A dokumentumok dátumait figyelve hamar feltűnik egy sajátos tény: a főváros kórházaiban a munkáltatói jogokat gyakorló eb június 17-i, Molnár Lajos menesztéséről szóló döntéséhez csak utólag, szeptember 3-án, külön határozatban fogadta el az indokolást. A késedelem mögött az áll, hogy a bizottságban többen úgy vélték, a munkajogi szempontból nem megfelelően előkészített júniusi határozat miatt a főigazgató valószínűleg megnyerné a kilátásba helyezett pert a munkaügyi bíróságon. Per viszont azóta sem indult, mivel a problémáról értesülve Demszky Gábor főpolgármester felfüggesztette az eb-határozat végrehajtását; annak helybenhagyásáról végül a Fővárosi Közgyűlés döntött augusztus utolsó napján.
Az eb tehát elég időt kapott a hiányzó indokolás pótlására: az új határozatuk szerint a közbeszerzési döntőbizottság (kd) többször megbüntette a kórházat, a főigazgató személyi döntéseit a munkaügyi bizottság több alkalommal megváltoztatta, és a revizorok által feltárt szabálytalanságok miatt az eb fegyelmi eljárást indított Molnár ellen. Az indokolás megemlíti, hogy a főigazgató "nem a tőle elvárható gondossággal" szolgáltatott adatokat a tulajdonosnak egyes nagy értékű műszerek beszerzéséről, végül idén áprilisban az eb nem fogadta el Molnár Lajos 2003-as éves beszámolóját, ami kifejezi a tulajdonos véleményét a főigazgató munkájáról.
Pincétől a padlásig
Miután a munkáját övező tulajdonosi bizalmatlanság hátterében a nemrég lapunknak adott interjújában Molnár Lajos ki nem mondott okokat sejtetett (lásd: Szabályozott versenyt, Magyar Narancs, 2004. augusztus 5.), először őt kérdeztük a kimondottakról. Mint lapunknak kifejtette, a kd a kórház évi 40-50 közbeszerzéséből összesen hármat kifogásolt, azokat is kiírási, formai okok miatt. Mivel a közbeszerzéseket a kórház külső céggel intézteti, a bírságokat is e cég fizette, a kórház közvetlen felelőssége nem merült fel. Az említett munkaügyi döntésekben munkaügyi perek indultak, melyekben még nem született meg a verdikt, ám az eb korábban megállapította, hogy a főigazgató nem tartozik felelősséggel a történtekért. A revizori vizsgálatot követő fegyelmi eljárás annak ellenére végződött megrovással, hogy nem sikerült Molnár Lajos felelősségét megállapítani. A főigazgató ezért a határozatot megtámadta a bíróságon, tehát ez ügyben sem lehet lezárt történetről beszélni, viszont jellemző módon most másodszor akarják a korábbi ügy miatt "kivégezni" - nyilatkozott lapunknak Molnár.
Ami az adatszolgáltatási kifogásokat illeti, az eb egy korábbi ülésén még dicsérően említették, hogy a Szent István Kórház a megtakarításaiból 2003-ban két gyárilag felújított CT-készüléket vásárolt a szokásos ár feléért. Bár a gépek szerepeltek a kórház tavalyi beszámolójában, és az OEP is kiadta a működtetésükhöz szükséges engedélyeket, a főigazgató nem kérte a fenntartó önkormányzat előzetes hozzájárulását a beszerzésükhöz. Igaz, az ez irányú kötelezettség fennállása máig nem teljesen tisztázott, ám érthetővé teszi a mögöttes megfontolásokat, hogy az eb zárt ülésének egyik felszólalója a történtek kapcsán azt kifogásolta, hogy a tulajdonosra a készülékek "javítása" súlyos anyagi terheket rótt. Azt azonban az illető nem tette hozzá, hogy csak a röntgencső kötelező cseréjéről volt szó, és hogy a leselejtezett, öreg készülékek karbantartása sokkal többe került. Molnár Lajos szerint mindent elárul az ellene folyó fegyelmi eljárásokról, hogy az augusztus 26-án lezárult, három hónapon át 9 revizort foglalkoztató, a kórház működését a pincétől a padlásig átnéző, vezetői ténykedése teljes négyéves időtartamára vonatkozó revízió összegzése azt állapította meg, hogy a szakmai munkáját jó színvonalon, gazdaságilag hatékonyan és szabályosan, a közbeszerzéseket szabályosan és törvényesen végezte. Négy nappal később Molnár Lajost kirúgták.
Megkövető emberfogás
Mint említettük, a főigazgató tavalyi éves jelentését az eb április 15-én nem fogadta el. Az esethez hozzátartozik, hogy Kupper András (Fidesz-MKDSZ), az eb alelnöke, egyben a Szent István Kórház felügyelő tanácsának (ft) elnöke az ominózus ülésen (tévesen) úgy tájékoztatta a bizottság tagjait, hogy az ft nem fogadta el Molnár 2003-as jelentését. Ezek után az eb is negatívan döntött, még a máskor rendre a főigazgatót támogató SZDSZ-es honatyák - köztük a bizottság elnöke, Ikvai-Szabó Imre - sem szavaztak a határozat ellen. Hónapokkal később Kupper András megkövette a bizottságot a tévedéséért (igaz, a megkövetést még aznap vissza is vonta), de persze ez már semmin nem változtatott. A szintén eb-alelnök Havas Szófia (MSZP) lapunknak adott szűkszavú nyilatkozata szerint Kupper félrevezető "tévedésének" semmi köze nem volt a főigazgatói jelentés elutasításához és Molnár menesztéséhez, mert utóbbi csak a korábbi revizori jelentésben feltárt és "már az összes médiából unalomig ismert" hiányosságokhoz köthető.
Kupper trükkjét legélesebben a MIÉP-es Zsinka László kifogásolta. Az SZDSZ-esek és egy-két renegát MSZP-s bizottsági tag mellett az eb-ben Zsinka számít Molnár legbiztosabb támogatójának. A Narancsnak kifejtette, hogy bár a főigazgató kinevezését a Fidesz 2000-ben még támogatta (Molnár kinevezését csak az MSZP ellenezte kezdettől fogva), hamar kialakult az a háromfős (Kuppert, Havast és a szintén szocialista Ajkay Zoltánt magában foglaló) csoport, amelyik következetesen Molnár elmozdí-tásán fáradozik. Zsinka szerint ugyanazok kezdeményezték a példátlan ellenőrzés-sorozatot, akik utóbb nem fogadták el vagy negatívan értelmezték az eredményeket. Mint mondja, Molnár felmentéséhez nem elegendő indok az, amit a fent említettek a határozat hivatalos indokolásába összegereblyéztek, és mivel jól működő intézményről van szó, ahol ráadásul a dolgozók is egységesen a főigazgató menesztése ellen álltak ki, ellenzi a főigazgató eltávolítását.
Kupper András a Narancsnak igyekezett árnyalni a Szent István Kórház jó anyagi helyzetét, és ezzel összefüggésben Molnár Lajos vezetői erényeit. Ugyanis, mint mondta, ha például a (jelenleg másfél milliárdos veszteséggel küszködő - M. G.) Szent János Kórház kapta volna meg néhány éve az MR-készüléket, akkor most ott görgetnének maguk előtt több száz milliós üzemi tartalékot, mivel az MR működtetése igen rentábilis. Molnár szerint viszont a kórháza már azelőtt megszűnt veszteségesen működni, hogy az MR megérkezett volna, arról nem is beszélve, hogy az évi 150-200 milliós hasznot hozó MR csak részben magyarázat a 600 milliós tartalékért.
Kupper András szerint sok kifogásolható eset történt, csakhogy a furcsa összefonódásokat a jellegük miatt a legritkább esetben sikerül bizonyítani. Mint mondta, információi szerint a százmilliós nagyságrendű beszerzések körül sem volt minden rendben, ám sejtéseiket nem sikerült bizonyítékkal alátámasztani. A Szent István Kórházat egy olyan villához hasonlította, ahonnan időnként el-eltűnik egy ezüstkanál, ám senki sem tudja, ki a tettes. Ám egyszer csak a lopások kritikus szintet érnek el: esetünkben a "szakácsnőt rajtakapták, hogy a merőkanállal settenkedik az ajtó felé" - célzott lapunknak arra az esetre, amikor a bizottság által riasztott ("vannak informátoraink") revizorok éppen akkor érkeztek ki a helyszínre, amikor az MR-beruházás részeként épülő gyerekváró helyiség 12 milliós árát másodszor akarta a kórház kifizetni egy vállalkozónak, akit Kupperék Molnár Lajos "vadászcimborájaként" emlegetnek. Molnár a számlaügy napján szabadságon volt, és bár az első vizsgálat Kupper szerint még megállapította a "definitív jogszabálysértést", a revizori vizsgálatok nyomán el-rendelt célvizsgálat végül nem konkrétan, csak "általános vezetési körben" találta felelősnek a főigazgatót az ügyben. Kupper András ugyanakkor lapunknak megjegyezte, hogy az említett vizsgálat revizorai eleve fátylat akartak borítani a történtekre, ezért hozhatott a korábbi megállapításoknak ellentmondó eredményt.
A szikla két oldala
A kórház dolgozói, illetve vezetői tiltakozó üléseken és a fenntartó fővároshoz küldött beadványokban kifogásolták Molnár menesztését, ám megmozdulásaikat az egyik bizottsági tag egy zárt ülésen a vezetőtől való félelemnek tulajdonította. Az illető arra nem gondolt, hogy a már kirúgott, állítólag rettegett vezető melletti szimpátia ki-fejezése nem a megfélemlített beosztott jellemző viselkedési formája. Kupper András lapunknak több olyan levélről számolt be, amelyben a dolgozók kifogásolták, hogy a dolgozói gyűléseket Molnár utóbb szimpátiatüntetésnek állította be a sajtónak, csakhogy ezek a levelek rendre névtelenek voltak.
Több, az önkormányzat egészségügyi intézmény- és finanszírozási rendszerét jól ismerő, de nevük elhallgatását kérő informátorunk úgy látja, hogy a történet elsősorban a pénzről szól. Szerintük a mintegy 60 milliárdos fővárosi egészségügyi büdzsé és az azon belül igen nagy falatnak számító 6-8 milliárdos költségvetésű Szent István Kórház működtetése során "egyes döntések gyakran sértenek különböző érdekeket". A korábbi állóvízbe, melyet az előző igazgatók alatt masszív veszteségesség jellemzett, Molnár Lajos érkezésével kisebb szikla gördült. Néhány ember és cég, akik a tisztázatlan viszonyok és a gyengekezű gazdálkodás miatt addig nem kis hasznot húztak, azóta próbálják kieszközölni Molnár Lajos menesztését, és a 2002-es választások óta megváltozott összetételű eb-ben végül sikerrel jártak. Forrásaink szerint ugyanakkor hiba lenne bárkire megváltóként tekinteni: egyebek mellett éppen az említett gyerekváró története utal arra, hogy mint minden történetnek, ennek is két oldala van.
Miklósi Gábor
