Hastáncosnőknek, lemezlovasoknak, előadóművészeknek, zenekaroknak állami vizsgát kell tenniük és működési engedélyt kell kiváltaniuk, enélkül nem kerülhetnek közönség elé a század utolsó évében Magyarországon. Ez a gyakorlat - azon kívül, hogy járulékbevételt hoz az államnak, és jövedelemhez juttat bizottságokat - annyit is jelent, hogy még mindig nincs bizalom a nyílt piac természetes kiválasztó képességében. Egy rossz DJ, zenekar, előadóművész, hastáncosnő gyorsan kiszorul a piacról, és egyébként sem okozhat túl nagy kárt. Amíg lemezlovasoknak bizonyítaniuk kell, hogy a lemezeket rakják a lemezjátszóra, és nem fordítva, és zenekaroknak kottát kell olvasniuk (amit például a Beatles vagy a Stones sem tudott), politikusoknak nem kell felkészültségükből, alkalmasságukból a szakmából kikopott zsűrik előtt vizsgázniuk, és nem kell működésükhöz engedélyt kiváltaniuk, noha senki sem tagadhatja, hogy az ország jelenlegi állapotáért és a múlt szavakba sem foglalható szenvedéseiért elsősorban a politikusok egymást váltó generációi a felelősek. Különös, de tény: az összes foglalkozások közül egyedül a politikusi szakma gyakorlását nem kötik hatósági engedélyhez. Sürgősen szükséges lenne éppen ennek a foglalkozási ágnak a professzionalizációja, amennyiben gyakorlását szigorú alkalmassági vizsgálathoz kell kötni, amely periodikusan megismétlődik a politikus pályája alatt, és a kiadott működési engedélyt a kiadó testület bármikor visszavonhatja.
Javaslom, hogy mindenkit, aki politikai pályára akar lépni, egy hazai és nemzetközi elmeszakértőkből álló, a mindenkori rezsimtől független orvosi testület vizsgáljon meg, az után kutatva, hogy az aspiráns nem szenved-e elmebetegségben. Nem skizofrén-e. Gyötri-e paranoia. Látogatják-e hallucinációk. Vannak-e perverz hajlamai. Nem szadista-e. Képes-e koherens módon gondolkodni és cselekedeteit kontrollálni. Képes-e kétoldalú kommunikációra. Milyen természetűek a rögeszméi. Hogyan viselkedik stresszhatás alatt. Mi a víziója saját magáról és embertársairól. Mennyire ön- és közveszélyes az illető és így tovább. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a jelenlegi praxis szerint igen könnyen előfordulhat - és a történelem tapasztalatai szerint gyakran elő is fordul -, hogy elmebetegek kerülnek olyan pozíciókba, amelyekben hatalmat nyernek mások sorsa felett. Háborúk kezdődtek így, generációk élete ment tönkre, kultúrák tűntek el, káosz keletkezett - ahelyett hogy ugyanazon hatalmi helyzetet kihasználva az emberek élete javíttatott volna. Az is igaz persze, hogy az őrültek ravaszak, s néhánynak sikerülne megtéveszteni még a leghozzáértőbb elmeszakértői bizottságot is, hogy aztán hamarosan terrorizálni kezdje a lakosságot. Éppen ezért nemcsak a pályára lépés előtt, de a megválasztás után is legalább minden parlamenti szezonban egyszer szigorú elmeszakértői vizsgálat alá kell vetni a politikusokat, és az őrület első jelét tapasztalva azonnal vissza kell vonni működési engedélyüket. Mivel a politikusok a nép alkalmazottai, az alkalmazónak minden joga megvan arra, hogy csak tiszta fejű, elmegyógyászati szempontból tünetmentes emberek képviseljék érdekeit. Nincs az a nagyvállalat, amely foglalkoztatna egy nyilvánvalóan bolond managert. Az állam, amely a legnagyobb vállalat nemzeti szinten, még mindig, minden különösebb megszorítás nélkül munkába állít mentálisan teljesen alkalmatlan aspiránsokat. Az elmekórtan tudománya ugyan egyelőre még nem érte el a társtudományok szintjét, azonban arra feltétlenül kész már most is, hogy kiszűrje a nyilvánvalóan patologikus eseteket, s csak olyan aspiránsokat engedjen hatalmi pozíciót elfoglalni, akik többé-kevésbé mentálisan "egészségesek", vagyis nem bolondabbak, mint a tudományos értelemben vett "átlagpolgár".
Valamennyien egy kicsit bolondok vagyunk, egyikünk jobban, mint a másik, ez tagadhatatlanul igaz. Zavarodottságunknak az a fő oka, hogy folytonos terror alatt kell élnünk a mindenkori hatalmat gyakorló ön- és közveszélyes őrültek miatt, az érvényes praxis hibájából. Vagy megváltoztatjuk ezt a fájdalmasan rossz gyakorlatot, vagy - annyi évszázad keserű tapasztalatai után - az őrültek tovább tombolhatnak felettünk, lerombolva azt a keveset is, amik lehetnénk, vagy amink van, megbetegítve, megőrjítve, boldogtalanná téve bennünket és szeretteinket, ahogy eddig, úgy még most is, a XXI. század küszöbén. Valamennyien egy kicsit bolondok vagyunk, ez tagadhatatlan, de legtöbbünk legalábbis gyanítja ezt, ezért magát, amennyire teheti, visszafogja. Politikus - igen nagy arányban - abból lesz, akiből ez a gyanú hiányzik, aki nemcsak abban biztos, hogy épelméjű, hanem abban is, hogy ő mindenkinél mindent jobban tud. Pontosan azokat kell a rendszerből kiszűrni és intézeti kezelésre fogni, akik azt állítják magukról, hogy normálisak. Valamennyien tudjuk, hiszen nap mint nap a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy a szüntelen állami terror szellemrombolása mellett mennyi anyagi kárt is tudnak okozni hatalomra került őrültek. Viszonylag kis költséggel hatalmas veszteségek volnának elkerülhetők, ha ezeket a posztjukra nyilvánvalóan alkalmatlan elmeháborodottakat a legfejlettebb tudományos módszerekkel, jól megfizetett - tehát nehezen vesztegethető - szakértők véleménye alapján távol tartanánk olyan pozícióktól, amelyekben akár csak egy sorsot is tönkre tudnának tenni.
Javaslom, hogy a politikusok kötelező elmeszakértői átvilágítása érdekében induljon egy aláírásgyűjtő kampány. Amikor összegyűlt a megfelelő számú aláírás, a kérdést közvetlen népszavazásra kell bocsátani, és az aláírókat az érvényes törvények és az univerzális emberi szolidaritás minden eszközével meg kell védeni a politikusok bosszújától, mindaddig, amíg a javaslat törvénnyé nem válik.
