Nem hisz a tényvalóságban a magyarok 59 százaléka

  • narancs.hu
  • 2023. december 2.

Belpol

A médiába vetett bizalom is mélypontra süllyedt.

Mit gondolnak a magyarok a világ megismerhetőségéről, az objektív, ellenőrizhető tények létezéséről, mennyire bíznak a médiában: ezt vizsgálta friss felmérésében a Political Capital.

A Telex cikke szerint a megkérdezettek 25 százaléka mondta azt, hogy bízik a médiában.

Ez a 46 vizsgált ország rangsorában a második legalacsonyabb bizalmi index. Az írás hivatkozik ezzel kapcsolatban a Mérték Médiaelemző Műhely kutatására, amely azt állapította meg, hogy a hazai tévéket, rádiókat, internetes és nyomtatott újságokat egyre kevésbé tartják elfogulatlannak a magyarok. Érdekes módon a kormánypárti szavazók közel fele is úgy találta, hogy a média részrehajló a kormány javára.

A válaszadók 67 százaléka teljes mértékig vagy részben egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy „sok dolog, amire tényként hivatkoznak a sajtóban, valójában csak egy vélemény”, és 76 százaléka fogadta el igaznak azt, hogy „nem lehetünk biztosak abban, hogy amit tényként közölnek, az igaz is”.

59 százalék úgy látja, hogy „objektív valóság valójában nem létezik, csak különböző vélemények vannak”.

 

 A kutatók arra jutottak, hogy a megkérdezett emberek 36 százaléka erősen, 38 százaléka pedig mérsékelten tényrelativista, 18 százalék hisz szilárdan abban, hogy a tények igenis megismerhetőek. A fennmaradó 8 százalékot nem tudták besorolni egyik csoportba sem, miután ők nem válaszoltak több kérdésre.

Mindez azért érdekes, mert, mint a cikk fogalmaz, a tényrelativizmus az összeesküvés-elméletekben és álhírekben való hit melegágya, és mert a modern propaganda épp ezt a tendenciát erősíti. Nem meggyőzni akar valamiről, hanem elbizonytalanítani, nem egy valamit sulykol, hanem eláraszt töméntelen mennyiségű információval és dezinformációval manipulál, az információs zajt erősíti és a bizonytalanságot. 

A magyar választók tényrelativizmusa a kutatók szerint pártfüggetlen, vagyis egymással szemben álló szavazótáborokban is erős.

Az is kiderült közben, hogy a kormánypárti szavazók jellemzően főként a kormánypárti, az ellenzékiek pedig inkább a független sajtót olvassák, ám a hírekre fogékony emberek 41 százaléka olyan forrást is figyelembe vesz, amelyet maga sem tart hitelesnek.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.