Magyar Narancs: Október 22-én jelentette be, hogy kilép az LMP-ből. Az EP-mandátumát is visszaadja?
Meszerics Tamás: Van két nagy parlamenti dosszié, aminek a menedzselésére nem tudna más beugrani a zöld frakcióból. Amíg ezek lefutnak, mindenképp megtartom a mandátumomat. Aztán majd meglátjuk.
MN: Az LMP-ben mit szóltak ehhez?
MT: Nem nagyon kérdeztek rá. A kilépést bejelentő Facebook-bejegyzésemhez több párttag hozzászólt, az ottani beszélgetésben elhangzott, hogy egyelőre nem adom vissza a mandátumot.
MN: Mióta érlelődött önben a kilépés?
MT: Napra pontosan nem tudnám megmondani, mikor gondoltam erre először, de hónapok óta érlelődött.
MN: Azt írta, a távozás pontos okát nem szeretné nyilvánosságra hozni. Miért nem?
MT: Ami a nyilvánosságra tartozik, azt leírtam. A többi a párt belső ügye, amit nem kívánok kiteregetni.
MN: Az LMP-szavazók, akik bejuttatták önt az EP-be, jogosan várhatják el, hogy megismerjék az okokat.
MT: Érdekelheti őket, de nem gondolom, hogy az érdeklődés minden vetülete indokolt. Amennyiben a párt nem kívánja nyilvánosságra hozni az okokat, én sem fogom.
MN: Nézzük akkor a Facebook-bejegyzését! A párt „utolsó döntéseit” említi közvetlen kiváltó okként. Az októberi LMP-kongresszusra gondol?
MT: Alapvetően igen.
MN: A kongresszuson felmerült, hogy a politikai együttműködést a Jobbikra és a Momentumra szűkítik le, de ezt végül elvetették. Melyik oldalt képviselte a vitában?
MT: A felvetés eleve értelmetlen volt. Ez nem stratégiai kérdés. Politikai nonszensz az együttműködést bizonyos pártokra korlátozni. Két olyan választás jön, ahol semmi értelme nincs az országos szintű együttműködésnek.
MN: Az önkormányzati választáson fontos lesz a koordinált indulás.
MT: De megszámlálhatatlanul sokféle önkormányzat van. Az előző választáson is minden indulási kombináció előfordult, nem érdemes erre általános érvényű szabályt alkotni. A kongresszuson – ha jól emlékszem, szavazategyenlőséggel – elvetettük az együttműködés leszűkítését. Egy triviális dolog maradt úgy, ahogy eddig is volt.
MN: Az országgyűlési választások után sokan az LMP-t hibáztatták a Fidesz újabb parlamenti kétharmadáért. Ha még néhány budapesti körzetben visszalépnek, megakadályozható lett volna a Fidesz alkotmányozó többsége.
MT: Itt abban hibázott a pártvezetés, hogy nem vitte kongresszus elé az együttműködés kérdését, nem zajlott erről politikai vita. Pedig körülbelül az előző év októberétől különösebb politikai bölcsesség nélkül is látni lehetett, hogy az utolsó két hét vagy akár egy hónap a visszalépésekről fog szólni.
MN: Mi volt az oka annak, hogy nem került kongresszus elé a kérdés?
MT: Nagyon megosztott volt a vezetés, nagyjából fele-fele arányban. Ősszel még páran támogatták volna a kongresszusi vitát, de végül nem derült ki, mi lett volna a párttagok vagy a kongresszus véleménye a visszalépésekről.
MN: Tehát nem azzal volt problémája, hogy milyen döntés született, hanem hogy milyen döntés nem született?
MT: Igen, politikai vitát vártam volna a párt általános irányvonaláról. Merre megy, mit akar, mik a középtávú céljai.
MN: Ebben káosz van, az biztos. Schiffer András a „neoliberális” Szabó Szabolcs befogadása miatt távozott, aztán Szabó Szabolcs is kilépett a frakcióból. Mi most az LMP?
MT: Amíg politikai viták nem zajlanak, addig az utolsó beszélő fej megnyilatkozása tűnik a párt aktuális álláspontjának. Ez nem jó. Nem tudom megmondani, hogy mi az LMP, mert nem volt olyan fórum, ahol ez kiderülhetett volna. A kilépésben az is szerepet játszik, hogy nem nagyon találtam már szövetségeseket ahhoz, hogy ilyen vitákat generáljak.
MN: Érdekes, hogy a vitát hiányolja. Korábban éppen azt lehetett hallani az LMP-ről, hogy a bázisdemokrácia, a sok vita miatt nehéz vezetni a pártot.
MT: A jelenlegi szabályozás mellett szinte semmi beleszólása nincs egy egyszerű párttagnak abba, mi kerül a kongresszus napirendjére. Ez nem feltétlenül szándékos jogcsökkentés, egy csomó alapszabálybeli ügyetlenség is benne van. Sok minden másba persze beleszólhatnak a párttagok, de ez szükségszerű.
A 2010 utáni Magyarországon politikai karriert, jövedelmet, egzisztenciát csak a potenciális párttagok nagyon kis részének tudsz ajánlani. Vidéken pont az ellenkezője történik: kockáztatja az egzisztenciáját az, aki ellenzéki párthoz csatlakozik. Az egyetlen nyereség a beleszólás. Ha nem lehet beleszólni abba, ki vezesse a pártot, mi legyen az irányvonala, akkor miért lépne be bárki?
MN: Szintén az alapszabály engedte meg, hogy a párt legfontosabb embereit etikai eljárás alá vonják, párttisztségektől fosszák meg. Ez jól van így?
MT: Nem követtem az összes etikai eljárás részleteit, valószínűleg voltak kifogásolható elemek. A fő probléma, hogy az etikai döntéseknek nincs politikai fellebbezési szintjük, nem lehet mondjuk kongresszus elé vinni az ügyeket. Másodfokon is az etikai bizottság illetékes, onnan már csak bírósághoz lehet fordulni.
MN: Szintén a Facebook-posztjában szerepelt, hogy az ön politikai meggyőződése és az LMP irányvonala között nagy lett a távolság. Ha az LMP-t nem tudja meghatározni, megfordítanám a kérdést: mi az ön politikai meggyőződése?
MT: Legegyszerűbben úgy tudnám meghatározni, hogy az EP zöld frakciójában az ügyek jelentős többségében a középtől egy kicsit balra állok. Például úgy látom, kellenének európai szintű újraelosztási transzferek, mert a regionális különbségek előbb-utóbb szét fogják feszíteni az uniót.
MN: Erősebb kohéziós politikára gondol?
MT: Nem feltétlenül tagállamok közötti pénzmozgásról, hanem az állampolgárok szintjére levitt transzferekről van szó.
MN: Az LMP-ben lát jobboldali fordulatot, jobboldali erősödést?
MT: Nem tudom pontosan, mi most az LMP, de biztosan nem az, ami kifelé látszik belőle. Ez természetes, mert kifelé két-három ember megnyilatkozásai látszanak, ennyit bír el a magyar nyilvánosság. Ha a megszólalások mögött nincsenek kollektív döntések, akkor nem tudjuk, hogy ez az LMP álláspontja-e vagy sem. Szerintem, ami kifelé látszik, az jobbra van attól, ami az LMP belső identitása lenne.
MN: Mi számít jobb- vagy baloldalinak? Az új társelnök Keresztes László Lóránt és Ungár Péter is erősen globalizáció-, sőt európaiintegráció-kritikus. Ez most jobb- vagy baloldali?
MT: Itt inkább a dolog racionalitása érdekel, nem az, hogy jobb- vagy baloldalra soroljuk. Ezek jól hangzó, de szintén nem tartalmas indoklással ellátott, a pártban kiérlelt álláspontok. Mondom ezt azzal együtt, hogy én is az új szabadkereskedelmi egyezmények ellen szavaztam.
MN: A Sargentini-jelentés szavazásánál nem nyomott gombot. Ugyanígy járt volna el, ha már akkor sincs az LMP-ben?
MT: Azt a döntésemet nagyon kis mértékben befolyásolta, hogy mit gondol az LMP. Lelkiismereti döntésnek tekintettem a nemszavazást.
MN: Az LMP vezetői ettől még megkérték, hogy ne szavazza meg a jelentést. Ez általános eljárás volt?
MT: Nem, ez egy kitüntetett szavazás volt. A kérés formája szerintem teljesen helyénvaló, utasítani sem a magyar, sem az európai parlamenti képviselőket nem lehet. Nem ez határozta meg a szavazatomat.
MN: Azzal az LMP-s kritikával egyetértett, hogy a Sargentini-jelentés ideológiai szempontokat kevert a jogállami kritikákhoz?
MT: A jelentésnek nincs különösebb baja, egyetlen félresikerült bekezdés van benne, az, amelyik az antiszemitizmusról szól. Nem túl szerencsés, de sztenderd félreértés a nyugat-európai baloldal részéről, hogyan értékelik és a Nyugathoz képest milyen mércével mérik Kelet-Európában ezeket a jelenségeket. Egyébként ez a bekezdés egy szakbizottsági szavazáson, más frakciók kezdeményezésére került a szövegbe, így zöld frakcióüléseken nem volt lehetőségem kifogásolni.
MN: Egy októberi kerekasztal-beszélgetésen azzal indokolta a nemszavazást, hogy a jogállamisággal inkább az Európai Bizottságnak kellett volna foglalkoznia, mert az EP politikai testület. De a 7-es cikk szerinti eljárás a végén úgyis politikai döntéshez vezet a Tanácsban, ahol a miniszterek vagy a kormányfők ülnek.
MT: Semmiféle döntés nem fog születni, nem lesz 7-es cikkelyes eljárás, szerintem még a szavazásig sem jut el a Tanácsban, mert nincsenek kényszerítő erejű határidők. Ez az egyik probléma. A másik probléma, hogy a jogállamisági kereteljárás, ami a Tavares-jelentés nyomán jött létre, európai bizottsági hatáskör, és sokkal pontosabb mérlegelésre ad lehetőséget, mint egy parlamenti jelentés.
MN: Ezt Lengyelországgal szemben bevetették, de a vége annak is a 7-es cikk bevetése lett.
MT: Pedig a megelőző szakaszban is alkalmazhatott volna szankciókat a bizottság, ha nem is olyan súlyosakat, mint a szavazati jog felfüggesztése. Nem mentek ebbe bele.
MN: A másik LMP-s ellenérv az volt, hogy ne a magyar embereket büntessék Orbán miatt. De a tanácsi szavazásoknál a kormány úgysem kéri ki még a magyar Országgyűlés véleményét sem. Akkor a szavazati jog elvesztése miért az állampolgárokat bünteti?
MT: A szavazati jog elvesztése az égvilágon semmilyen módon nem érintené a magyar állampolgárok hogylétét. Azonban a költségvetési tárgyalásoknál is felmerül ez a vita, ami éppen annak a következménye, hogy az eljárások kimerítése helyett egy politikai térbe toltuk a jogállamiságot. Nagyon jó kampányszlogen lesz az egyik oldalon, hogy meg kell büntetni a normaszegőket, a másik oldalon meg az, hogy meg kell állítani a szuverenitás eltipróit. Tök terméketlen a vita, ellenben költségvetési következményei lehetnek.
MN: A jogállamisági mechanizmust kritizálja, amit az Európai Bizottság a következő hétéves költségvetéshez kapcsolna?
MT: Ebben az állapotában nem katasztrofális a javaslat, de nem ez a végső állapota. Ha felmerül, hogy nem egy adott költségvetési tételhez kapcsolódó, hanem valamilyen általános probléma miatt is szankcionálni lehessen egy tagállamot, az szerintem tönkre tudja tenni az EU-t.
MN: Nem jogos elvárás, hogy ha az ügyészséggel vagy a közbeszerzési eljárásokkal általában van gond, akkor általában függesszék fel a kifizetéseket?
MT: Azt el tudnám fogadni, hogy ilyen esetben a pénzeket vonják ki a magyar kormány hatásköréből, rendelkezzen felettük közvetlenül a bizottság. Magyarországon még működhetne is, de azt nehezen tudom elképzelni, hogy egy nagyobb tagállamnál adminisztratíve hogy lehet megoldani.
MN: Miért baj, ha az európai választási kampány a föderalisták meg a szuverenisták vitájáról szól?
MT: Ez szórakoztató, csak nehogy azt higgyük, hogy tényleges politikai tartalma van. Miközben az EU az utóbbi években állítólag a szétesés határára jutott, sokkal föderálisabb lett. Ott a bankunió vagy a védelmi együttműködés. Ezeket nem nagyon szokták kritizálni a szuverenisták, és a föderalisták sem említik meg, hogy kvázi már most is föderális államban élünk.
MN: A külügyi bizottság tagja. A külügyeknél is felvetődött, hogy a Tanácsban az egyhangú döntésekről át kellene állni minősített többségre. Ezzel egyetért?
MT: Igen. Ez a föderalizáció irányába tett lépés lenne, de a közös külpolitikához szükséges, hogy ne kelljen minden lépéshez 27 miniszter egybehangzó döntése. Azért nem jó a szuverenista-föderalista vita, mert területe válogatja, hol, mi a megoldás. El tudnám képzelni, hogy az alap- és középszintű oktatást az EU finanszírozza minden tagállamban, az oktatási követelményrendszert országos szinten határozhatnák meg, az egyes iskolák felügyeletét meg az önkormányzatok látnák el. Ez most föderalistább vagy kevésbé föderalista? Fogalmam sincs, de nem is érdekel.
MN: Keresztes László Lóránt úgy nyilatkozott, hogy a migráció lesz az LMP egyik fő témája a kampányban.
MT: Ehhez sok sikert kívánok, de komoly félreértés. Tetszőleges kampánytankönyv első vagy második fejezetében szerepel, hogy ha olyan témával kampányolsz, ami valójában valaki másnak a témája, akkor teljesen mindegy, mit mondasz, a másikat erősíted.
A választók döntő többsége nem a tartalomra, hanem a témára fog emlékezni.
MN: Tartalmilag egyetértett azzal, amit az LMP a migrációs kérdésben képviselt?
MT: Elég sok mindent mondott az LMP, volt, amivel egyetértettem, volt, amivel nem. A nyomkövetőbilincs-megoldást például nem tartottam jó ötletnek. Abban sem vagyok biztos, hogy a klímaváltozás feltétlenül az Európába irányuló migrációt fogja növelni. Fontos, hogy a migráció kiváltó okaival foglalkozzunk, de nem azért, hogy magunkat megvédjük, hanem mert a kibocsátó országok, régiók körül vannak iszonyatos gondok. A világszinten nagyjából 60 millió menekült közel kétharmada országon belüli menekült, és a maradék nagy része is a közvetlen szomszédságban marad.
MN: A CEU-ügy legújabb fejleményei után mekkora esélyt lát arra, hogy a Fideszt kizárják az Európai Néppártból (EPP)?
MT: A politikai logika azt diktálja, hogy ha komolyan felmerülne a kizárás, akkor inkább maguktól kilépnének. A Fidesz kampánya nehezen lesz összeegyeztethető azzal, amit az EPP szeretne Európában. Hogy ennek lesz-e hatása arra, ki hova ül be a végén, azt nem tudom megmondani. El tudom képzelni, hogy látványos kizárási határozat vagy dörgedelmes kilépés nélkül egyszerűen csak nem az EPP-be ülnek be a Fidesz képviselői a májusi választás eredményének ismeretében. Utána nyilván lepapíroznák a Fidesz EPP-tagságának megszüntetését is.
MN: Általában is megerősödhetnek a populisták a következő EP-ben?
MT: A populista meghatározás nem biztos, hogy előrevisz, de május után kétségtelenül sokkal több lesz az olyan képviselő, akinél bizonytalan, melyik pártcsaládhoz tartozik. Akár 120 körül is lehet a számuk. Hosszú ideig tarthat, amíg ők frakciót választanak, vagy létrehoznak egy alternatív frakciót. Ennek az a kockázata, hogy az EP egy ideig döntésképtelen lesz, még egyszerű kérdésekben sem lesz könnyű a többséget összehozni.
MN: Visszatérve a belpolitikára, Hadházy Ákos nyilatkozta a választás előtt, hogy a Fidesz kiterjedt befolyással rendelkezik az ellenzéki pártokban, így az LMP-ben is. Ön tapasztalt ilyet?
MT: Soha nem éreztem, hogy valaki kifejezetten másvalaki ügynöke lenne. Még azon párttársaimnál sem, akikkel az esetek 90 százalékában nem értettem egyet. Nyilván nem lehetetlen, de nehezen tudom elképzelni. A politikában sokkal több a mezei hülyeség, félreértés, hiba, mint a tudatos rombolás. Tönkre tudnak menni a dolgok maguktól is.
MN: Ha befejezi a munkát az EP-ben, folytatja valamilyen formában a politizálást?
MT: Nem tervezem, bár sok minden alakult már úgy az életemben, ahogy nem terveztem. Tíz év politizálás elég tapasztalatot adott, hogy átlássam a politikának azt a részét, amiben mozogni tudok. Nem biztos, hogy sokkal többet akarok megtudni róla.
| Névjegy Meszerics Tamás történész, politikus, a CEU adjunktusa. Részt vett az LMP alapításában, 2009 és 2010 között a párt országos választmányának titkára, 2013 és 2014 között a választmány tagja. 2014-ben az LMP listájáról jutott az Európai Parlamentbe, ahol a zöld frakcióhoz csatlakozott. A külügyi bizottság és az EU–Oroszország parlamenti együttműködési bizottság tagja. Az LMP-ből való kilépéséről ezt írta: „Az LMP az elmúlt időszakban jelentősebb politikai vita nélkül új stratégiai irányba állt, és emellett utolsó döntéseivel olyan komoly politikai kockázatot vállalt, amit nem kívánok, de jó lelkiismerettel nem is tudnék védeni a nyilvánosság előtt.” |
