A látszólagos lényeg gyakorlatilag egy órával az urnazárást követõen eldõlt: a csekély mértékben változó szavazati arányokat figyelembe véve a kettõs állampolgárság és a kórház-privatizáció ügyében megtartott népszavazás eredménytelen lett. Tulajdonképpen az jött be, amit a párthoz képest többé-kevésbé más szólamban kommunikáló Gyurcsány Ferenc a kampánycsend elõtti utolsó minutumban, a határon túli politikusokkal folytatott megbeszélése után javasolt az embereknek: a jogosultak hatvan százaléka távol maradt a referendumtól.
Noha a szavazatszámlálás végét illedelmesen ki kellett várni, a Köztársaság téri székház emeletére visszahúzódó szocialista párt- és országvezéreket valószínûleg az foglalkoztatta a leginkább, hogyan osszák meg a hírt a nyilvánossággal. Az unatkozó újságírók furcsamód semmiféle elõzetest nem kaptak ebbõl: Lendvai Ildikóval nem találkoztunk, hogy gyorsdiagnózist adott volna a meccs állásáról, és hiányoztak a régi vágású, vidám pártkatonák, akik a jeles alkalmakkor mindig szívesen kommentálják az eseményeket. Helyüket mára az ifjú szocialisták vették át; vezetõjük, Komássy Ákos visszafogottsága már jelzett valamit az est hangulatából, de Gyurcsány és Hiller sajtótájékoztatója mindenkit megdöbbentett. Csupán egy-egy közleményt olvastak be, aztán ahogy jöttek, elviharoztak. Ilyen fokú komorságot, rosszkedvet talán még egyetlen választást követõen sem lehetett tapasztalni azok részérõl, akiknek a favorizált álláspontja (nemmel szavazz, vagy ne menj el az eredménytelenség érdekében) végsõ soron gyõzött. A beszédeknél is beszédesebbek voltak a gesztusok: az, hogy "az MSZP aktív, kezdeményezõ szerepre tör" a nemzetiségpolitikában (szülõföld-program, nemzeti és kulturális autonómiatörekvések támogatása), benne volt Hiller egyetlen szemevillanásában. Elég volt Gyurcsány szája görbületét figyelni, hogy belássuk, ma bizony "örömtelen népszavazás" tanúi lehettünk. A Gyurcsány-Hiller párosból csak úgy sugárzott a felelõsség. A "felelõs hazafias politika gyõzött", mondta Hiller, "közös a nemzet, közös a felelõsség", komorgott Gyurcsány, aki "15 millió magyar érdekében" kormányoz felelõsen. Volt másfajta felelõsség is: azoké, akik "kényszerpályára akarták állítani az országot" (Hiller), és nem vették figyelembe, hogy "felelõsséggel a nemzettel nem lehet kalandokba bocsátkozni". A nemzet "nemet mondott az indulatokra", a "terméketlen múltba nézésre", a "nemzeti és szociális populizmusra" (Gyurcsány). Az utóbbiról (szociális demagógia) a sajtó minden bizonnyal szívesen kérdezgetett volna egyet-mást, erre azonban vasárnap este nem nyílt mód. Nehéz lett volna felelõsséggel mondani errõl bármit is.
B. Zs.
