Nő az oltási kedv: már a magyarok harmada beoltatná magát koronavírus ellen

  • narancs.hu
  • 2021. január 22.

Belpol

Nem meglepően a hajlandóság nagyban függ a tájékozottságtól.

Míg a november 30-ával kezdődő héten a megkérdezetteknek még csak 15 százaléka volt biztos abban, hogy beoltatná magát a koronavírus ellen, azóta már jelentősen emelkedett az oltási hajlandóság. Az elmúlt héten már minden harmadik válaszadó nyilatkozott úgy, hogy tervezi beadatni magának a védőoltást– derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kutatásából. A szervezet hetente készít felmérést a témában.

Az oltást beadatni szándékozók arányának növekedésével párhuzamosan egyre csökken az azt elutasítóké (36 százalék és 27 százalék), illetve azoké, akik úgy nyilatkoznak, hogy nem tudnak vagy nem akarnak válaszolni a kérdésre (21 százalék és 12 százalék).

A KSH jelentése szerint az oltási hajlandóság javulásában minden bizonnyal szerepet játszik a tájékoztatás erősödése és az, hogy a vakcina megérkezett az országba, december 26-a óta pedig oltanak is vele.

A felmérés során arra is kitértek, hogy, korcsoportok, nemek és iskolai végzettség szerint hogyan alakul a hajlandóság az oltás beadatására. Úgy találták, hogy a 64 év felettiek és a felsőfokú végzettségűek tervezik leginkább az oltás felvételét, míg a fiatalok és az alacsonyabb végzettségűek a legelutasítóbbak.

A megkérdezett férfiaknak legutóbb a 30,6 százaléka mondta azt, hogy beoltatná magát, 28 százalékuk viszont nem tervezi. A nőknél ez az arány 35,3, illetve 24,9 százalék volt.

Mint azt az adatok is mutatják, hogy az oltáshoz való hozzáállást leginkább a vakcina biztonságosságáról alkotott kép alakulásától függ.

A megkérdezettek

  • 83 százalékát a járvány súlyossága, a megbetegedések, halálozások száma,
  • 79 százalékát az oltással kapcsolatosan sajtóban, médiában megjelenő hírek,
  • 78 százalékát a kormányzati kommunikáció,
  • 67 százalékát pedig a közösségi médiában megjelenő információk is befolyásolják.

Míg a válaszadók fele egyáltalán nem veszi figyelembe az oltásellenes, oltásszkeptikus csoportok véleményét.

(KSH)

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.