„Nem piaci alkudozás” – A Mazsihisz kilép

  • narancs.hu
  • 2014. február 9.

Belpol

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének rendkívüli közgyűlése elsöprő többséggel (76 igen, 3 tartózkodás, 2 nem) fogadta el, hogy a jelenlegi körülmények között nem vesz részt a holokauszt-emlékév kormányzati programjain.

A délután kiadott határozat „megállapítja, a magyar holokauszt-emlékév kapcsán kialakult vitában a kormány oldaláról nem történt érdemi előrelépés, az elmúlt években negatív irányba fordult emlékezetpolitikai gyakorlat nem változott, megismert tervek nem veszik figyelembe a holokauszt borzalmaitól szenvedettek érveit és érzékenységét”.

A közgyűlési határozat arra kéri Orbán Viktort, hogy állítsa le a Szabadság térre tervezett emlékmű felállítását, mert „annak szimbolikája jelentős mértékben hozzájárul a nemzeti felelősség elhárításához”, közéleti-szakmai megnyilvánulásai miatt mentse fel Szakály Sándort a Vertias Intézet éléről, illetve „állítsa le a józsefvárosi projektet (Sorsok Háza), mert történelemfelfogása a mai napig ismeretlen a Mazsihisz szakemberei számára, a projekt vezetője pedig érdemben nem működik együtt a Mazsihisszel”.

Tordai Péter alelnök, Heisler András elnök, Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató

Tordai Péter, Heisler András, Zoltai Gusztáv

Fotó: MTI

A közgyűlés megállapította, hogy „a Mazsihisz akkor tud részt venni a »Holokauszt 2014« kormányprogram folyamatában és abban az esetben fogja felhasználni az elnyert támogatásokat, ha a magyar kormány a holokauszt emlékezetével és feldolgozásával kapcsolatos gyakorlatán jelen határozatunk figyelembevételével változtat”.

A közgyűlést követő sajtótájékoztatón Heisler András, a Mazsihisz elnöke elmondta, hogy semmiképp nem akarják, hogy piaci alkudozásnak tűnjön a kompromisszumkeresés. A határozat konkrét kifogásokat sorol fel, ebben várnak konkrét lépéseket a miniszterelnöktől. Arra a kérdésre, hogy mikor várható Orbán Viktor megnyilvánulása a tárgyban, az elnök Lázár János csütörtöki szavait idézte: „a miniszterelnök rövidesen válaszol”. Ennél többet nem tudott mondani.

Heisler hangsúlyozta, hogy miként minden évben, a Mazsihisz az idén is megemlékezik a mártírjairól, idén ötvenhárom helyen tartanak megemlékezést, függetlenül a kormányzati forrásoktól. A kormánytól (a Civil Alaptól) kapott pályázati támogatásokat illetően az elnök elmondta, ha ezeket nem veszik igénybe, akkor megvalósításukért gyűjtést rendeznek.

A Mazsihisz elnöke kijelentette: „Ennek a konfliktusnak a legfontosabb közéleti hozadéka számunkra az, hogy a különféle zsidó szervezetek, a civilek és az értelmiség beállt a Mazsihisz mögé. Olyan mértékben mutatott egységet a magyarországi zsidóság, amilyen véleményem szerint a háború óta nem volt.”

Heisler elmondta, hogy továbbra is abban bíznak, a kormány változtat álláspontján, továbbra is nyitottak javaslataikra, ám a felsorolt kérésekkel kapcsolatban legfeljebb a Sorsok Háza-beruházás lehet vita tárgya, de semmiképpen nem a mostani koncepció mentén, a jelenlegi vezetéssel.

Jövő csütörtökön megjelenő lapszámunkban részletesen foglalkozunk a Mazsihisz és a kormány viszonyával, illetve a mostani döntés körülményeivel. A holokausztév gyalázatával múlt heti szerkesztőségi cikkünkben vetettünk számot.

Ungváry Rudolf a holokauszt-emlékév bojkottjáról

Ha a Mazsihisz és a többi szervezet részt vesz a holokausztév állami megemlékezéseiben, az rosszabb a Zsidó Tanács egykori gyávaságánál is – fogalmazott az író két héttel ezelőtt. Részletek itt.

Mi a baj a Sorsok Házával?

Az intézmény elnevezését először György Péter bírálta lapunkban. Az emlékhely szakmai irányítását Schmidt Máriára bízta a kormány – az ő holokauszttal kapcsolatos, változó nézeteit is tanulmányoztuk. A projekt alakulását karácsonyi számunkban mutattuk be részletesen, az átadás csúszásáról pedig online felületünkről értesülhettek. A Sorsok Házához kapcsolódó, mondhatni szokásosan kínos közbeszerzéseket ebben a cikkünkben gyűjtöttük össze.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.