Nem akarja a főváros átnevezni a Horn Gyula sétányt

  • narancs.hu
  • 2023. március 27.

Belpol

A főpolgármester-helyettes szerint Sára Botondnak nincsenek olyan jogosítványai, hogy utasításokat adjon a Fővárosi Önkormányzatnak.

A fővárosi közgyűlés 30 napon belül tárgyalja meg, hogy Sára Botond főispán, volt fideszes józsefvárosi polgármester felszólításának eleget téve megváltoztassa-e a XIII. kerületi Horn Gyula sétány nevét, de ha a közgyűlés fenntartja azt az álláspontját, amit már kétszer is megszavazott, akkor marad az elnevezés – mondta el Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes a Népszavának.

Sára Botond, bár főispán, még nincsenek olyan jogosítványai, hogy utasításokat adjon a Fővárosi Önkormányzatnak

– mondta főpolgármester-helyettes. Hozzátette, a Fővárosi Közgyűlés számára nem kötelező megváltoztatni a közterület nevét. Ha így tesz, Sára Botond a bírósághoz fordulhat, és majd kiderül, a bíróság hogyan ítéli meg az ügyet – mondta.

Sára Botond a Mi Hazánk bejelentése után küldte el a felszólítást a tavaly nyáron átadott sétány nevének megváltoztatásáról. Az önkormányzati törvény arra a kitételére hivatkozott, hogy közterület vagy közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett, márpedig  Horn Gyula az 1956-os forradalom idején a karhatalmi erőknél, a "pufajkásoknál" teljesített szolgálatot, később pedig az állampárti Magyarország külügyminisztere volt.

A lap emlékeztet, bár vitás ügyekben ki kell kérni a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állásfoglalását a közterület-elnevezésről, ebben az esetben ez nem történt meg, ugyanakkor az MTA egy másik ügyben egy civil szervezetnek már megtiltotta Horn Gyula nevének használatát.

Kiss Ambrus azt közölte, Sára Botond a felszólításában nem hivatkozott erre a korábbi döntésre, és "mivel a közgyűlési döntés már megszületett, utólag nincs is jelentősége az MTA megállapításának".

A XIII. kerületi önkormányzat a lap kérdésére azt mondta, sajnálják, hogy "kisstílű politikai vita lett egy közterület elnevezéséből".

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.