Június végén számoltunk be arról, hogy életét vesztette a Péterfy Kórház érsebész főorvosa, ezért az ellátást rögtön át kellett szervezni, az ügyeletet pedig már márciusban.
Az orvos halálával a krónikus érsebészeti ellátás az intézményben megszűnt, a 200 ezer főre kiterjedő területi ellátási kötelezettséget átvette a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet (GOKI) érsebészeti osztálya, a június 25-re tervezett műtéteket pedig a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikája vállalta.
Rendszerszintű problémák
Az érsebész halála és az ebből adódó ellátásszervezési problémák az egész rendszer hiányosságaira mutattak rá, például arra, hogy:
- a jelenleg érvényes minimumfeltételek szerint egy érsebészeti ellátóhelyen három érsebész szakorvosnak kell lennie, ez azonban alig-alig valósul meg;
- Magyarországon körülbelül 60 olyan érsebész szakorvos van, aki az állami szektorban főállásban verőérbetegeket lát el, az elvándorlás azonban ezt a szakmát is sújtja;
- sokan a hatvanas éveikben vannak, ők 4-5 év múlva nyugdíjba mennek, a rezidensi helyek száma kevés, de a jelentkezők száma is alacsony;
- az érsebészet rendkívül nehéz szakma, nem 8 órás munkáról beszélünk, nincs vagy kevés a hálapénz, igen nagy stresszel jár, az anyagi megbecsültség pedig köszönő viszonyban sincs az elvárásokkal és a teljesítménnyel, ezért kevesen választják.
A történtek után, még júniusban arról érdeklődtünk a Péterfy Kórháznál, hogy újraindítják-e az érsebészeti ellátást. Akkor arról tájékoztatták lapunkat, hogy július 15-től „olyan nagy gyakorlattal rendelkező, aktív korú érsebész főorvost” alkalmaznak, aki a magánszektorból tér vissza a közellátásba, s aki „korábban fővárosi érsebészeti osztály vezetőjeként dolgozott”.
Majd hozzátették, hogy „intézményünk érsebészeti részlegén jelenleg is alkalmazunk, és megelőzően is alkalmaztunk érsebész szakvizsgával rendelkező kollégát, valamint még egy második szakvizsgájára készülő rezidens kollégát, akik a tragikus hirtelenséggel elhunyt érsebész főorvosunk által ellátott és operált betegek utógondozását végzik”, így az új részlegvezető főorvos munkába állása után „már három orvos kollégával folytatjuk érsebészeti tevékenységünket”.
Egyik forrásunk akkor megjegyezte, valóban van egy olyan sebész a Péterfyben, aki érsebész szakvizsgával is rendelkezik, de ő alapvetően a sebészeti osztályon dolgozik, és eddig is csak ritkán segített be az érsebészeti ellátásba; operálni operált, a mindennapi ellátásban azonban nem vett részt.
Az utolsó leheletig: súlyos válságban az érsebészeti ellátás
Június végén életét vesztette a Péterfy Kórház érsebész főorvosa, az ellátást rögtön át kellett szervezni, az ügyeletet már márciusban. A tragédia nemcsak az érsebészeti ellátás problémáira világít rá, hanem az egész egészségügyi rendszer és a benne dolgozók óriási túlterheltségére is.
Mi változott?
Ezért újra megkerestük a kórházat és arról érdeklődtünk, változott-e a helyzet a nyár óta. Szeptember közepén a kórház főigazgatójától, Sásdi Antaltól azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az intézmény érsebészeti osztályának és érsebészeti rendelésének működését június vége óta felfüggesztették, nem tudták vállalni ugyanis az akut érsebészeti ügyeletben való részvételt – ami havi négy ügyeletet jelent. Akkor azt közölte a főigazgató, hogy a humánerőforrás kérdését várhatóan november elején rendezik majd.
Október végén pedig már azt írták kérdésünkre, hogy „az érsebészeti osztály működése november elsejétől teljes egészében visszaáll, beleértve az akut ügyeletet is, valamint a szakrendelést.” E hónap elejétől tehát a Péterfy is vissza tud szállni az érsebészeti osztályok forgó rendszerébe és havonta négy ügyeletet tud vállalni. Március óta ezt az intézmény helyett a Semmelweis Egyetem Városmajori Klinikája, a GOKI, a Szent Imre Kórház, a Bajcsy Zsilinszky Kórház és a Honvédkórház végezte, Sásdi tájékoztatása szerint az ellátásért járó finanszírozást is megosztva egymás között.
A főigazgató azt is elmondta, hogy július 15-én állt munkába egy érsebész szakorvos, október 15-én pedig érkezett még egy, illetve megbízási szerződéssel dolgozik egy harmadik érsebész szakorvos is a Péterfyben, illetve egy rezidens is. „Az újonnan alkalmazott érsebész szakorvosokat a magánszférából és sebészeti osztályról hoztuk vissza az érsebészeti rendszerbe.”
| ||
Apró pozitívumok
„Papíron most már megfelel a Péterfy a minimumfeltételeknek, viszont főállású érsebészből még mindig csak kettő van, emellett egy rezidens és egy részállásban dolgozó nyugdíjas kolléga van az intézményben” – kommentálta a Péterfy helyzetét Szeberin Zoltán, a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság (MAÉT) elnöke.
Hozzáteszi, a Péterfy valóban visszatért november elejétől az akut ügyeleti rendszerbe, előtte azonban hónapról hónapra mondták le az ügyeletet, így hosszabb távra nem lehetett előre tervezni, jobb lett volna, ha negyedévre lemondják azt, ha látták előre, hogy az új kolléga csak november elején csatlakozik a kórházhoz. Szeberin elmondta, a Péterfy Kórház helyett dolgozó osztályok a helyettesítésért plusz finanszírozást nem kaptak.
Szeberin hozzáteszi, az elmúlt hónapokban egyébként több apró lépés is történt az érsebészeti szakmában, ami jó irányba mutat. Az egyik, hogy a kormány néhány éve hozott egy rendeletet, mely szerint a sürgősségi ellátásban részt vevő szakmáknak havi 8–10 millió forint pluszforrást biztosít, ezt a pluszforrást pedig most még jobban megemelik: havi 14-18 millióra. Ezzel csupán az a probléma, hogy nincs „pántlikázva”, vagyis a legtöbb intézményben nem arra fordítják, amire eredetileg szánták (az érsebészeti ellátás javítása), ez a félelem pedig továbbra is megvan a szakemberekben.
A másik, hogy szeptembertől elindult a Bakay Lajos-ösztöndíj, amelynek keretein belül 35 szakorvos érsebészeti átképzését támogatta volna az állam, erre azonban sokkal kevesebben jelentkeztek, mint amire számítottak. Szeptember végén, a Magyar Orvosi Kamara nagygyűlésén Horváth Ildikó, egészségügyért felelős államtitkár azt mondta, 11-en jelentkeztek az ösztöndíjra, Kásler Miklós október közepén azonban már húsz sebész jelentkezését közölte.
Szeberin szerint ez a kezdeményezés is jó irányba mutat, viszont azzal a bérfeszültséggel is kellene kezdenie valamit a kormánynak, ami abból adódik, hogy a szakorvosok bére viszont nem növekszik, így egy ösztöndíjas érsebész-jelölt többet kereshet, mint egy érsebész szakorvos. „Ígéret van ennek a megoldására is – mondja Szeberin. – Mintha megmozdult volna valami, de még mindig sok a teendő. Kétséges, hogy a fenti intézkedések az érsebészeti és intervenciós radiológiai beavatkozások finanszírozásának javítása és a tervezett elengedhetetlen centralizáció nélkül elérik-e a kívánt hatást: a végtag és életmentést.”
