Nem kérnek az egészségügyi dolgozók a feudális viszonyokból

„Kitalálták, hogy ez egy zsoldoshadsereg, és mindenki oda megy, ahova mondják – nyilatkozta lapunknak egy fővárosban dolgozó infektológus a nemrégiben elfogadott egészségügyi törvényről. – Az orvosoknak nem lesz választási lehetősége. Ezért szerintem sokan nem fogják aláírni az új munkaszerződésüket.” Az orvos szerint ebben a formában tarthatatlan és elfogadhatatlan a törvény. Véleményével nincs egyedül.

Az Országgyűlés október 6-án nagy egyetértésben, egyetlen ellenszavazat nélkül fogadta el az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényjavaslatot. Két nappal korábban a Magyar Orvosi Kamara (MOK) vezetői arról számoltak be, hogy Orbán Viktor elfogadta az általuk kidolgozott bértáblát, és az erről, illetve a hálapénz kivezetéséről szóló törvényjavaslatot már a következő hét elején benyújtják kormánypárti politikusok. A „történelmi jelentőségű” béremelés felett érzett öröm egészen egy napig tartott, akkor ugyanis kézhez kapták az ágazati kamarák a törvényjavaslatot és konstatálták, hogy a béremelés a hálapénz szankcionálása mellett olyanokat is tartalmaz, mint a másod- és harmadállások engedélyhez kötése, vagy az egy plusz egy évre történő kirendelés. Azóta a törvényt Áder János is aláírta.

Képünk illusztráció

„Súlyos működési zavarokat okozhat”

Egy, a Semmelweis Egyetem egyik klinikáján dolgozó, korábban több évig külföldön praktizáló főorvos azt mondta lapunknak, szerinte a törvény szándéka és iránya jó, de csak félig-meddig jelent megoldást. „A béremelést például nem több lépcsőben, hanem egyszerre lenne célszerű megvalósítani.” Hozzátette, a mértéke most arra elég, hogy „az orvosok befogják a szájukat”. Úgy gondolja, hogy a kirendelés, illetve a másodállás vállalásának törvényi tilalma abban az esetben lenne elfogadható, ha külön bért rendelnének hozzá. „Ha például valakit Somogyba, vagy Borsodba vezényelnek, akkor kapjon olyan fizetést, amiért érdemes az új helyén dolgozni. Ellenkező esetben leginkább kitolás az illetővel, ha a lakóhelyétől távol jelölik ki a munkavégzés helyét.” A főorvos külföldi példát is említ: Svédországban az ország távoli, északi területein dolgozó orvosoknak olyan fizetés jár, amiért megéri ott praktizálni.

Egy másik orvos forrásunk a bizonytalanságot és a kiszolgáltatottságot emelte ki a törvénnyel kapcsolatban. Azt ugyanis egyelőre nem tudni, hogy ki és milyen szempontok alapján engedélyezheti a másodállásokat; ahogyan azt sem, hogy „békeidőben” miért lenne szükség a kirendelésre és hogyan kell azt a gyakorlatban elképzelni. Ha egy vonatszerencsétlenség miatt van szükség valahol több orvosra, azt úgysem tudják 10 nappal előtte megszervezni (az új törvény szerint legalább ennyivel hamarabb értesíteni kell az orvost a kirendelésről), és teljesen felesleges egy vagy akár két évig ott maradnia az orvosnak. Forrásunk azt is felveti, hogy ma nagyon sokan dolgoznak vállalkozói szerződéssel; ennek a tiltása nem csupán a hiányszakmákat fogja rosszul érinteni, hanem szinte az összes szakmát és a szakrendelőket, ahol jellemzően részmunkaidőben, vállalkozóként vagy nyugdíj mellett dolgozik sok kolléga.

A MOK a törvényjavaslat megismerése és a törvény elfogadása óta több levelet is írt az illetékes miniszternek (Kásler Miklósnak és Pintér Sándornak), a belügyminiszterrel pedig személyesen is tárgyalt a MOK elnöke, Kincses Gyula. Az október 13-i találkozón Kincses átadta Pintérnek a MOK írásba foglalt véleményét a törvényről. Mint írják: „A Magyar Orvosi Kamara elnöksége a területei szervezetekkel és a tagsággal folytatott konzultáció eredményeként kialakított véleménye szerint a törvény jelen formájában számos elfogadhatatlan sérelmet okoz az orvostársadalomnak és a beterjesztett formában és ütemezésben súlyos működési zavarokat okoz a betegellátás folyamatosságában és a járvány elleni védekezésben. Emellett számos alkotmányossági és nemzetközi jogba ütköző problémát is felvet.”

100 kérdés

Hosszú elemzésükben többek között kifejtik, hnem egyértelmű, hogy mely rétegek tartoznak a törvény hatálya alá; nem világos, hogyan képzelik el azt, hogy egy orvos a magánellátásban ellátott betegét az állami egészségügyben nem láthatja el, ahogy az sem, hogyan akarják megvalósítani a gyakorlatban a kirendelést, amely „az orvosok választott hivatásával nem összeegyeztethető befolyást gyakorol az orvosok életvitelére, családi- és magánéletére, ellentétes a jogbiztonság követelményeivel, és nem felel meg az alaptörvény követelményeinek sem.” Majd arra kérik a döntéshozókat, hogy halasszák el a január 1-i hatályba léptetést legalább március 30-ig, de bizonyos pontok esetén akár június 30-ig is, hogy felkészülhessenek rá mind az egészségügyi dolgozók, mind az ellátórendszer.

Emellett október 15-én újabb levelet küldtek Pintér Sándornak arról, hogy milyen módosításokat tartanak elengedhetetlennek, például az orvostársadalmat leginkább felháborító kirendeléssel kapcsolatban. Eszerint különbséget kellene tenni a járványhelyzet és a „békeidő” között, utóbbinál elég lenne, ha a Munka törvénykönyve szerinti szabályt (naptári évenként maximum 44 beosztás szerinti munkanap, vagy 352 óra) alkalmaznák. Egészségügyi járványhelyzetben pedig ez lehetne naptári évenként 100 munkanap is, de semmiképpen sem egy vagy két év. Ráadásul figyelembe kellene venni azt is, hogy az adott orvosnak van-e kiskorú gyereke, egyedül neveli-e vagy van-e esetleg olyan hozzátartozója, akit ő ápol. A kirendelésekhez a MOK plusz, érdemi kirendelési díjakat is adna.

Október 19-én pedig egy hosszú kérdéssort küldtek Kásler Miklósnak: mintegy 100 tisztázó kérdést tettek fel, többek között arra vonatkozóan, hogyan számolja el az új rendszer a túlórákat, megmarad-e a rezidensek ösztöndíja, ha valaki felmond egy kórházban, oda is kirendelhetik-e később, hogyan ellenőrzik, hogy valaki nem ad-e vagy fogad-e el hálapénzt, vagy hogy az is másodállásnak minősül-e, ha valaki a második szakvizsgájával dolgozik egy másik helyen.

Háziorvos akcióban (képünk illusztráció)

Fotó: MTI/Komka Péter

Először tárgyalni

„Mivel nem készült hatástanulmány, nem tudjuk, mi fog történni, de annak beláthatatlan következményei lesznek, ha az orvosok nem írják alá az új jogviszonyt január 1-jén. Már pedig sokan nem fogják aláírni” – mondta el Szabad Zoltán, a Magyar Orvosok Szakszervezetének (MOSZ) elnöke. Szerinte már azzal is bajban lesz az ellátás, hogy a megemelt fizetések miatt kevesebbet fognak túlórázni az orvosok, ha viszont nemcsak a ledolgozott munkaórák, de az orvosok és egészségügyi dolgozók száma is csökkenni fog, akkor az erősen meg fog látszódni az ellátáson. Ráadásul januárban még a járvány is biztosan velünk lesz. „Sokan sok helyen elmondták már, hogy az egészségügyet az önként vállalt túlmunka tartja fent, ami a megemelt bérekkel biztosan csökkenni fog. A vállalkozások tiltásának, a másodállások engedélyhez kötésének és a kirendelésnek köszönhetően pedig még nagyobb orvoshiányra kell számítanunk” – mondja Szabad Zoltán.

A MOSZ elnöke elmondta, azon dolgoznak, hogy az ágazaton belül összefogás legyen, ezért négy másik szakszervezettel létrehozták az Összefogás az Egészségügyért nevű akciószövetséget. „A szakszervezet először mindig tárgyal, csak utána megy ki az utcára” – foglalta össze Szabad Zoltán a terveiket. Ahogy arról a Medicalonline-nak adott interjújában is beszámolt: „első körben elkezdjük összegyűjteni a rendszerelhagyási szándéknyilatkozatokat, melyben a munkavállalók szándékukat fejezik ki, hogy nem fogják aláírni az új munkaszerződéseket, mert nem akarnak az új jogviszonyról szóló törvény jogalanyai lenni.”

A Narancs.hu-nak pedig úgy nyilatkozott, ezzel három céljuk van: egyrészt felmérni, hogy hogyan viszonyul az új törvényhez és jogviszonyhoz most, a törvény elfogadása után két héttel, az első sokkon túl az orvostársadalom; másrészt, hogy ha sok összegyűlik, akkor a számokkal és az aláírásokkal nyomást lehet gyakorolni a kormányra, mondván, tessék, ilyen sokan nem kérnek belőle; harmadrészt pedig, „és ez a legfontosabb – hangsúlyozza Szabad –, meg tudjuk mutatni az egészségügyi dolgozóknak, hogy nincsenek egyedül”. A szándéknyilatkozatokat a MOSZ (jelenleg több mint háromezer tagjuk van, és ez a szám naponta 30-40-nel emelkedik) még ezen a héten elkezdi gyűjteni.

Akik kimaradtak

Bár a törvény minden passzusa vonatkozik az egészségügyi szakdolgozókra is (ápolókra, műtős asszisztensekre, szülésznőkre, stb.), a béremelésből ők kimaradtak, méghozzá azzal az indokkal, hogy nekik már korábban megemelték a bérüket. Erről itt írtunk bővebben.

Akik viszont nemcsak a béremelésből, hanem a teljes törvényből kimaradtak, azok a háziorvosok. „Hála a jó égnek” – kommentálja Komáromi Zoltán, a DK egészségpolitikusa, aki maga is háziorvos. Hozzáteszi: a szolgálati viszonyt és a kirendelést a háziorvosokra nem is lehetne kiterjeszteni, hiszen az ő munkájuk praxishoz kötött, ellátási kötelezettségük van, ráadásul, ha betegek vagy szabadságra mennek, nekik maguknak kell gondoskodniuk a megfelelő helyettesítésről. „Ilyen helyzetben nem is lehetne ránk kiterjeszteni a törvényt és elrendelni, hogy máshol lássam el a háziorvosi tevékenységemet.” Pedig a betöltetlen háziorvosi praxisok száma folyamatosan növekszik: míg tavaly októberben 399 volt, addig idén októberben már 468 – legalábbis az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) adatai szerint, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai szerint ez a szám viszont 542. Az Mfor cikke szerint azért, mert az ÁEEK listája nem tartalmazza a betöltetlen házi gyermekorvosi praxisokat.

Komáromi elmondta, hogy bár évente 10 milliárdot költ arra az állam, hogy fiatal orvosokkal betöltse az üres praxisokat, ez a vállalkozás nem tűnik túlságosan sikeresnek. Szerinte ez a pálya egyre kevésbé vonzó, a praxisok rendkívüli módon alulfinanszírozottak, ha pedig emelést kapnak, a kisebb és nagyobb praxisok között nem tesznek különbséget, holott az utóbbiak költsége jóval nagyobb. „Nekem minden hónapban bele kell tennem a praxisomba kb. 200 ezer forintot, hogy a második ápolónőt is ki tudjam fizetni. A finanszírozásból nem jönne ki, így azt az üzemorvosi bevételeimből fedezem” – mondja Komáromi. Gulyás Gergely az október 8-i kormányinfón azt mondta, hogy már dolgoznak a háziorvosokat érintő új szabályozáson is, a részletszabályok kidolgozás folyamatban van.

Komáromi Zoltán szerint az lehetne a megoldás, hogy a háziorvosi praxis finanszírozásához hozzáadnak két tételt: a háziorvos és az asszisztencia bérét úgy, hogy a szakorvosi és szakdolgozói bértáblát rájuk is alkalmazzák. Jelenleg ugyanis erre nincs külön tétel, a háziorvosnak a béreket a finanszírozásból kell kigazdálkodnia.