Éppen azon a napon kaszálta el a Nemzeti Választási Bizottság a budapesti olimpia megrendezéséről szóló újabb népszavazási kezdeményezést, amelyen a Mathias Corvinus Collegiumban vitaestet tartottak a kérdésről Olimpia Budapesten – megéri? címmel. Pontosabban: napokig ezen a címen futott az esemény Facebook-oldala, aztán valami oknál fogva ez lett belőle: Olimpia Budapesten – kihívás és lehetőség. Az új cím semmitmondó és érdektelen, de legalább senki nem mondhatja rá, hogy provokatív.
| ||
Szerepcsere
Mondjuk, a címváltoztatás lenne a legkevesebb, ugyanis eredetileg Fekete Miklós, a Budapest 2024 Zrt. vezérigazgatója ajnározta volna a budapesti olimpia tervét, ám ő néhány nappal ezelőtt „családi okok miatt” távozott a posztról. Az új igazgató Mihók Attila (korábban a Mediaworks vezérigazgatója), aki október 14-től látja el a feladatot, tehát most vizsgázott először e minőségében. A moderátor György László volt, aki amellett, hogy a Műszaki és Gazdaságtudományi egyetem adjunktusa, a kormány közeli Századvég vezető közgazdásza is; ezek után aligha meglepő, hogy benyomásaink szerint nem éppen moderátorként viselkedett, sőt végig úgy tűnt, mintha ő ülne Mihók helyén, és persze az alákérdezés is ment ezerrel.
| ||
A másik oldalt Pogátsa Zoltán közgazdász képviselte, akit kezdetben még hagyott beszélni György László, aztán folyton korlátozni akarta a megszólalásait, mert szerinte Pogátsa nem az olimpiáról beszélt. Nos, való igaz, Pogátsa nem a szokásos kormányzati dumát nyomta arról, miért is lesz nekünk jó az olimpia, hanem elmondta, hogy Magyarországnak a jelenlegi helyzetben egyszerűen nem éri meg olimpiát rendezni, sokkal fontosabb dolgok vannak ennél. Arról beszélt, amit a kutatások rendre kimutatnak, vagyis hogy „az olimpiarendezés egy kemény befektetés valamibe, ami általában nem térül meg”. Majd sorolta, hogy az olimpia helyett az országnak milyen beruházások kellenének; leginkább a humán tőkébe, mert a kórházakban harmadik világbeli állapotok uralkodnak, az oktatásra nagyon keveset költünk, 4,3 millió ember él a létminimum alatt. Pogátsa tehát csak azt mondta, ami valószínűleg mindenkinek eszébe jut az olimpiai „álom” hallatán; és ezért volt furcsa, amikor György László rögtön megszólalt, és azt mondta, „hasba szúrta volna magát, ha Pogátsa tovább folytatja”.
| ||
Hasonló hangnemben folytatódott az este, mert a moderátor – mint egy kormányszóvivő – még azt is felsorolta, hol költenek kevesebbet az oktatásra, mire Pogátsa megkérdezte, hogy most vele vitatkozik-e, vagy ő csupán a moderátor. És aki azt hitte, ezt nem lehet fokozni, óriásit tévedett: György László moderátor annyira beleélte magát a vitába, hogy a végén csak annyit tudott mondani:
„Adjatok már egy kibaszott pizzát, mert lement a cukrom!”
Mihók Attila fő érve igazából az volt, hogy „Magyarország és Budapest jobb hely lesz attól, hogy olimpiát rendez”, ám azt sajnálatos módon nem tudtuk meg, miért is. A leendő vezérigazgató demagógiának nevezete, amiket Pogátsa mondott, és még azt is kijelentette, hogy amúgy „élhetőbb lesz a város, több fiatal kezd el sportolni” egy olimpia hatására, ami kapcsán megint nem tudtuk meg, ezt mi alapján mondja.
Annyi mindenesetre bizonyossá vált, hogy a hazai olimpiarendezést támogatók egyik kedvenc hivatkozási alapja az Agenda 2020, a NOB költséghatékonyabb olimpiákat támogató programja, amely bár hirdeti, hogy olcsóbb olimpiák lesznek mostantól, azt nem garantálja, hogy a költségvetést a rendező ország nem fogja túllépni, nem fog eladósodni, és a játékok után nem fogja rozsda enni a megépített létesítményeket. Mihók is hivatkozott az Agenda 2020-ra, mivel szerinte ha ez nem volna, Budapest nem is pályázna.
Túlerő
Majd jött egy párbeszéd, ami elég jól tükrözi az est „ketten egy ellen” felállását:
– Egy olyan országban, ahol óriási beruházási hiány van a humán tőkébe, ott nem olimpiát kell rendezni. Ezt lehet demagógiának nevezni, nevezd nyugodtan! – így Pogátsa.
– Az! – mondta Mihók.
– Magyarországon a legnagyobb a gyermekszegénység – megint Pogátsa.
– Zoli, az Isten áldjon már meg! – húzta fel magát György László.
Pogátsa az athéni olimpiát hozta fel példaként, amely jól szemlélteti, mennyire nem lehet tartani a költségvetést, hiszen a 2004-es játékok háromszor annyiba kerültek például, mint az eredeti összeg. Az épületek ma gazosak, romosak. Szerinte ráadásul már a 2017-es hazai vizes vb (amely az Átlátszó szerint úgy 90 milliárdba fog kerülni) esete is azt mutatja, mennyire nem tudják Magyarországon tartani a tervezett költségeket.
Amikor György László megkérdezte, mi a garancia arra, hogy itthon nem lépnék túl a költségeket, Mihók ismételten az Agenda 2020-ra hivatkozott, ami minden, csak nem garancia. A kérdés láthatólag Pogátsát sem hagyta nyugodni, és ki is jelentette, nem kaptunk választ és garanciát arra, hogy nem fogják túllépni a költségeket.
10 százalék, elsöprő siker!
Aztán mintha a látszatérvek is elfogytak volna: Mihók azt kérdezte a közönségtől, mi az a két dolog, ami biztos az életben, utalva ezzel arra, hogy garanciát nem tud adni. Az nem túlságosan biztató, hogy a Budapest 2024 nemrégiben alig akarta kiadni az egyébként közérdekű adatokat arról, mennyit is költöttek eddig a pályázatra. Mihók rendre visszatért oda, hogy az olimpia Budapestnek remek lehetőség lenne, mert „már magával a pályázással is fókuszba kerül a főváros”, és az olimpia „egy 25 éves fejlődési ciklust gyorsítana fel Budapest számára”.
| ||
Akit mindezek nem győztek volna meg, az ne érezze magát egyedül, mert az este legbeszédesebb pillanata mindenképpen az volt, amikor a végén az egyik szervező megkérte a közönséget, jelezze az, akit meggyőztek a hallottak, és úgy érzi, kell nekünk 2024-ben olimpiát rendeznünk. Hát, a nagyjából 100 fős közönségben 10 ember keze lendült a magasba. Ami egyúttal válasz arra is, miért nem fogják soha engedni, hogy népszavazás legyen az olimpiarendezésről.
