"Nem zsaroljuk a kormányt" - Törő Csaba, az SZDSZ elnöki tanácsadója

  • M. László Ferenc
  • 2008. december 11.

Belpol

A nyári elnökválasztás óta nem csitulnak az indulatok az SZDSZ-ben. Miközben a párt megpróbál leszakadni a kormányról, és egy következetes ellenzéki retorikát kiépíteni, a régi és az új elnök közötti állóháború jelentős mértékben szűkíti a liberálisok mozgásterét. Az SZDSZ belső feszültségeiről, a költségvetés megszavazásáról, a párt lehetőségeiről Fodor Gábor tanácsadóját kérdeztük. M. László Ferenc
A nyári elnökválasztás óta nem csitulnak az indulatok az SZDSZ-ben. Miközben a párt megpróbál leszakadni a kormányról, és egy következetes ellenzéki retorikát kiépíteni, a régi és az új elnök közötti állóháború jelentős mértékben szűkíti a liberálisok mozgásterét. Az SZDSZ belső feszültségeiről, a költségvetés megszavazásáról, a párt lehetőségeiről Fodor Gábor tanácsadóját kérdeztük.

Magyar Narancs: "A politikája nem a párbeszéd és az építkezés politikája, hanem az ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatásoké: vagy lenyomjuk a követeléseinket az MSZP torkán, vagy jöjjön Orbán Viktor kétharmados győzelme." "Beszéljünk inkább a szakértői kormányról, amit ugyan politikailag irreálisnak tartok, de elvileg elképzelhető lehet." Az SZDSZ két vezetőjét idéztem, meg tudja mondani, melyiket ki mondta?

Törő Csaba: Az elsőt talán Kóka János. Vagy mindkettőt ő mondta? Illetve ha jól értem, az első bírálat, és akkor mégiscsak Fodor Gábor mondta valamikor tavasszal, a koalícióból való kilépés és az elnökválasztás tájékán. De értem, hova akar kilyukadni: ezek alapján a másodikat biztos, hogy János mondta. Igen, az elmúlt időszakban sokat változtak, cserélődtek a szerepek.

MN: Eltalálta. Az első Fodor küldöttgyűlésen elhangzott kortesbeszédéből, a második Kóka nekünk adott interjújából való ("A folytatásra készülök", Magyar Narancs, 2008. május 29.). Havonta váltakoznak a szerepek, legutóbb Kóka Jánosról lehetett hallani, hogy a költségvetési sarokszámok megszavazása ellen volt. Mire jó ez a kakaskodás?

TCS: Ez nem kakaskodás, egészséges versengés, ami a demokratikus politika motorja. Mérő László írja le a versengő együttműködés példájaként, mi történik, ha egy utcában a meglévő kávézó mellett új nyílik: a konkurálás új vendégeket visz mindkét helyre, izgalmassá, jobbá teszi, inspirálja mindkét kávézót. Kóka és Fodor esetében ugyanerről van szó: mindketten bizonyítani szeretnék, hogy alkalmasak a pozíciójukra. Jánosnak volt erre lehetősége, de miután elvesztette az elnöki pozíciót, le kell vonnia a következtetéseket. Megjegyzem, Fodor megválasztása után Kóka azt mondta: nem lehet kétfejű a párt, beáll a megválasztott elnök mögé.

MN: Kóka júniusban nem megbukott, hanem pár szavazattal veszített, akárcsak tavaly Fodor. Megfontolt politikusok ilyenkor ki szoktak egyezni.

TCS: A kiegyezésre való törekvés mindkettejükre jellemző. Fodor Gábor küldöttgyűlési beszédének az a része kapta a legnagyobb tapsot, amikor azt mondta: az elnökválasztásra fodoristák és kókisták jöttek, de SZDSZ-eseknek kell hazamenniük. De korántsem mindegy, mi az a tartalom, mi az a stratégia, amiben közös nevezőre tudnak jutni. Szép példája ennek, hogy a gazdasági válság kapcsán mind az elnök, mind a frakcióvezető a Liberális Gazdasági Kabinet stratégiáját követte. Közösen küzdöttünk a plafontörvényért, a kiadások csökkentéséért, a stabilizációs és adóreformalapért, a Költségvetési Tanácsért.

MN: Ez történt a nyáron is, amikor az új elnök hirtelen a riválisa által vitt harcos ellenzékiség élére állt.

TCS: Fodor nem a koalíció fenntartása mellett foglalt állást, hiszen elfogadhatatlan volt, amit a miniszterelnök Horváth Ágnessel művelt, ráadásul a reformok negligálásával magát is hiteltelenítette. Gábor csak annyit mondott, hogy nem ugorhatunk a sötétbe, számolni kell a következményekkel. Amikor pedig elnökké választották, már adott volt a helyzet, fel kellett építeni egy következetes ellenzéki politikát. Tegyük hozzá, ezt a stratégiát az ügyvivő testület is támogatta.

MN: Ami végül rosszul sült el. Ahogy Gusztos Péter ügyvivő fogalmazott: a vezetés túlment azon a ponton, amiben még egyetértés volt a párton belül. Lehetett volna ezt másképp csinálni?

TCS: Igen, ha nagyobb lett volna az összetartás a párton belül. A koncepciót gyengítette, hogy sokan a nyilvánosságon keresztül üzengettek, bíráltak, leveleket írogattak. Gábornak és a pártvezetésnek azzal kellett szembenéznie, hogy az SZDSZ nem egységes, márpedig egy vezetőnek az a dolga, hogy a politikája mögé egységet vagy legalábbis többséget teremtsen. Ilyenkor egy jó vezető belátja - még ha igaza is volt -, hogy integrálnia kell az álláspontokat, ezért keresi a kompromisszum lehetőségét. Közben határozott törekvésünk volt az SZDSZ szavazóbázisának szélesítése, frissítése is, ami újabb feszültségeket hozott a felszínre.

MN: Mit mutattak az ősszel végzett felmérések? Milyen új szavazócsoportokat céloztak meg?

TCS: A felmérések igazolták, hogy az irány jó, az őszt és a telet is a parlamenti küszöb felett kezdtük, ami visszaigazolja az erőfeszítéseinket. Tudható, hogy az SZDSZ-nek van egy nagyon stabil bázisa, amely jóban-rosszban kitart a párt mellett, továbbá vannak balról érkező támogatói. Ám középen is van keresnivalónk: a kétpólusú politikával elégedetlen szavazók körében lehetne még voksokat gyűjteni.

MN: 'k már inkább az MDF-re, esetleg a Fideszre szavaznak.

TCS: Úgy gondolom, újra meg kellene szólítani az SZDSZ által közel egy évtizede elvesztett szavazókat - nem biztos, hogy ők ma fórumosok. Ehhez viszont felelős ellenzéki pártként kell tevékenykednünk. Ha az SZDSZ következetes, akkor nem mondhat igent a Megegyezésre, a kormány sok sebből vérző cselekvési programjára - amire a nyár eleje óta vártunk, és amire azt mondtuk, hogy igazodási pont lesz. Egyébként amikor Fodor elkezdte a nyitás politikáját, tárgyalt az ellenzéki pártokkal, nemet mondott a Megegyezésre, elindult felfelé az SZDSZ. Háromezres mintavétellel dolgoztunk, az emelkedés igazolt, túl van a statisztikai hibahatáron. Meg kell mondanom, nem számítottunk ilyen nagy ellenállásra a szociálliberális oldalról. Lehet, hogy be kellett volna vállalnunk a szavazótábor egy részének elvesztését, hogy új, nagyobb bázist tudjunk kiépíteni. Az emberek belefáradtak a kétpólusú politikába, közben pedig felnőtt egy teljesen új generáció, amelyik nem is nagyon érti azt a nyelvezetet, amit a politikusaink használnak. Személy szerint úgy vélem, teljes megújulásra lenne szükség, amihez a hitelességüket még el nem veszített politikusok kellenek.

MN: A megújhodást, a felelős ellenzékiséget azzal kellett volna kezdeni, hogy az elnök kitessékeli a párt középkádereit az állami cégek felügyelőbizottságaiból, a fejlesztési tanácsokból.

TCS: Ebben egyetértünk. De sajnos a kilépéskor pont ezek a dolgok nem voltak megfelelően végiggondolva, aztán meg jött a választás, az új elnök pedig megörökölt egy nehezen kezelhető helyzetet.

MN: Mennyire következetes az a politikus, aki előbb a hiteltelennek tekintett miniszterelnök távozását követeli, majd mégis tárgyal vele a költségvetés megszavazásának feltételeiről?

TCS: Lehet bármit gondolni a kormány hitelességéről, most létfontosságú, hogy az országnak legyen egy stabil költségvetése. Felelőtlen lett volna hagyni, hogy a kisebbségi kabinet képviselőnként halássza össze a többséget. Abba pedig még belegondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha ez nem sikerül neki. Ennek nagyon rossz üzenete lenne az EU, a Nemzetközi Valutaalap vagy piaci szereplők felé, a jelenlegi gazdasági helyzetben nagyon rosszat tenne egy előre hozott választás.

MN: A Hírszerző szerint állítólag megállapodtak Gyurcsánnyal.

TCs: Lehet, hogy a szocik fejében felmerült, hogy így kellene biztosítani a parlamenti többséget, de az SZDSZ nem mehetett bele egy ilyen alkuba, és a képviselői nem lekenyerezhetők. Alkuk voltak, méghozzá parlamenti keretek között, ezek eredménye nyilvános: a már említett plafontörvény, az adóreformalap, a hiánycsökkentés. Persze a zárószavazásig tovább kell küzdenünk, hogy további eredményeket érjünk el, de nem ettől tettük függővé a költségvetés megszavazását. Fontos volt már most jelezni, hogy mi nem zsaroljuk a kormányt, hanem az ország helyzetére való tekintettel készek vagyunk igennel szavazni.

MN: Az átlagember ebből csak annyit lát, hogy némi őszi násztánc után az SZDSZ mégis támogatja a kisebbségi kabinetet. A plafontörvényről pedig azt sem tudja, hogy mi fán terem.

TCS: Azt igenis értékelik az emberek, hogy sikerült stabilizálni a helyzetet, és nem ment 300 fölé az euró/forint árfolyam. Költségvetés nélkül ugyanis megint instabillá válna az ország. Közel ötszázezer családnak van devizahitele, ami közvetetten milliókat érinthet.

MN: Miként a fizetések januári csökkenése is, amihez a költségvetési törvény megszavazása révén nevét adta az SZDSZ. Egyébként úgy gondoljuk, hogy helyes döntés volt megszavazni a sarokszámokat, csak szeretnénk rávilágítani arra, hogy az augusztusi rácalmási döntés óta egy felesleges vargabetűt írt le az SZDSZ.

TCS: A pénzügyi világválság sok mindent felülírt. Az elsődleges feladat a stabilitás megteremtése volt, most jöhet a válságkezelés. Az SZDSZ nem mondott le arról, hogy a gazdaságot dinamizálni kell, akár a közterhek csökkentése, a társadalmi alrendszerek reformja révén - hogy kikerüljünk végre a szégyenpadból. Van is egy sor javaslatunk, ám a megvalósítás innentől kezdve a kisebbségi kormány feladata. De tegyük rögtön hozzá, a szabad demokraták hat évig kormányon voltak, van felelősségünk abban, hogy ide jutottunk. Éppen ezért most segítenünk kellett - a felmérések azt mutatják, hogy ezt is várták el a párttól a választói.

MN: Mostantól az MSZP egyedül is elevickél a választásokig. Hogyan mennek tovább a liberálisok?

TCS: Elnöki tanácsadóként persze vannak elképzeléseim, ötleteim, de a párt vezetősége, testületei döntik majd el, milyen irányba mennek tovább. Az SZDSZ kaphat egy lehetőséget: miután lezárta a kormányzati időszakot, az ellenzéki helykeresés periódusát, felépíthet egy új politikát. A magyar politika mostohán bánik a környezetvédelem kérdésével, mi voltunk az elsők, akik felismertük a téma jelentőségét. A zöldpolitika nem ágazati kérdés, nem egy a szakpolitikák közül, hanem olyan sarokpont, amiből kiindulva újragondolható a viszonyunk minden más kérdéshez, legyen szó akár energiapolitikáról, közlekedésről, vagy - hogy egy merészet mondjak - a gazdasági válságról. A válság ugyanis egyedülálló lehetőség arra, hogy a fenntartható fejlődés ügyét napirendre vegye a politika. Ezen túl vannak soha el nem évülő témáink, a szabadság és szolidaritás pártjaként az SZDSZ-nek nap mint nap van oka megszólalni: legyen szó akár rendőri visszaélésekről, akár a védtelenek elleni egyre gyakoribb bűncselekményekről, akár a magyarországi mélyszegénységről.

MN: Ami a szervezettséget illeti: több megyében a párt egy-egy irodára zsugorodott, nincs érdemi munka helyben.

TCS: A szervezeti leépülés évtizedes folyamat, ami ellen most fel kell vennünk a harcot. A büdzsé megszavazása után lezárul egy korszak. Veszünk egy nagy levegőt, és újra kezdjük az építkezést. Ám úgy gondolom, az már félsiker, ha a párt egy jól kommunikálható, világos agendát visz.

MN: Gulyás József felszólalásaitól eltekintve a liberálisok alig foglalkoztak a Kenedi-bizottság jelentésével.

TCS: Elfogadom a bírálatot, de hozzátehetném, hogy számtalan szereplés marad visszhang nélkül: parlamenti felszólalások, sajtótájékoztatók, közlemények, tévés és rádiós megjelenések. Az SZDSZ az egyetlen párt, amelyik komolyan veszi és a messzemenőkig támogatja a Kenedi-bizottság javaslatait. Nem ment el még ez a hajó, sok tennivalónk van.

MN: A pártfinanszírozás átalakításában sem hallatják a hangjukat.

TCS: Az SZDSZ számtalan alkalommal jelezte, hogy a parlamentben porosodó törvénytervezetet - amely több pénzt adna a pártoknak, de transzparens viszonyokat teremtene - kész megszavazni. Egyébként úgy gondolom, abból a pénzből, ami most a liberálisok rendelkezésére áll, nagyjából a jelenlegi szervezettségi szintet lehet fenntartani. Összehasonlítva egy hasonló létszámú, szervezettségű vállalattal nem túl nagy összeg az évi háromszázmillió: a dologi kiadások elvisznek ennyit.

MN: E javaslat kudarca is azt bizonyítja, hogy a nagy horderejű ügyekben az SZDSZ nem tudja megnyerni a Fideszt. Nem jön be az az elképzelés, hogy a liberálisok lesznek a mérleg nyelve.

TCS: Előbb-utóbb a Fidesz is felismeri, hogy érdekében áll tiszta vizet önteni a pohárba. Éppen ezért ebbe az ügybe tényleg bele kell állniuk a szabad demokratáknak. Bár tény, hogy a felvetett kérdésekben nem találták a közös nevezőt, önmagában már az is eredmény, hogy a Fidesz és az SZDSZ elnöke leült tárgyalni - tizennégy év óta nem volt erre példa. Mert a politikai kultúrának nem tesz jót, ha mindkét oldalon úgy gondolják, a másiknak börtönben a helye.

"Kapitalista maradtam"

Magyar Narancs: Nem bánta meg, hogy a gazdasági karrierjét elhagyta a politikáért cserébe?

Törő Csaba: Úgy vélem, hogy azoknak az embereknek, akik bizonyos vagyonra, gazdasági befolyásra tettek szert, felelősséget kell viselniük az ország ügyei iránt. Liberális ember lévén magától értetődő volt, hogy az SZDSZ-t, azon belül pedig a számomra szimpatikusabb Fodor Gábor-féle vonalat választom. Bár a családom csak néhány évet engedélyezett, azt kell mondanom, hogy élvezem ezt a munkát, ráadásul tényleg úgy látom, hogy az SZDSZ-nek van jövője. De semmiképp nem akarok politikus lenni, egyszer vissza fogok menni az üzleti életbe. Kapitalista maradtam, aki jól látja, hogy a következő években komoly kapitalizációs lehetőségek lesznek a piacon.

MN: Anyagilag is támogatja a pártot?

TCS: Az elnökválasztási kampány idején támogattam a Fodor-vonalat.

MN: Mennyivel?

TCS: Teljesen transzparens módon jártam el, az APEH mindent lát. De nem szeretném ezt a nagyobb nyilvánosság elé tárni. Annyit elárulhatok, hogy nem nagy összegről van szó, a kampányban jól teljesítő csapatunk nagy része önkéntes volt.

MN: Megtartotta a cégeiben viselt pozícióit?

TCS: Jelen pillanatban "nyugdíjas" vagyok, operatív cégem nincs. A korábban általam irányított Euroweb International (EI) egy hatvanmillió dolláros sikeres, regionális nagyvállalat volt, amely Csehországban, Szlovákiában és Romániában is terjeszkedett - most sincsenek megélhetési gondjaim.

MN: Ha a Transparency International felméréseit nézzük, adódik a kérdés: lehet a térségben korrupciómentesen vállalkozni?

TCS: Lehet. Az EI-nek főleg egyéni vagy vállalati ügyfelei voltak, az Elender felvásárlásáig nem voltak állami megrendeléseink.

MN: 2004 végén azt nyilatkozta, hogy a hatmilliárd forintos árbevételüknek 10-15 százalékát teszik ki az állami pénzek. Ugyanakkor az EI is pályázott a Sulinetre, más kérdés, hogy végül az Elender nyert - amit önök később felvásároltak.

TCS: Önmagában azzal nincs baj, ha egy milliárdos tenderen indul egy vállalat. Fontosabb, hogy az EI nem az állami megrendelésekből gazdagodott meg. Az említett 10-15 százalék pedig az Elender-féle Sulinet volt.

MN: Mi vonzotta az Elenderben?

TCS: Általában vonzott a piaci konszolidáció, volt olyan év, amikor tizenhárom vállalatot vettem öt országban. Láttam a lehetséges szinergiákat, a cégek egyesítésében rejlő piaci lehetőségeket. Ugyanezt csináltam a PanTel élén is.

MN: Bánta, amikor a fúzió után a politika elhalászta az Euroweb orra elől Kóka Jánost?

TCS. A fúzió során már jól látszott, hogy János - sikeres üzleti eredményei után -, már valami másra vágyik, máshol akar újabb kihívásokat találni. Így számomra nem volt meglepő, hogy üzleti karrierjét politikaira cserélte. Az elválásunk korrekt módon történt, ma pedig kifejezetten jó a viszonyunk.

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?