NOlimpia-népszavazás: védjük meg az országot!

  • narancs.hu
  • 2017. január 10.

Belpol

Egy új civil csoport aláírásgyűjtést indított, hogy népszavazással akadályozzák meg a budapesti olimpiát és a vele járó anyagi káoszt.

A Momentum Mozgalom azért indította a NOlimpia kampányt, mert úgy gondoljuk, hogy 2024-ig fontosabb ügyekre kell költenünk adóforintjainkat, mint egy budapesti olimpia rendezése – olvasható a kampány Facebook-oldalán.

Az egyesület vezetője, Fekete-Győr András népszavazási kezdeményezést nyújtott be a Fővárosi Választási Irodánál, a következő kérdéssel:

„Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata vonja vissza a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére irányuló pályázatát?”

A kérdést a Fővárosi Választási Bizottság december 7-én hitelesítette. A népszavazás kiírásához 138 ezer aláírásra van szükség.

Ezen az oldalon aktivistákat keresnek, akik segítenek a gyűjtésben. A felhívásban ez áll: „A kormány gőzerővel dolgozik a 2024-es olimpia megrendezésére irányuló pályázatán, ahelyett, hogy az egészségügy és az oktatás évről évre súlyosbodó válsága, vagy nyomorban élő honfitársaink lennének napirenden. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság feltételként szabja meg, hogy komoly társadalmi támogatottsága legyen az olimpiai pályázatoknak, de a magyar kormány ezt figyelmen kívül hagyja. Mutassuk meg a kormánynak, hogy ellenzékben és elnyomásban is össze tudunk fogni, és döntsünk mi a fővárosunk, illetve Magyarország jövőjéről!”

Korábban írtunk arról, hogy működő demokráciákban miért szavazzák le sorra az olimpiarendezési próbálkozásokat, és arról is, hogy egy népszavazás miért rengethetné meg a kormányt.

Az utóbbi 50 évben minden egyes olimpia túllépte

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.