„Nincs két szektorra elegendő egészségügyi szakember”

Bár a kormány engedni látszik az új jogviszonyról szóló törvénnyel kapcsolatban, az állami szférában dolgozó orvosok és szakdolgozók elégedetlensége nagy, ha nem lenne változás, nagy részük átpártolna a magánszektorba. Mégis mekkora munkaerőtömeget képes felszívni a magánegészségügy?

„A magyar orvosok 77 százaléka a jelenlegi formájában nem írja alá az új egészségügyi jogviszonyról szóló szerződést, 40 százalék pedig emiatt akár otthagyná a közellátást is" – írtuk múlt heti cikkünkben, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) október végi felmérését idézve. Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény miatt kiküldött körkérdésre három nap alatt 7739 kamarai tag válaszolt. A megkérdezettek több mint 37 százaléka a magánegészségügy felé tartana.

Meghátrál a kormány?

Hasonlóan tragikus a helyzet a szakdolgozói oldalon: a nagyjából 70 ezer szakdolgozó közül a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) felhívására mindössze egy hét alatt 23 771 aláírás érkezett azért, hogy a törvényt a hatályba lépése előtt módosítsák. Közben a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) is mérésekbe kezdett, hányan nem írnák alá januárban az új jogviszonyt. A MESZK adatai szerint 30 százalék közül mozog ez a szám.

Kedden a Népszava már arról írt, hogy a kormány meghátrálna: bár továbbra sem tárgyalnak a MOK-kal, a lap úgy tudja, az új jogállási törvény végrehajtási rendeleteként módosító javaslatokat készítenek elő a döntéshozók. Eszerint a három legtöbbet kritizált részből (kirendelés, másodállások engedélyeztetése, közreműködői szerződések megszüntetése) engedni fognak, de biztosat még nem lehet tudni: az erről való egyeztetés a lap információi szerint kedden délután 3 órakor lesz.

 

Pár ezret biztosan

Bárhogy is lesz, arról érdemes beszélni, vajon hány orvost és szakdolgozót képes felszívni a magánegészségügy, ha az egészségügyi dolgozók úgy döntenek, elhagyják a közfinanszírozott állami ellátórendszert. „Egzakt adatunk nincs erre, de pár ezer egészségügyi dolgozót fel tud szívni a magánszféra” – mondja kérdésünkre Leitner György, az Affidea Magyarország vezérigazgatója, a Primus Magán Egészségügyi Szolgáltatók Egyesületének elnöke. Hozzáteszi: a nagyobb magánszolgáltatók az elmúlt években igen expanzívan növekedtek, sok zöldmezős beruházás történt és történik, az éves szinten 3-350 milliárdos árbevételt termelő ágazat 20 százalékát teszik ki ezek a nagy szolgáltatók. Rendelőintézetek, egészségügyi komplexumok épülnek, ezeknek pedig erőteljes felszívó ereje van. „A további növekedés korlátja volt, hogy a magánszférában is kevés az orvos és szakdolgozóból is hiány van, így ha nem is mindenkinek, de pár ezer egészségügyi dolgozónak biztosan munkát tud adni ez a szektor.”

Leitner György szerint korántsem egyértelmű, hogy egy orvos a törvény hatására melyik szektort választja. Azt örvendetesnek tartja, hogy a kormány fontolgatja a másodállások engedélyhez kötésének eltolását két évvel, mert akkor legalább felkészülési időt adnak az orvosoknak és egészségügyi dolgozóknak, akik így egy kis levegőhöz jutnak és lesz elég idejük reagálni az új szabályokra. Ha a változások megtörténnek, az „egészségügyi dolgozók megnyugodhatnak egy kicsit, és januártól nem várható nagy átrendeződés”, viszont ott fog lebegni az orvosok és szakdolgozók szeme előtt a lehetséges szigorítás, így az elkövetkezendő két évben priorizálniuk, és végül dönteniük kell.

 

Fotó: MTI - Balázs Attila

 

Magán vagy állami, ez itt a kérdés

A Primus tavasszal elvégzett felméréséből (melynek adatait korábban még nem publikálták) az derül ki, hogy az orvosok körülbelül fele dolgozik csak állami egészségügyben, a másik fele pedig államiban és a magánszektorban egyaránt (ez összevág a MOK felmérésével, mely szerint a magyar szakorvosok 52 százaléka kettő vagy több állásban dolgozik). A Primus országos reprezentatív felmérésében 350 orvos vett részt. Az adatok jól mutatják: ha valaki csak az államiban dolgozik, a legtöbb esetben ott sem csak egy intézményben vállal munkát, inkább két-háromban. De Leitner olyan orvossal is találkozott, aki a hét minden napján máshol dolgozik.

A korábbiakhoz képest változott az orvosok motivációja is. A felmérés arra is rákérdez, hogy az adott orvos miért szeret az államiban és miért a magánban dolgozni. „Régebben az volt a sztereotípia, hogy a magánban egyszerűbb dolga van egy orvosnak, a nagy szakmai kihívásokat az állami egészségügyi ellátórendszer adja – mondja Leitner. – 10 éve így is volt, de mára ez megváltozott és ez látszik a válaszokból is.” A megkérdezettek 51 százaléka gondolja úgy, hogy az állami szektor jelent nagyobb szakmai kihívást, 45 százalék szerint viszont mindkét szféra megadja ezt a benne dolgozóknak. „15-20 évvel ezelőtt általában nőgyógyászat, bőrgyógyászat és fogászat volt elérhető magánban, ma már egynapos sebészeti ellátást, bonyolult műtéteket, komplex vizsgálatokat, vagy akár onkológiai sebészeti beavatkozásokat is végeznek” – mondja Leitner. Ez tehát a magánegészségügy felé terelheti az államiból menekülő orvosokat.

A Primus felméréséből az is kiderül, hogy a megkérdezett orvosok 65 százaléka egyéni vállalkozóként dolgozik a magánszektorban, 26 százalékuk cégvezető (ezek a lakásrendelők vagy magánpraxisok) és csupán 17 százalékuk alkalmazott. Leitner szerint azok közül, akik magánpraxist működtetnek, sokan adhatják fel az állami állásukat, akik viszont alkalmazottként dolgoznak és januártól megkapják a jelentős béremelést, nem tudni, feladják-e állami állásukat. Eddig ugyanis a magánegészségügyben versenyképesebb bérekkel számolhattak az orvosok és szakdolgozók, a nagyszámú újonnan beáramló munkaerő azonban még lefelé is nyomhatja a magánszektorban kereshető béreket. Minden attól függ tehát, milyen változások lesznek a jogviszonyról szóló törvényben és mikor következnek be.