Idén márciusban európai polgári kezdeményezés indult az úgynevezett „európai bérunióért”, egy ilyen reform ugyanis a kezdeményezők reményei szerint gátat szabhatna a kelet-európai munkaerő elvándorlásának. Állítják: a határok nélküli Európában hosszabb távon nem indokolható, hogy valaki az unió nyugati országaiban a többszörösét keresse ugyanazzal a munkával, mint keletiekben. A kezdeményező a Jobbik volt, de számos kelet- és közép-európai ország szélsőjobboldali pártja, valamint magánszemélyek is csatlakoztak az akcióhoz, hogy összejöhessen a polgári kezdeményezéshez szükséges minimum hét uniós ország – a nyilatkozatot a budapesti Kempinski Hotelben írták alá, az ennek kapcsán megalakult polgári bizottság képviselője és kapcsolattartója pedig Gyöngyösi Márton, a Jobbik parlamenti képviselője lett.
Különbségek
Az aláírásgyűjtés augusztus 20-án indul, ám ha összegyűlik is a minimum 1 millió aláírás, az még nem jelent semmit. „A polgári kezdeményezés egy jogalkotási procedúra. A végcélja az, hogy az uniós jogba bekerüljön az egyenlő munkáért egyenlő bért elve” – foglalta össze pártja célkitűzéseit Gyöngyösi. Ám már ezen a ponton problémát okozhat, hogy az Európai Bizottság engedélyező határozata „nagyon világosan kimondja, hogy ez a kezdeményezés és a támogató aláírások sok mindenre vonatkozhatnak, kivéve a bért – hívta fel a figyelmet Lattmann Tamás nemzetközi jogász az ATV-ben. – Ez egy átverés, ez egy PR-trükk”.
További probléma, hogy a Jobbik sem tudja, hogyan működne a bérunió a gyakorlatban. „Erre a kérdésre még nem tudok válaszolni, mert a polgári kezdeményezés célja, hogy vitát indítson, és kitűzzön egy célt” – mondta Gyöngyösi, amikor a konkrétumokról kérdeztük. A cél a párt megfogalmazása szerint az, hogy ugyanazért a munkáért a tagországokban a munkavállalók ugyanazt a fizetést kapják, vagy legalábbis ne legyenek a mai hatalmas különbségek például egy francia orvos vagy közalkalmazott és magyarországi megfelelőjük bérezése között. „Tudom, hogy ez nagyon utópisztikusan hangzik, legalább annyira, mint a múlt század elején az, hogy a nőknek is legyen választójoga. De ha erről nem kezdünk el beszélni, soha nem jutunk el oda” – fogalmaz Gyöngyösi, majd hozzáteszi: „Én a szabadpiac híve vagyok, de bizonyos fékek kellenek a rendszerbe. Nem lehet ugyanis hagyni, hogy egy globálisan működő cég mindenféle korlátozás nélkül használhassa ki a bizonyos országokban meglévő előnyöket.”
Jelenleg a német vagy a francia átlagfizetés közel a négyszerese a magyarországinak, a finn pedig az ötszöröse. Ezek a számok viszont önmagukban még semmit nem mondanak, hiszen annak ellenére, hogy Vona Gábor Jobbik-elnök szerint az „árunió” már létrejött, azaz minden ugyanolyan drága lett nálunk is, mint Nyugaton, az igazság az, hogy az árszínvonal Magyarországon csak kétharmada az uniós átlagnak. Azaz Magyarországon (vagy Bulgáriában, Romániában) még mindig olcsóbb az élet, mint a régi EU-tagállamokban. Az egyenlő (vagy nagyon hasonló) értékű fizetések bevezetése miatt a tehetősebb tagállamokban elkerülhetetlenül csökkenne a munkavállalók bére (amibe azok aligha mennének bele). Ráadásul még az egyes országokon belül sem egyenlőek a fizetések – így például Németországban a Mecklenburg–Alsó-Pomeránia tartományban lakók a kétharmadát keresik meg annak, amit a bajorok. Mindezek tetejébe ott van az a kérdés is, hogy mennyire lehet a fizetéseket felülről befolyásolni – hiszen a bérek mértéke függ a termelékenységtől, a hozzáadott értéktől, a kereslettől, a munkaképes emberek számától, az érdekképviseleti szervek hatékonyságától, az infláció mértékétől és még sok minden mástól; a túl magas bérek miatt pedig könnyen az egekbe szökhet a munkanélküliek száma. Vagyis az egyenlő európai bérekről szóló beszéd jelen pillanatban inkább hangzatos kampányszlogen, mint végiggondolt, racionális koncepció.
Nem újdonság
Bár a bérunióról más párt még nem kezdett beszélni, a Jobbik javaslata nem légüres térben született. Néhány éve több európai szociáldemokrata párt felkarolta az „egyenlő bért ugyanazért a munkáért ugyanazon a helyen” elvét, amelynek a lényege, hogy ugyanazt a bért kell kifizetni a Nyugat-Európába kiküldött kelet-európai munkavállalóknak, mint a fogadó ország ugyanazt végző állampolgárainak – ám pillanatnyilag még ennek a megvalósulása sem látszik. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke már évekkel ezelőtt arról beszélt, hogy létre kell hozni egy AAA minősítésű, szociális Európát, majd a Bizottság idén év elején ki is jött egy vitairattal az úgynevezett európai szociális pillérről; mi több, a monetáris unió megreformálásának részeként javasolta a közös európai munkanélküli-biztosítás bevezetését is. Emmanuel Macron nemrég megválasztott francia elnök és Sigmar Gabriel német alkancellár pedig két éve megírta a Guardianben, hogy egy uniós konvergenciafolyamatra lenne szükség, amelynek egyebek közt a „konzisztens, de nem feltétlenül egyenlő minimálbérek” is a részét képezhetnék. „Mostanra az Európai Unió is eljutott arra a pontra, hogy változtatni kell. A közös piacon belül meglévő bérkülönbségek ugyanis mindenkinek fejfájást okoznak: a kelet-európai országok kiürülnek, elvándorolnak a fiatal tehetségek, Nyugaton meg az olcsó munkaerő leszorítja a munkabéreket, és a szociális rendszereknek okoz kihívást” – értelmezte az európai helyzetet Gyöngyösi, aki a Facebook-oldalán pár hete kifejtette azt is: abban bízik, hogy Macron is partner lehet a bérunió létrejöttében, hiszen a franciákat nagyon zavarja a (főként kelet-európai) munkaerő szabad áramlása, e „neoliberális dogma”.
A szociális Európa támogatói viszont a Jobbik elképzelésével szemben épp hogy értéknek, és ezért sérthetetlennek tekintik a munkaerő szabad áramlását, azaz nehéz elképzelni, hogy Macron vagy más nyugati politikus közös platformra kerülne a Jobbikkal. Frank Vandenbroucke flamand közgazdász és egykori szocialista politikus például a szociális unióról szóló írásában hangsúlyozza, hogy az európai szolidaritásnak az elmúlt évben kiharcolt jogainkra kell épülnie, így például a hazájuktól távol dolgozó munkavállalók szociális biztonsághoz való jogát is tiszteletben kell tartani. A szociális unióra szerinte azért van szükség, mert az európai „szociális egyensúlyhiány” éppúgy, mint a fiatalok munkanélkülisége vagy a gyermekszegénység, veszély a monetáris unió működésére, végső soron pedig az Európai Unió legitimitására. Ezeket az érveket gazdagítja most a Jobbik kezdeményezése, amely egy ennél egyszerűbb ígérettel áll elő: a Nyugat járuljon hozzá a keleti jólét növeléséhez, cserébe mi távol maradunk a munkaerőpiacaiktól. Úgy tűnik, a pár éve még EU-zászlót égető Jobbik is rájött, hogy van politikai mozgástér az Egyesült Európában.
De mindez talán mellékes, hiszen a Jobbik a béruniós kampánnyal nem titkoltan a jövő évi hazai választásokra készül. Ennek köszönhető, hogy a párt a kezdeményezésről beszélve a jelenlegi és azt megelőző kormányok gazdaságpolitikáit is kritizálja, mert azok „az olcsóbb munkaerőben látták meg hazánk számára a kitörési lehetőséget”. De erről árulkodik a párt azon felvetése is, miszerint az uniónak kellene egy felzárkóztatási biztos, aki felel a konvergencia megvalósításáért. „Jelenleg ugyanis tízmilliárd eurókat költ el az Európai Unió arra, hogy tagállamokat felzárkóztassanak, miközben a tagállamok politikai elitje az erre szánt pénzek egyik felét ellopja, a másik felét pedig teljesen haszontalan projektekre költi” – mondta Gyöngyösi.
Ebben speciel, ha a magyar viszonyokat nézzük, teljesen igaza van.
