Itt felforr az agyvíz

42 fok, összeizzadt munkaruhák és pizsamák, leszakadt redőnyök, kiszáradt betegek. Alig találni klímaberendezést a magyar kórházakban, sok helyen még a ventilátor is luxus. Kinek a hibájából szenvednek a betegek a hőségben?

„Nálunk elvileg van központi klíma, de még a télen elromlott, és azóta sem sikerült megszerelni senkinek. Így most a hőségriadó idején gyakorlatilag fövünk a saját levünkben. Egyszer megmértük a hőmérsékletet a sokktalanítóhelyiségben: 42 fok volt. A fekvőosztályo­kon van ventilátor, de az meg csak a meleg levegőt keringeti. Elég élhetetlen a helyzetünk, de vannak ígéretek” – mondja lapunknak egy egészségügyi szakdolgozó, aki amúgy az egyik legjobban fölszerelt fővárosi kórház munkatársa. „A mi osztályunkon nincs légkondi, ez a nyári nagy melegben nagyon megnehezíti a betegek gyógyulását és gyógyítását. Már kora reggeltől szenvednek a melegtől, a kórház ugyan biztosít nekik pluszfolyadékot, de a ventilátorról nekik vagy a hozzátartozóknak kell gondoskodni. Ha csak a nyílászárók jók lennének vagy a redőnyök, amivel védekezni lehetne a meleg ellen, már az is nagyban segítené a gyógyulni vágyók és a dolgozók komfortérzetét” – teszi hozzá egy másik budapesti kórház fekvőbetegosztályán dolgozó egészségügyis. Rajtuk kívül jó néhány budapesti és vidéki kórház dolgozóját kérdeztük az intézményük légkondicionálásáról, és egy-két kivételt leszámítva, a fentiekhez hasonló válaszokat kaptunk. Az idei nyár újabb kánikulahullámokat hozott magával, ezeket az egyébként is kiszolgáltatott helyzetben lévő betegek nehezen viselik, az egészségügyben dolgozók úgyszintén – és bár a döntéshozók előszeretettel hangoztatják, hogy az egészségügyben nem minden pénz kérdése, ez speciel az.

Megkerestük a több mint száz fekvőbeteg-ellátó intézmény fenntartásáért felelős Állami Egészségügyi Ellátó Központot (ÁEEK), hogy a hozzá tartozó kórházak hány százalékában megoldott a légkondicionálás. Adatokat nem közöltek, csupán azt, hogy „az Új Széchenyi Terv keretében megvalósuló igényes és energiahatékony épületenergetikai, infrastrukturális fejlesztések révén” az egészségügyi ellátás színvonala és a benne dolgozók munkakörülményei javulnak, az „EU-s források igénybevétele esetén az energiaracionalizálás keretében az épületek hőszigetelése, gépészeti felújítása mellett lehetőség szerint megoldásra kerül a hűtés is”. Így széles körben tudnak már hűvös helyet biztosítani például a várótermekben ücsörgő betegeknek (ezt magunk is tapasztaltuk nemrég, amikor egy belvárosi intézmény várótermében másfél óra alatt teljesen átfagytunk, és több beteg a hidegre hivatkozva feladta a várakozást). Friss számadatok híján egy két évvel ezelőtti Origo-cikk adatait hívjuk segítségül viszonyítási alapnak: akkor az ÁEEK arról tájékoztatta a portált, hogy 2013-ban végeztek utoljára átfogó felmérést a légkondicio­nálásról, akkor „száz fekvőbeteg-ellátó intézmény összesen több mint 3 millió 200 ezer négyzetméter fűtött alapterületéből körülbelül 600 ezer négyzetméter rendelkezett hűtéssel”. Ebbe beletartoztak például az olyan raktárak is, amelyeket nem kell hűteni, azaz egy nem pontos becslés szerint nagyjából a kórházi terek 20 százaléka volt légkondicionált négy éve. Azóta sok új épületet átadtak vagy felújítottak, de az ott dolgozók tapasztalatai alapján a helyzet nem sokat javult.

„Én soha nem dolgoztam olyan kórházban, ahol lett volna klíma. Most egy krónikus osztályon vagyok, itt sincs, pár éve még próbálkozott azzal a kórház, hogy vett asztali ventilátorokat, de azok is tönkrementek, a pótlásra nincs pénz, így ott rohadunk meg a melegben. Csöpög rólunk a víz, amikor kötözzük át a sebeket. Az idősek viszont így is fáznak: nekik már más a hőérzetük, miközben te majd megsülsz, ők megkérnek, hogy csukd be az ablakot, és adj nekik még egy takarót” – meséli egy budapesti ápoló. (És ha már idősek: megkérdeztünk néhány idősek otthonát is, ők hogyan oldják meg a kánikulában a lakók hűtését. Klíma többnyire nincs, legfeljebb a közösségi helyiségben, illetve van néhány mobilklíma arra az esetre, ha valaki ágyban fekvő beteg és igényli. „Ventilátoraink vannak, a folyadékpótlásra pedig nagyon odafigyelünk, mert az idősek sokszor nem jelzik, hogy szomjasak, még a nagy melegben sem. Emellett éjszaka szellőztetünk, nappal befüggönyözünk, a lakókat zuhanyoztatjuk, itatjuk” – válaszolta lapunknak az egyik otthon vezetője.)

A folyadékpótlás mindenhol fontos feladat, de nem mindenhol sikerül: egy vidéki kórház altatóorvosa szerint sokszor igencsak kiszáradva érkeznek a betegek a műtétre, ilyenkor pedig nehezebb az altatás, a beteg fokozott veszélynek van kitéve. „Infúziót kellene kapniuk a műtét előtt, hogy biztonságosan lehessen őket altatni, de ez az alacsony nővérlétszám miatt gyakran elmarad.” A békéscsabai Réthy Pál Kórházban is arra panaszkodtak a bent fekvő betegek, hogy nagyon meleg van a kórtermekben, a hozzátartozók sem bírják elviselni a hőmérsékletet; ventilátort ugyan vihetnek be, de sokat az sem ér. Szegeden vegyes az összkép: a legújabb klinikai épület minden osztályán van légkondicionálás, ez egészül ki egy olyan redőnyrendszerrel, amely napsütés hatására automatikusan működésbe lép, így a hatalmas üvegablakok sem melegszenek fel. A klinika régebbi épületeiben és osztályain viszont nincs semmi, egy ott dolgozó munkatárs szerint elvileg van kiépített klímarendszer, de sosem működik, pedig már kérvényezték, hogy javítsák meg vagy cseréljék ki, de semmi nem történt. „30 fok feletti hőmérsékleten dolgozunk egész nap, betegről és dolgozóról egyaránt folyik az izzadság. Redőnyökkel próbálkozunk árnyékolni, de azok nagyon régiek és gyakran használhatatlanok, illetve ventilátorokkal, de attól csak rosszabb lesz a helyzet. Az ötemeletes épület földszintjén is élhetetlen a helyzet már egy közepesen meleg nyári napon is. Az ötödikről ne is beszéljünk” – meséli egy ott dolgozó. A II-es Kórházban (szintén a klinika részlege, külön telephelyen) viszont, ha lehet, még ennél is rosszabb a helyzet: az épület ezeréves, redőnyök alig vannak, ventilátor úgyszintén, sok az idős és/vagy rosszul mozgó beteg. „A nap elején leizzadunk, csuromvizes a pólóm és a nadrágom, és ugyanabban a ruhában vagyunk végig. A betegek is összeizzadják a pizsamát, az ágyneműt, és nagy eséllyel úgy is maradnak egész nap. A sebek így könnyebben elfertőződnek, a gyulladások könnyebben belobbannak, a gyógytorna megterhelőbb” – mondja egy egészségügyi szakdolgozó.

 

Mennyiért?

Akad persze néhány jó példa is. Egy megyei kórház radiológusa szerint a vizsgálóhelyiségekben, az orvosi leletezőben és a várótermek nagy részében is kellemes hűvös van, ahogy a folyosókon sem elviselhetetlen a meleg, rá­adásul nagy ballonos hűs ivóvíz is ki van téve minden folyosóra. Néhány hete költözött új épületbe az Egyesített Szent István és Szent László Kórház onkológiája, amely immár (egyedüliként a kórházban) klimatizált ambulanciával rendelkezik a jelentős állami támogatásnak és a civil összefogásnak köszönhetően. A szobákban viszont még így sem futotta klímára, a költség ugyanis óriási. Erről beszélt Lantos Gabriella, a Róbert Károly Magánkórház operatív igazgatója is. „Nálunk minden szoba légkondicionált, az összes műtő és még az alagsori sterilező is. Amikor átvettük az államtól az épületet, semmi ilyesmi nem volt, a felújítás során szereltettük be a klímát. A kiépítés és az üzemeltetés költsége is nagyon magas: nyáron még több a villanyszámlánk, mint télen. Ahhoz viszont elengedhetetlen, hogy a beteg komfortérzete meglegyen, a sebek gyógyulását is elősegíti az alacsonyabb hőmérséklet, ezért erre áldozni kell.”

A pontos költségeket ugyan nem tudjuk, de sejtéseink vannak. Az LG például 2014-ben adományozott több kórháznak légkondicionáló berendezést; a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház koraszülött és újszülött pathológiai osztálya három berendezést kapott közel 1,3 millió forint értékben, néhány hónappal később pedig a Bethesda Gyermekkórház Ilka utcai épületének hűtését és fűtését oldotta meg szintén az LG, 15 millió forintból. Egy „mezei” légkondi beszerelése kültéri és beltéri egységgel egy három méter belmagasságú 60 négyzetméteres helyiségbe körülbelül 300 ezer forint, de az egészségügyi intézményekbe nem „mezei” klíma kerül, arra speciális szabályok vannak, továbbá a karbantartása, tisztítása és a steril szűrők cseréje is gyakoribb.

„A kórházban csak olyan klímát lenne szabad használni, amely a befúvónyílásoknál mikrobiológiai lények elleni szűrővel rendelkezik, ellenkező esetben egy beteg kórokozóját szétosztja az egész kórház és a személyzet között. Az ilyen szűrő hiánya különösen veszélyes, ha a kiszívott levegő egy részét hozzákeverik a befúvóoldalhoz” – magyarázza Weltner János sebész. Hozzáteszi, a fertőzőosztályokon, illetve fertőző betegek esetén elvárás lehetne a kiszellőző oldali baktériumszűrés is. A költségekről azt mondja, hogy „a teljes kórházépületek kondicionálásának utólagos műszaki megoldása – együtt az egyéb szükséges épületgépészeti korszerűsítésekkel – többe kerülne, mint egy új, a mai igényeknek megfelelő épület a régi helyett”. További probléma, hogy a speciális klímák beszerzésének, működtetésének, karbantartásának és amortizációjának a költségét a jelenlegi finanszírozási alapdíj nem tartalmazza.