Bementem, hogy alapos motozás után megérkezzek a Magyar Szocialista Párt választási központjának folyosójára, ahol Schmuck Andor (Xénia Láz Egyesület) éppen a zsebéből falatozott. Nagy volt a nyüzsgés, mintegy százötven sajtókitűzős léhűtő várta, hogy az MSZP kimúljon, és végre nyugodtan lehessen lakmározni belőle. Az exitpollgár szerint ebben az évezredben nem lesz már idegenszerű kormánya ennek a népnek.
Megnézem Szekeres Imrét hátulról; hírlik, az Imrének már szappanozzák a kötelet. Lehet persze, hogy nem így van, de a Köztársaság téri oroszlánbarlangban a nép nagy kedvvel beszél erről, az biztos. A fontosabb emberek még odafent vannak, értékelik, amit ilyenkor értékelni kell, tétován járkálok, aztán félrehúzódom, hogy elférjen mellettem Schmuck Andor, aki éppen a zsebéből falatozik.
Itt még sokáig nem lesz semmi - mondja valaki, úgyhogy lemegyek a BIT bázisára, ahol a lufierdőben fiatal baloldaliak várják az eredményeket. Nem túl bizakodók. Olyan a hangulat, mint egy külvárosi diszkóban, de sokkal rosszabb zenék szólnak. A baloldali fiatalok rosszul öltöznek, és rossz dumákkal próbálják leplezni elkeseredésüket, csak akkor élénkülnek fel kissé, amikor megérkezik Schmuck Andor, aki a zsebéből falatozik valamit éppen.
Amikor visszamegyek a központba, sajtótájékoztatóra készülődik a vezérkar. Szegény Baja Ferencnek valaki azt mondta, hogy mosolyogni kell, és amilyen hülye, ő komolyan vette. Baja Ferenc mosolyog. Egészen hátul állok, és azon morfondírozom, hogy miért vagyok ilyen elkeseredett amiatt, hogy ez a szánalmas csapat belehasalt az emésztőgödörbe, aztán arra lyukadok ki, hogy talán a még hülyébb legyőzőik zavarnak, akik most kokárdával fogják csinálni ugyanezt.
Egy barátom szerint addig jó, amíg a politikusok lopnak, mert nincs idejük ölni. Biztos nincs igaza, gondolom, amikor mögém áll Schmuck Andor.
Falatozik a zsebéből.
- pki -
