„Komoly harcossal van dolgunk, egy igazi küzdő szellemmel” – mutatta be Balog Zoltán emberminiszter október közepén Ónodi-Szűcs Zoltánt, a Zombor Gábort váltó új egészségügyi államtitkárt. (Zombor Gábor távozásáról lásd: Tapaszok a nyílt törésre, Magyar Narancs, 2015. október 1.) Az orvosi diplomát szerző, ám gyógyító orvosként soha nem dolgozó Ónodi vezetett már kórházat Debrecenben, foglalkozott egészségügyi informatikával, legutóbb pedig az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) főigazgatói pozícióját töltötte be. Ez a hivatal a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) utódaként többek között az állami egészségügyi intézmények fenntartójaként működik. Volt kollégái, ismerősei harcos típusként jellemzik, kritikusai szerint viszont eddig sehol nem tudott maradandót alkotni – ahogy államtitkárként sem fog tudni, ha nem kap az ágazat elegendő forrást. Ónodi elképzelése szerint azonban nem ez, hanem az ellátórendszer átalakítása az első, és egy olyan új szisztéma létrehozása, ami a betegek, nem pedig az intézmények érdekeit szolgálja. Ha ez kész, akkor jöhet a pluszforrás. Hogy addig mi lesz, arról nem szól a fáma.
Előélet
Ónodi-Szűcs Zoltán 1966-ban született Debrecenben, az orvosi egyetem elvégzése után vállalkozóként az egészségügyi informatika területén tevékenykedett. 2003-ban a Debreceni Városi Egészségügyi Szolgálat vezetője lett, amely az ő igazgatósága alatt alakult át VESZ Egészségügyi Szolgáltató Kht.-vá és VESZ Vagyonkezelő Kft.-vé, aminek ügyvezető igazgatója lett. Főigazgatóként vezényelte le az addig a megyei önkormányzat tulajdonában lévő Kenézy Gyula Kórház gazdasági társasággá alakítását, majd a már említett GYEMSZI észak-alföldi régiójának területi igazgatója, később a GYEMSZI (majd az ÁEEK) főigazgatója lett – utóbbi posztra 2014-ben Zombor Gábor akkori egészségügyi államtitkár kérte fel. Közben egészségügyi menedzserré avanzsált, jelenleg is a Corvinus Egyetem PhD-hallgatója. „Hallgató korából ismerem, pozitív tapasztalataim vannak róla, értelmes és innovatív fiú volt, aki mögött volt teljesítmény” – mondta lapunknak volt tanára, Kincses Gyula, aki a Debreceni Orvostudományi Egyetem Informatikai Laboratóriumának vezetője volt, amikor Ónodi diplomázott. Kincses fölidézte, hogy Ónodi akkoriban egy olyan számítástechnikai kft.-ben dolgozott, ahol a betegadatok tárolására alkalmas számítógépes rendszert alakítottak ki. Egy debreceni forrásunk szerint Ónodi többek között jó barátjával, a szintén orvos végzettségű, egészségügyi informatikával foglalkozó Takács Lászlóval dolgozott együtt, aki már a rendszerváltás után feltűnt a Fidesz környékén, a mentora Selmeczi Gabriella volt. Takács és Ónodi ráadásul egy kosárcsapatban játszottak olyanokkal együtt is, akik később politikai pályára kerültek (például a hosszú évekig önkormányzati képviselő Asbóth Endrével vagy Lampé Zsolttal, aki jelenleg a Kenézy Kórház főigazgatója). Így került Ónodi is a Fidesz közelébe, és bár a Magyar Időknek adott interjújában azt állította, Kósa Lajos volt debreceni polgármesternek nincs köze az ő államtitkári kinevezéséhez, debreceni forrásunk megjegyezte: figyelemre méltó, hogy Halász János, a Fidesz-frakció szóvivője éppen úgy debreceni, mint Kovács Zoltán kormányszóvivő, és most Ónodi is. Hozzátette továbbá, hogy tudomása szerint személyes kapcsolat is volt Kósa és Ónodi között, méghozzá feleségeik révén: a Porkoláb Gyöngyi-féle Debreceni Kőr Dáma Egyesületnek oszlopos tagja volt Végh Ágnes, Ónodi felesége is. A debreceniekben kétféle kép él Ónodiról: egyfelől egy kevéssé karakteres, inkább semleges és a háttérben megbúvó, jó szakember, másfelől egy rendkívül pozitív, jó munkatárs, jó főnök figura.
Elképzelések
Ónodi 2011 októberében publikálta a Semmelweis Terv margójára című vitaindítóját, ahol a Budapesti Teljesítménymenedzsment Kutatóközpontban elvégzett vizsgálataira alapozva megállapította, hogy az ellátórendszerben jelentkező óriási területi egyenlőtlenségek a rendszer rossz struktúrájából és a finanszírozási környezetből adódnak. 2013. januári tanulmányában ezt továbbgondolva megjegyezte: a feladatok egy részét a rendszer maga generálja a saját fenntartása érdekében. Évente így akár 60 milliárd is kifolyhat a rendszerből, ezért sürgős strukturális változtatásokra lenne szükség, és a fenntartói jogkörök bővítésére a kórházi vezetők jogköreinek ellenében. Államtitkárként most lényegében ugyanezt tűzte zászlajára azzal a kiegészítéssel, hogy addig többletforrásra sincs szükség, amíg a rendszer ugyanígy működik: egy halódó struktúrába felesleges pénzt önteni. Joggal merül föl, hogy miben állnának a sürgős strukturális változtatások; nos, erről eddig konkrétumokat nem árult el, csupán annyit mondott, hogy „intézményeket nem zárunk be, csak megtaláljuk nekik a megfelelő funkciót”.
Az államtitkár emiatt meg is kapta a magáét. Havas Szófia, az MSZP egészségpolitikusa az ATV-nek megjegyezte: ha az ágazat vezetése a meglévő forrásból kíván gazdálkodni, akkor az intézmények számát csökkenteni kell, de még így sem lehet pénz nélkül hozzányúlni a struktúrához. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke is így látja, szerinte egyelőre nem az átalakításért, hanem a fennmaradásért kellene küzdeni; 550-600 milliárd forint pluszforrás nélkül nem tud normálisan működni a magyar egészségügy. Egészségügyi közkiadásokra jelenleg a GDP 4 százalékát költi Magyarország, a fent említett összeg pedig a GDP 2 százalékát jelentené – miközben az unió mérsékelten fejlett országai 6 százalék körül költenek ugyanerre. „Ha azt gondolja az új egészségügyi államtitkár, hogy pénz nélkül itt csodát tud tenni, nézzük meg, miért mondott le Zombor Gábor, és miért nem volt hat hétig egészségügyi államtitkárunk” – jegyezte meg Éger ugyancsak az ATV-nek. „Az igaz, hogy a jelenlegi struktúra nem tartható fenn, de amíg kórházi osztályok ürülnek ki, mert az orvosok és az ápolók elmennek külföldre és nem is akarnak hazajönni, addig azzal kampányolni, hogy a torz és elavult szerkezetre inkább nem is áldozunk, nem túl jó gondolat. A pénz és a reform együttesen kell, ám úgy látszik, Ónodi előbb akar felmutatni reformokat, és később jelentkezni a pénzért” – mondta lapunknak Kökény Mihály volt szocialista egészségügyi miniszter.
Kérdés persze, hogy milyen pénzért is tudna bejelentkezni az új államtitkár: a jövő évi költségvetést épp úgy elfogadták, mint az ágazati stratégiát. Utóbbit Zombor Gábortól örökölte, és ha változtat is rajta, akkor inkább visszavesz belőle. Zombor nagy tervei között ugyanis a kórházak konszolidációja, az ágazati dolgozók bérrendezése, az alapellátás megerősítése, vagy a hálapénz eltörlése szerepelt – ezek közül Ónodi egyedül az alapellátás további fejlesztését említette eddig, főként népegészségügyi szempontból. A dolgozóknak csupán ágazati kollektív szerződést tudott ígérni, életpályamodellt nem. Szakértők szerint 50 százalékos béremelésre lenne szükség, amiről szintén nem esett egy szó sem; a hálapénzről pedig annyit mondott, hogy ha a rendszer átlátható lesz, eltűnik magától.
A kórházak adósságainak csökkentésére az állam tavasszal 60 milliárdot különített el, a konszolidáció után az adósságállomány 83 milliárdról 45-re csökkent, azóta viszont megint 50 milliárd körül járhat. További konszolidáció nincs tervben, ráadásul az összevont szakellátási előirányzat (kórházak és szakrendelők költségei) 2015-ben 629 milliárd forint volt, jövőre 634 milliárd lesz, így a növekmény a tervezett infláció értékét sem éri el: vagyis az adósság folyamatosan növekedni fog. (Az új budapesti szuperkórház terve viszont még mindig napirenden van.)
Pluszforrás tehát továbbra sem várható, maximum az Ónodi által profiltisztításnak nevezett elképzelésből, mely szerint a szociális feladatokat kivonnák az ellátórendszerből. Erről Ónodi már tárgyalni is kezdett Czibere Károly államtitkárral. Ettől a változástól Ónodi évi 60 milliárd forint pluszt remél. „És van ma Magyarországon szociális háló? Vannak szociális intézmények? Idősellátás? És ha van, milyen a színvonala?” – reagált e felvetésre Kökény.
A tettek
A székét lassan másfél hónapja elfoglaló Ónodi a kinevezésekor „teljes offenzívát” és az intézményi érdekek elleni harcot hirdetett (ne feledjük, előző pozíciójában az állami egészségügyi intézmények fenntartójaként működő ÁEEK főigazgatója volt); a betegek igényeire épülő rendszert álmodott, mert „az alulról jövő társadalmi igény a valós”, amin az ellátórendszer saját igényei csak torzítanak. Ennek érdekében felméréseket szorgalmazott (ezek gyakorlati megvalósulásáról szintén nem sokat tudni, ahogyan arról sem, mennyibe kerül mindez), az eredmények az év elejére várhatók.
Eddigi kézzelfogható tette egy benyújtott salátatörvény-tervezet, amely például a 2012-ben befagyasztott mozgóbérek (ügyeleti díj, készenléti díj, ami az orvosok és ápolók jövedelmének nagy részét teszi ki) feloldását szorgalmazza (ez valószínűleg egyelőre nem fog menni). Tárgyalja a méltányossági gyógyszertámogatások ügyét is, aminek lényege, hogy az új, nagy értékű, de Magyarországon még nem támogatott gyógyszeres terápiák (főként daganatos betegek részére) esetén az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) egyedi méltányossági regisztert indítana, a „gyártó és a finanszírozó közötti költségviselés-megosztást pedig az adott terápia eredményességével összekapcsolva biztosítaná”.
Kökény szerint nehéz megmondani, mennyire lesz határozott és erőskezű ágazatvezető Ónodi, de „valószínű, hogy nemigen fog tiltakozni az esetlegesen nem a szakpolitikai szempontok alapján született döntések ellen. Az eddigiek alapján nincsenek komoly tervei, még annyira sem, mint két elődjének. Szócska Miklós legalább letett egy programot az asztalra, még ha azt aztán be is kellett tenni a fiókba, Zombor Gábor pedig rendelkezett gyakorló orvosi és kórházvezetői képességekkel és empatikus volt az ágazat dolgozóival.” Ám ha lennének is komoly tervei, forrás nélkül nem lehetne velük mit kezdeni. „Ha lesznek stratégiai döntések az egészségügyben, azok nem az államtitkárság környékén fognak eldőlni. Úgy tűnik, jelenleg az a kormány célja, hogy minél inkább peremen tartsa az ágazatot – tette hozzá Kökény. – Mondhatnak bármit a politika prófétái, ennek a kormánynak nem prioritása az egészségügy.”
Terveiről és elképzeléseiről szerettük volna megkérdezni magát az államtitkárt is, de azt a választ kaptuk, hogy elfoglaltságai miatt idén már nem tudunk személyesen találkozni.
