Magyar Narancs: A magyar államadósság jelenleg körülbelül a GDP 60 százalékának felel meg. A közelmúltban egy érdekvédelmi fórumon elhangzott: ez a mérték egy cégnél már csődöt jelentene.
Borbély László András: Az előzetes adatok szerint Magyarország államadósságának a GDP-hez mért aránya 2003 végén 56 százalékos volt. Ismeretes, hogy a maastrichti kritériumokban szereplő európai uniós előírás 60 százalék, ezt tehát ma már örvendetes módon "alulteljesítjük". Nem volt ez mindig így: 1993 volt a csúcs, akkor 90 százalék körüli volt az adósságráta. 1994-95-ben kis mértékben, '96-tól pedig jelentősen csökkent ez az arány. A mélypont 2001 volt, amikor 51 százalék volt az államadósság GDP-hez mért aránya. Fejlett OECD-országokban típusosan hasonló ez a mérték: Németországban, Franciaországban és Hollandiában is 55-60 százalék közötti. Néhány országban persze kiugróan magas: Olaszországban 100 százalék körüli, Belgiumban pedig 110. Mégsem sajnálkozunk a belgákon: az államot ugyanis nem vállalati szinten kell mérni. Az állam belföldön mindig a legjobb adós, még akkor is, ha az ország éves jövedelméhez képest mondjuk 60 százalékos az adóssága. Egy vállalati hitelfelvétel fedezete vagy az árbevétel, vagy a vagyon; az államnak viszont vannak adóbevételei is. A hitelezők azt vélelmezik, hogy amíg van állam, addig adót is szed, amiből biztosan számíthat jövedelemre.
MN: Azt is hallhattuk nemrégiben, hogy az ország iránti bizalom olyannyira megrendült, hogy ma már csak rövid lejáratú, 6-8 hónapos hitelekre számíthatunk, amelyeknek viszont nagyon magasak a kamatterhei.
BLA: Ez egy óriási badarság. Hetente több értékesítési aukciót tartunk, ezeken diszkontkincstárjegyeket és három-, öt-, tíz- és tizenöt éves futamidejű kötvényeket kínálunk fel. Négyhetente értékesítünk például tízéves kötvényt, és ezek az aukciók sikeresek. Megfontoltabban kellene ilyen ügyekben nyilatkozni, mert a dezinformációnak mindig ára van. Ebben az esetben az, hogy drágábban tudunk állampapírt értékesíteni vagy hitelt felvenni.
MN: Milyen arányban hiteleznek az államnak bel- és külföldiek?
BLA: 2003 végi adatot tudok mondani. A magyar államadósság 55 százaléka volt belföldi és 45 külföldi kézben. Ez utóbbin belül 24 százalék devizában, 21 pedig forintban állt fenn. A külföldiek tehát a magyar forintállamkötvény-kibocsátásból egy 2223 milliárd forintos állományt tartanak a kezükben, ennek az átlagos hátralévő futamideje 3,6 év. Ebből látszik, hogy a külföldiek jellemzően öt- és tízéves kötvényeket vesznek, hisz az átlag csak akkor ilyen, ha sok a hosszú futamidejű új vásárlás.
MN: Miben változott a stratégiájuk azóta, hogy a jegybanki alapkamat 12,5 százalékra emelkedett?
BLA: Egy évvel ezelőtt még azon gondolkodtunk, hogy mennyivel több kötvényt bocsássunk ki tekintettel a nagy keresletre, és hogyan kövessük a csökkenő hozamokat. Azóta a piaci helyzet változott, de nincsen dráma. Fontos tudni, hogy mindig előre meghirdetjük a következő évi kibocsátási tervet. Miután a költségvetés várható hiányát a Pénzügyminisztérium kiszámolja, az ÁKK mindig mellé teszi, hogy ezt milyen módon kívánja finanszírozni. 2003-ra is kiadott az ÁKK egy kibocsátási tervet, amitől - meghirdetett módon - novemberben eltértünk. A kialakult piaci feszültségek enyhítését három elemből álló intézkedéscsomaggal kívánjuk elérni: ez a kötvényértékesítési program csökkentését, a korábban - az Országgyűlés döntése alapján - átvállalt, viszonylag kedvezőtlen kamatozású hitelek év végéig megvalósuló fokozatos előtörlesztését, valamint a januárra tervezett 1 milliárd eurós devizakötvény-kibocsátás előzetes közzétételét foglalta magában. Ez még november közepén, a kamatemelés előtt történt. A kamatemelés ehhez képest nem befolyásolta jelentősen a finanszírozási tervet, mert a korábban közzétettnél kisebb összegeket már nem kívánt az ÁKK meghirdetni. Egyetlen kivétel volt csupán: a 15 éves futamidejű kötvény esetében - melynek értékesítésére nyolchetente kerül sor - nem hirdettük meg a december elején esedékes aukciót. E lépést a hosszú futamidejű államkötvényeknél bekövetkezett hozamemelkedés mérséklésére tettük meg. Ezeken mind a külföldi, mind a belföldi befektetők - különösen a kisbefektetők - nagyon sokat veszítettek a kamatemelés hatására. A befektetési jegyek értéke akár a vásárlási érték alá is csökkenhetett a jelentős hozamemelkedés hatására, aminek következtében a befektetési alapokból a kisbefektetők egy része kivette a pénzét. A november közepén meghirdetett intézkedéscsomagot egyébként azért tudta az ÁKK megvalósítani, mert a finanszírozási terv már eleve jelentős összegű előtörlesztéseket tartalmazott. 2002 végén közel 300 milliárdnyi hitel került át hozzánk, így többek között a Nemzeti Autópálya Rt. és a BKV Rt. tartozásai. Ezek az állam kibocsátási szintjéhez képest elég drága hitelek voltak, ezért igyekeztünk őket előtörleszteni. A kibocsátások csökkentése tehát ezen előtörlesztések rovására történt, azaz a csökkentett államkötvény-értékesítésből kevesebb előtörlesztés valósult meg. Ennek ellenére az előtörlesztések nagyobbik része megtörtént.
A piaci kereslet és a kamatemelés hatására a 2004. évi finanszírozási tervet tekintve olyan gazdaságpolitikai döntés született, amelynek értelmében várhatóan a korábbinál több lesz a devizakibocsátás. Az ÁKK alapstratégiája ugyanis az, hogy a lejáró devizaadósságot devizában, a forintadósságokat pedig forintban újítja meg, míg a költségvetési hiányt, vagyis az adósságnövekményt forintból finanszírozza. A mostani döntés értelmében a 2004. évi költségvetési hiányt részben devizakibocsátások finanszírozzák, mivel 1 milliárdnyi a lejáró devizaadósság, de 3 milliárdnyi kibocsátásra van lehetőség.
MN: Mondhatjuk-e, hogy a külföldi befektetők nem szívesen hiteleznek egy olyan országnak, ahol magas a jegybanki alapkamat?
BLA: Ilyen összefüggés nincsen. A döntéshozókat és az ÁKK-t inkább az befolyásolta, hogy belföldön lényegében nincs lakossági megtakarítás, vagyis az emberek 2002-ben és 2003-ban több hitelt vettek fel, mint amennyit megspóroltak. Kinek lehet gyenge megtakarítási hajlandóság mellett állampapírt eladni? Ezért kénytelenek vagyunk a külföld felé fordulni. Ehhez figyelembe kell venni, hogy a külföld szerepe mindig is meghatározó volt az államadósság finanszírozásában, amit jól jellemez, hogy a külföldiek aránya az adósságállományon belül '97 óta változatlan. Annyi változott, hogy '97-ben ennek az adósságelemnek még lényegében a 100 százaléka volt devizában, ma viszont csak valamivel több mint fele része - a másik fele már belföldön, forintban kibocsátott állampapírokban fekszik. Visszatérve az eredeti kérdésre: való igaz, hogy tavaly nyáron 9,5 százalékra emelte a Magyar Nemzeti Bank az irányadó kamatait, majd november végén rátett újabb 3-at, de nem ez okozza a külföldieknek a problémát, hanem a bizalmatlanság. Ez teszi igazán nehezebbé és drágábbá az állam finanszírozását.
MN: Ennek a bizalmatlanságnak nem az az egyik oka, hogy az alapkamat rövid időtávon belül ilyen nagy mozgásokat végez?
BLA: Önmagában nem a nagy mozgásokkal van baj, hanem azzal, hogy a külföldi befektetők úgy érzik: olyan tényezők okozhatnak számukra veszteséget, amelyeket nem tudnak kiszámítani. Nemrégiben egy nemzetközi konferencián egy résztvevő azt mondta: az a külföldi befektető, aki 2003 elején 100 eurót fektetett be Magyarországon, ha nagyon ügyes volt, akkor az év végén 85 eurónál tartott.
MN: Az önök feladata a költségvetési hiány finanszírozása, ezért nagyon fontos, hogy a minisztérium által tervezett számok megbízhatóak legyenek. Most viszont jelentősen módosult ez a szám. Ez hogyan érinti önöket?
BLA: A héten közzétesz az ÁKK egy módosított finanszírozási tervet, amely reagál minderre. Erről nincs végleges döntés, és a Pénzügyminisztériummal is egyeztetnünk kell még, tehát részletekkel nem szolgálhatok. Annak azonban örülünk, hogy a kormány időben, előre nyilvánosságra hozta: jelentősen nő a várható hiány.
MN: Ha nem jelentik be hivatalosan, akkor önök is csak az újságokból értesülnek arról, hogy milyen feladataik lesznek?
BLA: Természetesen mi ismerjük ezeket az adatokat, hisz ez a PM számára is létkérdés. Az nem mindegy, hogy nyilvánosan reagálhatunk-e a változásokra vagy sem. Nekünk fontos, hogy nyilvánosak, kiszámíthatóak legyenek a tranzakcióink.
MN: Mennyire mély az együttműködésük a minisztériummal?
BLA: Jogi értelemben az ÁKK a PM alá rendelten működik. A döntő szót mindig a minisztérium vezetői mondják ki, mi csak javaslatokat teszünk. A jóváhagyott terven belül azonban természetesen mindig van valamennyi mozgásterünk, mert az élet gyakran fölülírja az eredeti elképzeléseket. Tavaly év végén például egy trendváltás történt a lakossági állampapír-értékesítésben. Azzal ugyanis, hogy a jegybank megemelte a kamatokat, és mi ennek többé-kevésbé utánamentünk, a megemelt kamatok a lakosságot állampapír-vásárlásra ösztönözték. Csak decemberben több mint 10 milliárd volt a nettó lakossági értékesítés, ami nagyon pozitív jelenség.
MN: Az állami lakáshitel-támogatások szűkítésének is - hasonló logika mentén - lehet olyan következménye, hogy nőnek az állampapírban tartott belföldi megtakarítások?
BLA: Igen, bár nem szerencsés, ha mindez úgy történik, hogy a befektetési alapokból kiveszik az emberek a pénzüket, és beteszik állampapírba, mert a befektetési alapok is általában a portfóliójuk 80 százalékát állampapírban tartják. Ha elviszik tőlük a pénzt, akkor ők is kevesebb állampapírt vásárolhatnak, vagy egyenesen el is kell adniuk. Ráadásul az történt, hogy több pénzt vettek ki a befektetési alapokból az emberek, mint amennyit áthoztak hozzánk, ez pedig gondot okoz a piacon.
MN: Számos közgazdász azt mondja: nem lenne akkora tragédia, ha a hosszabb távú stratégiai fejlesztések érdekében az állam átmenetileg még jobban eladósodna. Mi erről a véleménye?
BLA: A költségvetés költekezésének véleményem szerint van egy kemény korlátja: az, hogy az adósság GDP-hez mért aránya lehetőleg ne nőjön tartósan. Az a paradox helyzet ugyanis, hogy a hitelezők nem szívesen adnak kölcsönt annak, akiről úgy érzik, hogy rászorul. A külföldiek nagyon figyelnek arra, hogy az adósságráta ne nőjön, és arra is, hogy milyen arányban finanszírozza egy ország devizában a hiányát. Ezért gondoljuk úgy, hogy a devizaadósság 2004-es növekedése átmeneti állapot kell legyen.
Annak egyébként, hogy 2003 decemberéig 2002 májusához képest 2308 milliárddal nőtt az államadósság, nemcsak az adott időszak folyó költségvetési hiánya az oka, hanem egyes, olyan állami vagy kvázi- állami feladatokat finanszírozó hitelek átvállalása is, amelyek addig nem jelentek meg államadósságként - de előbb-utóbb mindenképpen államadóssággá váltak volna.
MN: Ezért mondja az ellenzék, hogy a Medgyessy-kormány alatt látványosan nőtt az államadósság?
BLA: Mindenképpen megnőtt, de hogy egy kormányváltási évben, mondjuk 2002-ben melyik kormány mennyi adósságot csinált, azt szinte lehetetlen megmondani, és nincs is értelme ezen vitatkozni. Egy hivatalba lépő kormánynak még hónapokig az elődje által eldöntött kötelezettségeket kell teljesítenie. A kibocsátások ráadásul rövid távon nem feltétlenül az aktuális költségvetési hiányhoz, hanem a piac logikájához igazodnak.
MN: Van-e hatása az államadósság alakulására, hogy újabb, jelentős privatizációs bevételekre már nem számíthat az állam? Korábban éppen ezekkel sikerült csökkenteni az adósságainkat.
BLA: Nem volt azért annyira jelentős a privatizációs bevételek hatása abban, hogy 90 százalékról 51-re csökkent az adósság. Úgy 10 százalékot jelentett csupán. Az adóságráta alakulását alapvetően a hiány és a gazdasági növekedés mértéke befolyásolja. Vagyis abból, hogy a potenciálisan privatizálható rész már nem túl nagy az állami tulajdonban, még nem következik, hogy a jövőben ne lehetne arra számítani: csökken az államadósság GDP-hez mért aránya.
MN: Azok után, hogy a maastrichti ajánlást e téren már sikerült teljesíteni, van-e még valamilyen kitűzött, "százalékos" célja az államnak, a kormánynak vagy önöknek államadósságügyben?
BLA: A Pénzügyminisztérium értelemszerűen nem államadósságban, hanem az aktuális hiány kezelésében gondolkodik. Számunkra az adósságráta mellett még egy lényeges mutató létezik, a tízéves forintkötvények hozamfelára. A cél az, hogy ez a felár legfeljebb 2 százalékkal legyen nagyobb ahhoz képest, ahogyan a három, piacvezető uniós kibocsátó adja a kötvényeit. Ez a német és a francia kibocsátóknál jelenleg 4,4-4,8 százalék között mozog, vagyis akkor mondanák Magyarországra, hogy fejlett, jó adósságstruktúrával rendelkezik, ha 6,8 százaléknál nem magasabb ez a felár. 2002-ben sikerült 2 százaléknál felárat elérni, a dráma az, hogy most ez majdnem 4 százalék.
MN: Nehezebb ma hitelt kapnunk, mint másfél éve?
BLA: Ez nem feltétlenül jelenti ezt, de az biztos, hogy Magyarország megítélése változott. A külföldi befektetők egyelőre kivárnak, mert az elmúlt időszakban alkalmazott árfolyam- és költségvetési politika következtében jelentős árfolyamveszteségeket szenvedtek el a birtokukban lévő forint-állampapírokon. A bizalom helyreállítása nagy valószínűséggel csak szigorú költségvetési és kiszámítható árfolyam-politika következetes alkalmazásával lehetséges.
