A júniusban elfogadott „pedofiltörvény” értelmében az iskolai szexuális felvilágosítás során már nem eshet szó a nem megváltoztatásáról és a homoszexualitásról, ráadásul az adott intézmény pedagógusain kívül kizárólag azok a személyek beszélhetnek a gyerekekkel a szexről, akik szerepelnek a kormány hivatalos, vagyis kontrollált listáján. Bár a törvény pontos értelmezésével mindenki – és Gulyás Gergely kancelláriaminiszter is – bajban van, annyi biztos, hogy ha egy iskola nem ennek megfelelően jár el, akkor az intézményvezető és a foglalkozást tartó szakember is szabálysértést követ el. Magyarországon amúgy is gyakran előfordul, hogy egyszerűen elmarad az iskolai felvilágosítás: bár a tanterv elvileg megengedi, hogy egészségfejlesztés céljával felvilágosító órát tartsanak az intézmények, a túlterhelt pedagógusok sokszor meg sem próbálkoznak ilyesmivel. A Nemzeti alaptanterv nem igazán tér ki a szexuális felvilágosítás szakmai kritériumaira, annál többet mond a „családi életre nevelésről”, amelynek része például a gyerekek „segítése” a genetikai nemnek megfelelő identitás megerősödésében (ez annyira fontos, hogy már 1–4. osztályos gyerekeknek is foglalkozniuk kell vele), továbbá a férfi-női párkapcsolat és a „házasságon alapuló, egészséges szexualitás” megismerése. Miközben a kormány gondosan lefektette a homo- és transzfóbia alapjait a kerettantervekben, a diákok részéről nagyon is volna igény az LMBTQ-témákra.
Egy lapunknak nyilatkozó nőgyógyász nemrégiben egy fővárosi gimnázium felkérésére tartott felvilágosító órát. Bár az előadás – az intézmény kérésére – kifejezetten a fogamzásgátlásról szólt, a végén maguk a kamaszok vetettek fel LMBTQ-témákat. „Egy lány a leszbikusok közötti együttlétről kérdezett, egy fiú pedig a transzneműek szexualitásáról” – számol be a nőgyógyász.
Erős kíváncsiság
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) is megerősíti, hogy a diákok oldaláról erős a kíváncsiság. „A diákok nagyon nyitottak a témára, feltesznek ilyen kérdéseket olyan tanároknak, akikben megbíznak” – mondja a PDSZ elnöke. Komjáthy Anna arra is rámutat, hogy ezek a kérdések nemcsak a szexuális felvilágosítás alkalmával, de más órákon, vagy az iskolai zaklatás (bullying) kapcsán is felmerülhetnek, márpedig ilyenkor elengedhetetlen, hogy a tanár közbelépjen, és – ideális esetben – beszéljenek a szexualitás és nemi identitás témáiról.
Annak, hogy az iskola milyen választ ad ezekre a kérdésekre, komoly tétje van. Egy 2019-es amerikai kutatás szerint a homofób, kirekesztő iskolai klíma káros hatással van a mentális egészségre, és fokozza a viktimizáció előfordulását a szexuális kisebbségekhez tartozó diákok körében. Ezzel szemben az elfogadó iskolai légkörnek rengeteg pozitív hatása van: az amerikai gimnazistáktól szerzett adatok elemzéséből az derült ki, hogy az LMBTQ-inkluzív szexedukáció csökkenti a leszbikus és meleg diákokat érő iskolai zaklatás megjelenését, ahogy a depresszív tünetek kialakulását is a biszexuális fiatalok esetében. Az elfogadó szexuális felvilágosítás minden serdülőkorú LMBTQ-ember esetében protektív faktornak bizonyult a szuicid gondolatokkal szemben.
De hiába igazolta már több tucat kutatás, hogy mennyire fontos volna az LMBTQ-inkluzív szexedukáció az iskolában, Amerikában is találkozni elavult, heteronormatív gyakorlatokkal. Darla Linville oktatáskutató 2011-es tanulmányában megemlíti, hogy egy iskolai szexedukációs anyagban úgy fogalmaztak a melegek közötti anális szexről, hogy ennek során „bizonyos testnyílásokat olyasmire használnak, amire nem kellene”. Linville szerint az LMBTQ-téma gyakran csak akkor jelenik meg ezeken az alkalmakon, amikor a HIV-vírus veszélyeire igyekeznek felhívni a figyelmet – akkor is úgy, mintha az AIDS kizárólag a meleg férfiak betegsége lenne. Ő is megállapítja, hogy a kirekesztő felvilágosításnak súlyos következményei lehetnek az LMBTQ-fiatalokra nézve: nagyobb eséllyel válnak szexuális erőszak áldozatává, vagy kapnak el nemi úton terjedő betegségeket, ráadásul utóbbi esetben az információhiány miatt gyakran nem tudják hatékonyan kezelni ezeket. A kutató szerint a diákoknak nagyon is volna igényük a színvonalas szexedukációra, hiszen ahogy vizsgálataiból kiderült, bár a legtöbb kamasz könnyedén jut információhoz az interneten keresztül, saját bevallásuk szerint is nehezen tudják kiszűrni a valóban hiteles forrásokat.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
