Molnár Lajos felmentése: Ostya nélkül

  • Miklósi Gábor
  • 2004. szeptember 16.

Belpol

A Fõvárosi Önkormányzat egészségügyi bizottsága (eb) még júniusban visszavonta a Szent István Kórház fõigazgatójának vezetõi beosztását, de az akkori döntésbõl a nyári szünet és a hivatali boksz miatt csak szeptember elejére lett tényleges menesztés. Az ország egyik legsikeresebbnek tekintett és hálapénzügyben tabukat feszegetõ kijelentéseivel nagy vihart kavaró egészségügyi intézményvezetõ kirúgása hetek óta téma.

A dokumentumok dátumait figyelve hamar feltűnik egy sajátos tény: a főváros kórházaiban a munkáltatói jogokat gyakorló eb június 17-i, Molnár Lajos menesztéséről szóló döntéséhez csak utólag, szeptember 3-án, külön határozatban fogadta el az indokolást. A késedelem mögött az áll, hogy a bizottságban többen úgy vélték, a munkajogi szempontból nem megfelelően előkészített júniusi határozat miatt a főigazgató valószínűleg megnyerné a kilátásba helyezett pert a munkaügyi bíróságon. Per viszont azóta sem indult, mivel a problémáról értesülve Demszky Gábor főpolgármester felfüggesztette az eb-határozat végrehajtását; annak helybenhagyásáról végül a Fővárosi Közgyűlés döntött augusztus utolsó napján.

Az eb tehát elég időt kapott a hiányzó indokolás pótlására: az új határozatuk szerint a közbeszerzési döntőbizottság (kd) többször megbüntette a kórházat, a főigazgató személyi döntéseit a munkaügyi bizottság több alkalommal megváltoztatta, és a revizorok által feltárt szabálytalanságok miatt az eb fegyelmi eljárást indított Molnár ellen. Az indokolás megemlíti, hogy a főigazgató "nem a tőle elvárható gondossággal" szolgáltatott adatokat a tulajdonosnak egyes nagy értékű műszerek beszerzéséről, végül idén áprilisban az eb nem fogadta el Molnár Lajos 2003-as éves beszámolóját, ami kifejezi a tulajdonos véleményét a főigazgató munkájáról.

Pincétől a padlásig

Miután a munkáját övező tulajdonosi bizalmatlanság hátterében a nemrég lapunknak adott interjújában Molnár Lajos ki nem mondott okokat sejtetett (lásd: Szabályozott versenyt, Magyar Narancs, 2004. augusztus 5.), először őt kérdeztük a kimondottakról. Mint lapunknak kifejtette, a kd a kórház évi 40-50 közbeszerzéséből összesen hármat kifogásolt, azokat is kiírási, formai okok miatt. Mivel a közbeszerzéseket a kórház külső céggel intézteti, a bírságokat is e cég fizette, a kórház közvetlen felelőssége nem merült fel. Az említett munkaügyi döntésekben munkaügyi perek indultak, melyekben még nem született meg a verdikt, ám az eb korábban megállapította, hogy a főigazgató nem tartozik felelősséggel a történtekért. A revizori vizsgálatot követő fegyelmi eljárás annak ellenére végződött megrovással, hogy nem sikerült Molnár Lajos felelősségét megállapítani. A főigazgató ezért a határozatot megtámadta a bíróságon, tehát ez ügyben sem lehet lezárt történetről beszélni, viszont jellemző módon most másodszor akarják a korábbi ügy miatt "kivégezni" - nyilatkozott lapunknak Molnár.

Ami az adatszolgáltatási kifogásokat illeti, az eb egy korábbi ülésén még dicsérően említették, hogy a Szent István Kórház a megtakarításaiból 2003-ban két gyárilag felújított CT-készüléket vásárolt a szokásos ár feléért. Bár a gépek szerepeltek a kórház tavalyi beszámolójában, és az OEP is kiadta a működtetésükhöz szükséges engedélyeket, a főigazgató nem kérte a fenntartó önkormányzat előzetes hozzájárulását a beszerzésükhöz. Igaz, az ez irányú kötelezettség fennállása máig nem teljesen tisztázott, ám érthetővé teszi a mögöttes megfontolásokat, hogy az eb zárt ülésének egyik felszólalója a történtek kapcsán azt kifogásolta, hogy a tulajdonosra a készülékek "javítása" súlyos anyagi terheket rótt. Azt azonban az illető nem tette hozzá, hogy csak a röntgencső kötelező cseréjéről volt szó, és hogy a leselejtezett, öreg készülékek karbantartása sokkal többe került. Molnár Lajos szerint mindent elárul az ellene folyó fegyelmi eljárásokról, hogy az augusztus 26-án lezárult, három hónapon át 9 revizort foglalkoztató, a kórház működését a pincétől a padlásig átnéző, vezetői ténykedése teljes négyéves időtartamára vonatkozó revízió összegzése azt állapította meg, hogy a szakmai munkáját jó színvonalon, gazdaságilag hatékonyan és szabályosan, a közbeszerzéseket szabályosan és törvényesen végezte. Négy nappal később Molnár Lajost kirúgták.

Megkövető emberfogás

Mint említettük, a főigazgató tavalyi éves jelentését az eb április 15-én nem fogadta el. Az esethez hozzátartozik, hogy Kupper András (Fidesz-MKDSZ), az eb alelnöke, egyben a Szent István Kórház felügyelő tanácsának (ft) elnöke az ominózus ülésen (tévesen) úgy tájékoztatta a bizottság tagjait, hogy az ft nem fogadta el Molnár 2003-as jelentését. Ezek után az eb is negatívan döntött, még a máskor rendre a főigazgatót támogató SZDSZ-es honatyák - köztük a bizottság elnöke, Ikvai-Szabó Imre - sem szavaztak a határozat ellen. Hónapokkal később Kupper András megkövette a bizottságot a tévedéséért (igaz, a megkövetést még aznap vissza is vonta), de persze ez már semmin nem változtatott. A szintén eb-alelnök Havas Szófia (MSZP) lapunknak adott szűkszavú nyilatkozata szerint Kupper félrevezető "tévedésének" semmi köze nem volt a főigazgatói jelentés elutasításához és Molnár menesztéséhez, mert utóbbi csak a korábbi revizori jelentésben feltárt és "már az összes médiából unalomig ismert" hiányosságokhoz köthető.

Kupper trükkjét legélesebben a MIÉP-es Zsinka László kifogásolta. Az SZDSZ-esek és egy-két renegát MSZP-s bizottsági tag mellett az eb-ben Zsinka számít Molnár legbiztosabb támogatójának. A Narancsnak kifejtette, hogy bár a főigazgató kinevezését a Fidesz 2000-ben még támogatta (Molnár kinevezését csak az MSZP ellenezte kezdettől fogva), hamar kialakult az a háromfős (Kuppert, Havast és a szintén szocialista Ajkay Zoltánt magában foglaló) csoport, amelyik következetesen Molnár elmozdí-tásán fáradozik. Zsinka szerint ugyanazok kezdeményezték a példátlan ellenőrzés-sorozatot, akik utóbb nem fogadták el vagy negatívan értelmezték az eredményeket. Mint mondja, Molnár felmentéséhez nem elegendő indok az, amit a fent említettek a határozat hivatalos indokolásába összegereblyéztek, és mivel jól működő intézményről van szó, ahol ráadásul a dolgozók is egységesen a főigazgató menesztése ellen álltak ki, ellenzi a főigazgató eltávolítását.

Kupper András a Narancsnak igyekezett árnyalni a Szent István Kórház jó anyagi helyzetét, és ezzel összefüggésben Molnár Lajos vezetői erényeit. Ugyanis, mint mondta, ha például a (jelenleg másfél milliárdos veszteséggel küszködő - M. G.) Szent János Kórház kapta volna meg néhány éve az MR-készüléket, akkor most ott görgetnének maguk előtt több száz milliós üzemi tartalékot, mivel az MR működtetése igen rentábilis. Molnár szerint viszont a kórháza már azelőtt megszűnt veszteségesen működni, hogy az MR megérkezett volna, arról nem is beszélve, hogy az évi 150-200 milliós hasznot hozó MR csak részben magyarázat a 600 milliós tartalékért.

Kupper András szerint sok kifogásolható eset történt, csakhogy a furcsa összefonódásokat a jellegük miatt a legritkább esetben sikerül bizonyítani. Mint mondta, információi szerint a százmilliós nagyságrendű beszerzések körül sem volt minden rendben, ám sejtéseiket nem sikerült bizonyítékkal alátámasztani. A Szent István Kórházat egy olyan villához hasonlította, ahonnan időnként el-eltűnik egy ezüstkanál, ám senki sem tudja, ki a tettes. Ám egyszer csak a lopások kritikus szintet érnek el: esetünkben a "szakácsnőt rajtakapták, hogy a merőkanállal settenkedik az ajtó felé" - célzott lapunknak arra az esetre, amikor a bizottság által riasztott ("vannak informátoraink") revizorok éppen akkor érkeztek ki a helyszínre, amikor az MR-beruházás részeként épülő gyerekváró helyiség 12 milliós árát másodszor akarta a kórház kifizetni egy vállalkozónak, akit Kupperék Molnár Lajos "vadászcimborájaként" emlegetnek. Molnár a számlaügy napján szabadságon volt, és bár az első vizsgálat Kupper szerint még megállapította a "definitív jogszabálysértést", a revizori vizsgálatok nyomán el-rendelt célvizsgálat végül nem konkrétan, csak "általános vezetési körben" találta felelősnek a főigazgatót az ügyben. Kupper András ugyanakkor lapunknak megjegyezte, hogy az említett vizsgálat revizorai eleve fátylat akartak borítani a történtekre, ezért hozhatott a korábbi megállapításoknak ellentmondó eredményt.

A szikla két oldala

A kórház dolgozói, illetve vezetői tiltakozó üléseken és a fenntartó fővároshoz küldött beadványokban kifogásolták Molnár menesztését, ám megmozdulásaikat az egyik bizottsági tag egy zárt ülésen a vezetőtől való félelemnek tulajdonította. Az illető arra nem gondolt, hogy a már kirúgott, állítólag rettegett vezető melletti szimpátia ki-fejezése nem a megfélemlített beosztott jellemző viselkedési formája. Kupper András lapunknak több olyan levélről számolt be, amelyben a dolgozók kifogásolták, hogy a dolgozói gyűléseket Molnár utóbb szimpátiatüntetésnek állította be a sajtónak, csakhogy ezek a levelek rendre névtelenek voltak.

Több, az önkormányzat egészségügyi intézmény- és finanszírozási rendszerét jól ismerő, de nevük elhallgatását kérő informátorunk úgy látja, hogy a történet elsősorban a pénzről szól. Szerintük a mintegy 60 milliárdos fővárosi egészségügyi büdzsé és az azon belül igen nagy falatnak számító 6-8 milliárdos költségvetésű Szent István Kórház működtetése során "egyes döntések gyakran sértenek különböző érdekeket". A korábbi állóvízbe, melyet az előző igazgatók alatt masszív veszteségesség jellemzett, Molnár Lajos érkezésével kisebb szikla gördült. Néhány ember és cég, akik a tisztázatlan viszonyok és a gyengekezű gazdálkodás miatt addig nem kis hasznot húztak, azóta próbálják kieszközölni Molnár Lajos menesztését, és a 2002-es választások óta megváltozott összetételű eb-ben végül sikerrel jártak. Forrásaink szerint ugyanakkor hiba lenne bárkire megváltóként tekinteni: egyebek mellett éppen az említett gyerekváró története utal arra, hogy mint minden történetnek, ennek is két oldala van.

Miklósi Gábor

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.