Lapzártakor csak a körvonalai látszanak Draskovics Tibor megszorító programjának, az viszont biztosnak tűnik, hogy az új miniszter elődjénél nagyobb bizalmat kapott az MSZP döntéshozóitól. Érthető: a párt aligha engedhet meg magának újabb másfél év töketlenkedést; jövőre ilyenkor minden bizonnyal az osztogatások újabb évadja köszönt hazánkra, ahogy azt az országgyűlési választások közeledtével megszokhattuk már. Draskovicsnak addig össze kell kapni a szétesőben lévő államháztartást, s közben helyre kell állítania tárcája és az (európai parlamenti választásra készülő) MSZP között megromlott viszonyt.
"Hallom, nem könnyű veletek együtt dolgozni, de mint tudjátok, velem sem" - állítólag ezzel a mondattal kezdte a szocialista frakció előtti múlt hétfői bemutatkozását Draskovics Tibor, akinek a belépőjét nem fogadta kitörő lelkesedés. "Mindenki tudomásul vette a döntést, de senki nem volt tőle boldog" - jellemezte a hangulatot a frakcióhoz tartozó forrásunk.
A "frakció emberének" számító Veres János politikai államtitkár a helyén maradt; az MSZP nyilván jobban örült volna az ő miniszterségének (rajta kívül a képviselőcsoportban állítólag Akar Lászlónak, a Horn-kormány pénzügyminisztériumi politikai államtitkárának neve merült föl László Csaba utódaként). A pénzügyminiszter-váltás puccsszerűsége azonban elejét vette a jelölt körüli vitáknak, aminek a forintárfolyam hektikus változása miatt nem is igen lehetett helye - legalábbis ezzel próbálta lehűteni Kovács László pártelnök-külügyminiszter az előzetes egyeztetés elmaradása miatt berzenkedő elnökségi tagokat.
A leendő miniszternek van mit javítania tárcája és a párt kapcsolatán: elődje, László Csaba sosem volt közkedvelt figura a Köztársaság téren és a szocialista frakcióban. Aminek okát forrásaink egy része abban látja, hogy a távozó miniszter nem volt "egyeztető típus"; más szerint eleve hátránnyal indult a befolyásos szocialista politikusok körében, hiszen korábban semmilyen módon nem kötődött a párthoz.
Nem meglepő, hogy az MSZP-ben kevesen egyszerűsítik a szocialisták és a távozó pénzügyminiszter ellentétét a költségvetés egyensúlya felett őrködő szakember és a felelőtlen osztogatásban utazó politikusok küzdelmére. Egy szocialista kormánytag szerint "ha a kormány tudja, mit akar, számíthat a képviselők támogatására", ám az elmúlt időszak koncepciótlanul sodródó kormányzati gazdaságpolitikáján "nem volt mit támogatni", így a frakcióban előtérbe kerültek az egyes területi és szakmai lobbik érdekei. Ellenpéldaként Bokros Lajos megítélését hozta fel: "Bokros egész minisztersége alatt élvezte a szocialista frakció támogatását, pedig programja gyakorlatilag minden lobbicsoport érdekével ellentétes volt, ráadásul őt magát kevesen szerették az MSZP-ben. Viszont mellé álltak, mivel világos célokat tűzött ki, és meggyőzte a pártot arról, hogy ismeri az elérésükhöz szükséges eszközöket. Az elmúlt másfél évben ezek a feltételek hiányoztak a kormányzati gazdaságpolitika szocialista támogatásához."
A László Csabához hasonlóan Medgyessy-kádernek számító Draskovics Tibortól az MSZP-frakció egy része a pénzügyi apparátus úgymond megregulázását várja: a jelek szerint idén is számíthatunk néhány szóvivőügyi csörtére. "Az Orbán-kormány idején nem fordulhatott volna elő, hogy egy miniszter energiáit az apparátus és a kormánypárt frakciója közötti lavírozás eméssze fel" - véli valaki az MSZP-frakcióból, szerinte nem véletlen, hogy a Medgyessy-kabinet egyes tagjai nem uralják saját tárcájukat: "Nem lehet elvárni egy markáns koncepció nélkül dolgozó kormányfő miniszterétől, hogy rendet tartson a beosztottai között, hiszen vezetőként mindenki a saját főnökét utánozza." Kormánytag forrásunk szerint ugyanakkor az MSZP "mezei" képviselőinek támogatását a közpénzekre rátelepült érdekcsoportokkal szembeni határozott fellépés biztosíthatja Draskovicsnak. "Ha a képviselők azt látják, hogy a megszorítások nemcsak a választókerületüket érintik, hanem a klientúrát is, akkor a pénzügyminiszternek nyert ügye van."
Szorításban
Ma még nem világos, mire használja Draskovics a felhatalmazását. Az eddig megszólaló elemzők körében elég nagy az egyetértés abban, hogy az állami szerepvállalás újragondolása, és általában gazdaságpolitikai szemléletváltás nélkül nem várható a gazdaság egyensúlyának tartós javulása. Előbb vagy utóbb valamelyik kormánynak hozzá kell fognia, hogy strukturális alapon csökkentse a kiadásokat, azaz megreformálja az állami elosztórendszereket: a szociálpolitikai juttatásokat a jelenlegi alanyi jogosultságot megszüntetve a rászorultak körére korlátozza, a nyugdíjrendszert előtakarékossági alapúvá alakítsa. Nem halogatható sokáig az egészségügy reformja sem, hogy a kifizetett ár tükrözze az igénybe vett szolgáltatás minőségét. Ami a jóléti rendszer átalakítását illeti, a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) népesedéspolitikáért felelős államtitkára, Szekeres Imre szerint az univerzális újraelosztást felváltó, gyermeket nevelők és a rászorulók támogatását jelentő "kettős méltányosság elvére" és a ma többtucatnyi formában folyósított jóléti juttatások áttekinthetőbbé tételére épülő, munkaerő-piaci megkapaszkodást és visszatérést támogató ellátórendszer illeszkedne a takarékosabb állam programjába.
E gyökeres változások megvalósításáig azonban marad a lakáshitelek kamattámogatásának év végi csökkentéséhez hasonló apró lépések politikája, valamint az olyan egyszeri "javítócsomagok" lehetősége, mint a mostani 120 milliárd forintos kiadáscsökkentés. A tavaly elfogadott költségvetéshez persze Draskovics már nem nyúlhatott hozzá. A kiszivárgott információk szerint februári hivatalba lépését követően az új pénzügyminiszter a tárcák működési költségvetésén, valamint az alájuk tartozó intézmények, gazdálkodószervezetek pénzein spórolna.
A tervet a szakértők óvatos derűlátással fogadták. "Fontos, hogy a csomag kezeli az államháztartási hiány problémáját, méghozzá úgy, hogy reális és ambiciózus célt tűz ki" - mondja Duronelli Péter, a Budapest Alapkezelő Rt. elemzője. "A jelenlegi helyzet csak annyiban speciális, hogy egy elfogadott költségvetés esetén a jogi korlátok miatt kicsi a mozgástér, ahol meg lehet takarítani" - utalt lapunknak Vojnits Tamás, az OTP Bank Elemzési Központ vezetője Draskovics cselekvési korlátaira. "A piaci szereplők most bizakodóbbak, mert a kitűzött költségvetési tervszámok a 120 milliárdos többletcsökkentést tekintve reálisabbá váltak" - tette hozzá.
"Az elsődleges szempont az, hogy megvalósul-e a deficitcsökkenés" - jelentette ki a Narancsnak Barcza György. Az ING Bank elemzője úgy véli, hogy a kiadáscsökkentő csomag összetétele másodlagos: a piac bizalmát az állampapírok piaci kamatainak alakulása és a forint árfolyama jelzi a legjobban, márpedig ezek azt mutatják, hogy a befektetői magatartást egyelőre a kivárás és az óvatos optimizmus jellemzi. A fenntartások Barcza szerint elsősorban annak tudhatók be, hogy a kiadáscsökkenés diszkrecionális döntések (azaz nem hosszú távú gazdasági folyamatok, hanem fiskális kézi vezérlés) eredményeként valósulnak meg, és ez csökkenti a folyamat tartósságába vetett hitet. A pénzpiaci szakértő számítása szerint a Draskovics-féle csomaggal megcélzott 4,6 százalékos GDP-arányos hiány pénzre lefordítva 980 milliárd forintot jelent: "A gazdaságpolitika a lassú kiigazítás mellett döntött, a piac pedig folyamatosan nyomon fogja követni a számok alakulását, és figyeli, hogy sikerül-e tartani a kitűzött célt."
Még nem lehet tudni, hogy az elvonások pontosan miként jelennek meg a költségvetés fejezeti előírásaiban, hiszen csak egy első munkaterv készült el, és az sem a nyilvánosság számára. "Nem is emiatt a 120 milliárd miatt fáj a fejem, hanem hogy mire lesz elég a politikai támogatás, ami Draskovics mögött van - számolt be aggodalmairól lapunknak Török Zoltán, a Raiffeisen Securities vezető elemzője. - Hogy meddig tart ki, ha a hiány - ahogy azt számolom - a jelenleg tervezettnél nagyobb lesz, és újabb kiadáscsökkentésre lesz szükség. Most Draskovics a legkisebb politikai ellenállás felé megy, de előbb-utóbb érzékeny területet fog érinteni" - célzott Török a jóléti kiadások átvizsgálásával, az államszervezet leépítésével kapcsolatos jövőbeli döntésekre.
Hátszél, üvegzseb
Miként arról többször beszámoltunk (például: A szóvivő még a helyén van, Magyar Narancs, 2004. január 15.), Draskovics Medgyessy erős embere, ezért kevéssé valószínű, hogy pénzügy-politikai döntései miatt a kormányfő a ciklus hátralévő idejében kihátrálna mögüle. Ez azonban nem változtat azon, hogy az új pénzügyminiszter mozgástere a mostani csomag mellett általában is erősen behatárolt. A megnövekedett kiadásokat már a 2004-es költségvetés tervezésekor is csak az áfa és az adók emelésével sikerült úgy-ahogy kompenzálni. "Egyszer elmegy az áfa- és adóemelés, de tovább nem folytatható - figyelmeztet Török Zoltán. - Biztos akadnak még lehetőségek a kiadáscsökkentésre, de ez csak rövid távon jelent megoldást. Az igazi probléma a szerkezettel van. Ahhoz, hogy a gazdaság hosszú távon olyan pályára álljon, melynek következtében évről évre fokozatosan a maastrichti kritériumoknak megfelelő három százalék alá csökken a hiány, gyökeres átalakításra van szükség" - mondja a Raiffeisen szakértője. Márpedig ilyen terveknek a 2004-es költségvetésben nyoma sincs, és a jelek szerint a Draskovics-csomag sem céloz semmi ilyesmit.
Az állam persze kezdhetné a takarékosságot saját magán, a közszférában dolgozók számának leépítésével, csakhogy egyelőre ehhez hiányzik a politikai akarat - vagy bátorság. Pedig - mint azt a Narancsnak Török kifejtette - az elmúlt időszakban anélkül nőtt a közszféra munkavállalóinak a száma, hogy arra tényleges igény lett volna, és nem javult a közszolgáltatások minősége. Az elbocsátások azonban társadalmi feszültséget gerjesztenének, és a végkielégítések miatt jelentős egyszeri költségvonzattal járnának, úgyhogy érthető a kormány vonakodása. Hoszszabb távon az önkormányzati adminisztráció modernizálása is jelentős költségmegtakarítást eredményezne - taglalta a további lehetőségeket Török -, de ez szintén komoly beruházást igényel.
A Narancsnak nyilatkozó pénzügyi elemzők szerint az új pénzügyi kormányzat megítélésének egyik leg-fontosabb szempontja a transzparencia lesz, vagyis a fiskális tervezés és döntéshozatal menetének átláthatósága. Ezzel összefüggésben a szakértők szinte kivétel nélkül tragikusnak tartják a Pénzügyminisztérium (PM) államháztartási adatszolgáltatási gyakorlatát. A Nemzeti Bankkal ellentétben a PM honlapja ugyanis olyannyira nem kényezteti az érdeklődőket friss statisztikákkal és adatokkal, hogy még jelenleg is olvasható a makrogazdasági aktualitások között az előző kormány idején készült dokumentum. A kritikák hatására néhány napja Draskovics Tibor egy informális találkozón minderről ki is kérte az elemzők véleményét, és intézkedéseket ígért. "A gazdasági mutatók 2001 óta romlanak, de az adatszolgáltatás megbízhatósága, a szavahihetőség csak most lett fontos, amikor meg kéne győzni a befektetőket, hogy folytatható a konvergencia" (vagyis az euró bevezetésével összefüggő maastrichti feltételrendszer teljesítése) - bírálja a késlekedést Barcza György. A legtöbben már a megbízható és friss statisztikai adatokkal is megelégednének. "Jó volna, ha a statisztikák mellett a PM azokat a számításokat is folyamatosan elérhetővé tenné, melyekre az intézkedéseinek vélt hatásait, leosztását, időbeni lefutását alapozza" - adott hangot reményeinek Vojnits Tamás.
