Interjú

„Nincs varázslás”

Ferenci Tamás biostatisztikus, a Járványmatematikai Modellező és Epidemiológiai Munkacsoport tagja

Belpol

A koronavírus új mutánsai miatt itt a járvány harmadik hulláma, közben halad az oltási kampány is. Az innovációs minisztérium által létrehozott elemzőcsoport tagját, az Óbudai Egyetem docensét a közeljövő lehetséges forgatókönyveiről és a tudomány nyitott kérdéseiről faggattuk.

Magyar Narancs: Magyarországon hivatalosan is a koronavírus-járvány harmadik hullámának felfutó szakaszában vagyunk. Egy­értelműen az új vírusvariánsok elterjedése okozza a fertőzések számának ismételt emelkedését?

Ferenci Tamás: Tökéletesen perdöntő választ azért nem lehet adni a kérdésre, mert Magyarországon nincs a variánsok elterjedtségére vonatkozó szisztematikus és teljes körű monitoring, így nem lehet megmondani, hány százalékos arányban van jelen egy variáns, pláne, hogy ez hogyan változik időben. Mindazon­által kizárásos alapon elég egyértelműnek tűnik a helyzet. A külső, szezonális tényezőknek, például az időjárás változásának, ha valamerre, akkor inkább a javulás irányába kellett volna hatniuk, a korlátozó intézkedések pedig nem változtak. Az intézkedések betartásának fegyelmezettségénél felmerülhet, hogy megváltozott a helyzet: nem elképzelhetetlen, hogy az emberek belefáradtak a járványba, és kevésbé tartják be a korlátozásokat. Vannak mobilitási adataink, van önbevallásos kérdőívünk, ezek nagyjából egységesen azt mutatják, hogy volt valamekkora emelkedés a kontaktusok számában, de nem akkora, hogy az magyarázhatná a harmadik hullám beindulását. A nemzetközi tapasztalatok is azt mondatják velem, hogy meghatározó módon az új mutánsok okozzák a fertőzésszám emelkedését Magyarországon. Ha az arányát nem is, azt biztosan tudjuk a szekvenálási adatokból, hogy a brit variáns megjelent Magyarországon is – márpedig azokban az országokban, ahol megjelent, elég gyorsan ki is szorította az alapváltozatot.

MN: Mit tudunk a koronavírus Magyarországon is kimutatott brit és dél-afrikai mutánsairól?

FT: A brit variánsról van több információnk. Az angolok először azt közölték, hogy csak a fertőzőképessége nagyobb az alapváltozaténál, az általa okozott betegség nem súlyosabb. Az elmúlt hetekben azonban egyre több bizonyíték mutat arra, hogy súlyosabb lefolyású betegséget okozhat, mint a nem mutáns törzs. A ragályosságnál az vitathatatlan, hogy a fertőzés átadási valószínűsége megnő, azaz a brit mutáns egy bizonyos típusú kontaktusnál nagyobb valószínűséggel ugrik át egyik emberről a másikra, mint az alapváltozat. Újabban azt is kezdjük gondolni, hogy a fertőzőképesség hossza is megnőhet: aki brit mutánssal fertőződik meg, hosszabb ideig képes átadni a vírust, mint az, aki a nem mutáns vírustörzzsel.

MN: Adam Kucharski járványmatematikus a Der Spiegelnek azt nyilatkozta, hogy a gyorsabb terjedés társadalmi szinten nagyobb problémát generálhat annál, mint ha az új mutáns csak súlyosabb betegséget okozna. Egyet­ért vele?

FT: Ez meglepő lehet első hallásra, de nem lehetetlen ilyen kombináció sem. Megpróbálom illusztrálni. Ha a halálozás egyszer csak kétszeresére nő változatlan fertőzőképesség mellett, akkor minden későbbi időpontban ugyanannyi fertőzöttünk, de kétszer annyi halottunk lesz, mint az alapváltozat mellett. Ha a fertőzőképesség duplázódik meg változatlan halálozási arány mellett, akkor egy fertőzési generáció – ennél a járványnál körülbelül öt nap – múlva kétszer annyi betegünk és ugyanúgy kétszer annyi halottunk lesz. Két fertőzési generáció után azonban már négyszer annyi fertőzöttünk, így négyszer annyi halottunk lesz, mint ha az alapváltozattal számolnánk, és kétszer annyi, mint az előző esetben, amikor a halálozási arány növekedett. Később még drámaibb lesz a különbség – ezért lehet adott esetben a fertőzőképesség növekedése nagyobb baj.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.