok nélkül támadott nemzeti delegációval. Annak idején, amikor a szocialistákhoz tartozó Fico pártja a szlovák szélsőjobboldallal együtt kormányzott, szintén felmerült a jogos kérdés, hogy miként védheti meg ezt a vállalhatatlan döntést európai pártcsaládja. Tudom, milyen kritikák hangzottak el befelé, amelyeket kifelé már nem kommunikáltak, "családon belül" akarták kezelni a konfliktust. Hasonló lehet a helyzet most a Néppártban is. Gál Kingának sem lehet könnyű védeni mindezt. ' egy bizottságban dolgozik velem, és pontosan tudom, hogy éppen olyan fontos neki a sajtószabadság, az alapjogok védelme, az igazságszolgáltatás függetlensége, mint nekem.
MN: Hogyan alakulhat ez a meccs az unió és Magyarország között?
GK: Leginkább a piacoktól függ. A Bizottság összekötötte az IMF-EU-tárgyalások elindítását azzal, hogy a kifogásaira adott magyar válaszok megfelelőek-e. Amennyiben a magyar kormánynak módjában áll úgy dönteni, hogy nem tárgyal, vagy legalábbis nem sürgős neki a tárgyalások megkezdése, akkor a dolgokat elég sokáig el lehet húzni, egy kötelezettségszegési eljárás három-négy évig is eltarthat. Addigra már az összes érintett bírót rég nyugdíjazták, Simor András sem lesz jegybankelnök, és Jóri András számára is távoli emlék lesz ombudsmani ténykedése. Szóval minden mehet a maga útján. A kormány, persze, ettől függetlenül, hihetetlenül elszigetelt Európában, európai kormányfő igen régen nem járt már errefelé. Orbán miniszterelnök úr ugyan természetesen részt vesz a Tanács ülésein, de ezt leszámítva teljesen izolált egy egyelőre néppárti kormányok által uralt Európában. Azon is sok múlik, hogy meddig mehet el a Bizottság, a meghatározó tagállamok kormányai mennyire támogatják. A németeknek itt is kulcsszerepe van, és a napokban olvashattuk, hogy a német kormány mit gondol a magyar helyzetről - igencsak hasonlókat, mint az Európai Bizottság. Ebből is világos, hogy ezt az össz-európai rosszallást nem a magyar szocialisták intézték el, noha persze az EP-ben konzultálnak velünk, részt veszünk a határozattervezetek megszövegezésében, és ha szükségesnek érezzük, korrigálunk valamit, továbbá szerepel rajtuk az aláírásunk is. Ettől még nem mi kezdeményezzük, de leállítani se tudnánk, ha akarnánk se. Főleg, hogy a kritikákban egyre szélesebb körben osztoznak a néppárti kormányok is.
