Olajügy: Pallag és a néma dossziék

szerző
Bundula István
publikálva
2000/35. (08. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Konkrét olajügyekről, ezek elkövetésével alaposan gyanúsítható személyekről ugyan továbbra sem tudunk semmit sem, ám a színjáték zavartalanul folytatódik.

Konkrét olajügyekről, ezek elkövetésével alaposan gyanúsítható személyekről ugyan továbbra sem tudunk semmit sem, ám a színjáték zavartalanul folytatódik. Az olajügyeket vizsgáló országgyűlési bizottság kisgazda elnökének látogatóiról listát kért az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK), mire Pallag László feljelentést tett az ügyészségen; múlt szerdán - olykor a kocsmai odamondogatások színvonalát idéző - rendkívüli vitanapot tartott a parlament; másnap Pallag László két hónapos késéssel látványosan átadta a bizottság titkárságának a jórészt addig is a bizottság titkárságán őrzött papírjait; hétfőn pedig Boross Péter volt kétszeres miniszter és egyszeres miniszterelnök kiosztotta az olajtestület elnökét.

*

Az augusztus 28-i olajbizottsági ülésen a testület meghallgatta sorrendben Polt Péter legfőbb ügyészt, Kupa Mihályt (aki 1990 decemberétől 1993 februárjáig az Antall-kormány pénzügyminisztere volt) és Boross Pétert (1990 júliusától decemberéig titokminiszter, 1993 decemberéig belügyminiszter, 1994 júniusáig miniszterelnök).

Polt Péter az Országgyűlés múlt szerdai rendkívüli vitanapján beszámolt már az olajvizsgálatokról, mindenekelőtt arról, hogy a Nógrádi Zsolt "olajtanú" által hírbe hozott politikusok - Lezsák Sándor, Pintér Sándor, Szabó Iván, illetve az MSZP néven nem nevezett pénztárnoka (amúgy Máté László) - ellen az ügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást (lásd: Szőkített ciklon, Magyar Narancs, 2000. augusztus 15.). Ennek kapcsán hétfőn Tóth Károly (MSZP) azt firtatta, hogy a megszüntető határozat vajon mire vonatkozik: arra, hogy az illető politikusok csak a Nógrádi által vélelmezett ügyekben tiszták, vagy hogy általában sem hozhatók összefüggésbe bűncselekménnyel. A kérdés csak az olajügyek körüli hangulatot figyelembe véve minősíthető magától értetődőnek, egyébként nem: így hát Polt kénytelen volt azt az egyszerű tényt elmagyarázni, hogy az ügyészség csak konkrét állítások valódiságát (ez esetben Nógrádi Zsolt kijelentéseit) vizsgálhatja. Ha semmit nem találnak, az annyit jelent, hogy a megvádolt személy bűncselekmény elkövetésével nem gyanúsítható; és általában sem gyanúsítható, mégpedig az ártatlanság vélelme miatt.

Nehézségek

Nemcsak a hétfői ülésen és nemcsak Tóth képviselőben fogalmazódtak meg ilyesféle gondolatok: a bizottság egyik-másik tagja korábban is ironizált a személyiségi jogokon (hogy azok, úgymond, csak a bűnözőket védik). Vagy az adatvédelmi szempontokon, amik dettó a sötétben bujkáló elemeknek kedveznek, ugyebár. Polt Péter a törvényesség szellemében próbálta megvilágítani, hogy mit jelent adatkezelőnek lenni, és ilyen minőségben adatokat szolgáltatni, hogy milyen törvényességi aggályokat vethet fel bizonyos adatbázisok összekapcsolása, és hogy ezeket a szabályokat csak alapos okkal és a törvényesség betartásával lehet átlépni (például ha bűncselekmény gyanúja merül fel). Polt Péter nem azt mondta tehát, hogy az ügyészség adatvédelmi megfontolások miatt nem segíti a bizottság munkáját információkkal, hanem azt, hogy erre csak törvényes keretek között hajlandó. Ám a jelek szerint néhány képviselő fejébe nehezen akar beleférni mindez.

Az adatvédelmi "gondok" egyébként amiatt a régi bizottsági óhaj miatt merültek föl, hogy a hivatalos szervek (rendőrség, vámparancsnokság, ügyészség) térképezzék föl a testület számára az olajügyekben érintett cégek tulajdonosi szerkezeteit. Augusztus 28-ig kellett várni arra, hogy végre leessen valakinek a tantusz - Dorkota Lajos (Fidesz) fejében gyúlt fáklya -: a problémás társaságok adatai nyilvánosak és hozzáférhetők - és nemcsak a tulajdonosok vagy a tisztségviselők, hanem a könyvelők, az ellenjegyző ügyvédek nevei is, a bankszámlákat vezető fiókok címe (tehát mindaz, amire szüksége van a testületnek) -, a teendő mindössze annyi, hogy a bizottság szakértői beballagjanak az illetékes cégbíróságokra, és dolgozzanak.

A szakértőknek eddig nem sok munkájuk akadt, ámbár ebben nem ők a hibásak: a bizottság elnöke egykori és jelenlegi állami szervezetektől kért "olajos" információkat hónapokkal ezelőtt. Hétfőn Pallag László arról beszélt, hogy a címzettek "a fülük botját sem" mozgatták eddig: az elnök név szerint az ÁPV Rt.-t és a MÁV-ot feddte meg ezért.

A dossziék

A testület szakértői jelenleg a bizottságnak múlt csütörtökön átadott tíz Pallag-dosszié tartalmát vizsgálják. Ami, az elnök közlése szerint, csak egy része (40 százaléka) a nála lévő iratmennyiségnek. Hétfőn Balogh László (MDF) arról érdeklődött, hogy az át nem adott papírok tartalmaznak-e bármiféle lényegi információt olajügyekről. Pallag egyértelmű nemmel felelt.

És mi van az értékes 40 százalékban? Értesüléseink szerint vannak további vizsgálódásokra alapot adó dokumentumok is (például egykori állami vállalatok olajbeszállítóival kapcsolatban), ám többnyire vagy ismert dolgokról van szó - megjelent újságcikkek másolatai, a békési rendőrhalálok dokumentációja, az elhíresült Boros Tamás-féle videokazetta, Szeszák Gyula volt megyei főügyész vallomása -, vagy olyan lakossági bejelentésekről, amiknek első körben az ügyészségen lenne a helyük. Ami biztos: a Pallag-dossziék nem tartalmaznak olyan bizonyítékot, amely a közszereplőkkel szembeni Nógrádi-féle vádakat alátámasztaná.

A július 31-i bizottsági ülésen Pallag írásban kért választ Arnold Mihály országos vámparancsnoktól három visszaélésgyanús ügyletről. Forrásaink szerint olyan, a vámszervek által eredetileg elutasított halasztott vámfizetési kérelmek utólagos engedélyezéséről van szó, amelyeket annak idején a vámparancsnokság legmagasabb helyein írtak alá. Ez legalábbis óvatosságra kell hogy intse azokat, akik úgy látják: Pallag László a Nógrádi-féle vallomás részleges nyilvánosságra hozatalával minden puskaporát ellőtte.

Visszacsapás

Polt Péter hétfőn közölte: az ősz folyamán megkezdi működését a különleges ügyek nyomozócsoportja, ám nagy eredmények csak másfél-két év múltán várhatók; továbbá hamarosan újabb határozat születik a Békés megyei ügyekben, és elkészült a további vizsgálatok ütemterve is.

Polt arról is beszélt, hogy a Pintérék elleni nyomozás megszüntetését kimondó határozat jogerőre emelkedése után az ügyészség hivatalból eljárást indít a hatóság előtt hamisan vádaskodó Nógrádi Zsolt, illetve lehetséges "felbujtói", felkészítői ellen. A Nógrádi-féle vallomás valóságtartalmáról a legfőbb ügyész azt mondta: "igazságmorzsák" vannak ugyan benne, de összességében sok a fals információ. Polt Péter "nagyobb önmérsékletre", illetve a beérkező értesülések felelősségteljesebb kezelésére kérte a testületet; mint mondta, egy szervezet működése azzal is lebénulhat, ha dezinformációk ellenőrzésére kénytelen pazarolni energiáját. Az olajügyeket ugyanis kiemelt figyelemmel kíséri a közvélemény, az ügyészség tehát nem teheti meg, hogy a bizottságtól kapott anyagokat nem vizsgálja érdemben.

A legfőbb ügyész kitért a Pallag László által tett feljelentésre is: a kisgazda testületi elnököt a "Fehér Házban" felkeresők listáját a Köztársasági ´rezred az ORFK kérésére állítólag átadta a rendőrségnek. Az ügyészség feljelentéskiegészítést rendelt el. Bonyolítja a helyzetet, hogy a múlt szerdai vitanapon Pintér Sándor belügyminiszter cáfolta az ilyesfajta adatgyűjtést, míg Orbán Péter országos rendőrfőkapitány egy reggeli tévéműsorban elismerte a történteket.

A józanság talaján

Ahogyan július 31-én a Horn-kormány két volt ipari minisztere is lejátszotta a pályáról a bizottságot, úgy most Kupa Mihály és Boross Péter intellektuális fölénye is nyilvánvaló volt. Egy hónappal ezelőtt Dunai Imre és Pál László gazdaság- és társadalompolitikai összefüggéseiben igyekezett az olajügyekről beszélni (´szinte, feltáró hallomás, Magyar Narancs, 2000. augusztus 3.), augusztus 28-án Kupáék hasonlóképp jártak el. Dunaiék és Boross Péterék mondandójának a lényege ugyanaz volt, de nem valamiféle összekacsingatás okán, hanem az államigazgatást egykor vezető politikusok tapasztalatai miatt. Ahogyan Hornék számára a fizetésképtelenség elkerülése volt az elsőrendű cél, úgy az Antall-kormány számára a megváltozott gazdasági-társadalmi viszonyok törvényi és intézményi hátterének a megteremtése. Kupa és Boross is említette a hiányos jogi szabályozást, az ellenőrző és az erőszakszervezetek fel- és újraépítésének a nyűgét. Mindketten beszéltek arról a szociális és belpolitikai helyzetről, amelyben lehetetlen volt a háztartási tüzelőolaj és a gázolaj közötti árkülönbség kiegyenlítése: egyfelől a taxisblokád utáni feszültség miatt, másfelől az előző korszakban az olajfűtésre átállt - elsősorban falusi - lakosság szociális védelme érdekében. Borossék (hasonlóan Dunaiékhoz) elmondták: természetesen kaptak jelzéseket olajvisszaélésekről, és természetesen próbáltak is ez ellen fellépni; ám például az Antall-kormány első két évében az olajügyek okozta kárnál lényegesen nagyobb volt a költségvetés hiánya a "minősíthetetlen adófizetési morál" (Kupa Mihály) miatt (1992 márciusában ez 60 milliárd forint volt), illetve lényegesen nagyobb gondot jelentett az állami vállalatok körbetartozása (300 milliárd). Nem volt vámtörvény, nem voltak ellenőrző intézmények; utóbbiak felállítása és reorganizálása folyamatos volt, de eredményeket csak idővel produkálhattak. (Boross Péter 1994 végét, a Kordax-ügy felgöngyölítését említette példaként.)

Pál és Dunai, most pedig Kupa és Boross előadásai önmagukban koherens értelmezései voltak az elmúlt időszaknak. Dunai Imre "történelmietlennek" nevezte a testület vizsgálódását; egy hónap múltán Boross Péter ezt lényegében megismételte, amikor az összefüggések nem kellő ismeretére figyelmeztette a bizottságot. Egy biztos: ahogyan Dunaiékba sem tudtak belekötni a testület tagjai, úgy Boross Pétert és Kupa Mihályt sem hozták egy pillanatra sem zavarba.

Jutalomjáték

Boross Péter felszólalását azzal kezdte, hogy csak "alkotmányos beidegződése" hozta a bizottság elé, amelynek a munkáját, illetve egyes tagjainak médiabeli szereplését olyan nívótlannak ítélte, ami szerinte példátlan a rendszerváltoztatás óta eltelt tíz évben. A hétfői ülés háromszázharmincadik percében aztán Kóródi Mária (SZDSZ) megkérdezte Boross Pétert, hogy szerinte mit lehet tenni egy olyan helyzetben, amibe az olajvizsgálatok mára kerültek.

Boross egyrészt megismételte Polt Péter észrevételét, miszerint az információk kezelése, azok nyilvánosságra hozása sokkal felelősségteljesebb magatartást kíván. Az exkormányfő azonban egyértelműbben fogalmazott: nem lenne szabad ilyen súlyos ügyek vizsgálatát olyanokra bízni, akik "morálisan, intellektuálisan és mentálisan" erre alkalmatlanok. Elképesztőnek tartja, hogy egy "lókötőt" egyáltalán beengednek egy országgyűlési bizottság elé - Nógrádit szerinte egyből az ügyészséghez kellett volna irányítani -, akinek a "sületlenségeit" aztán a média is felkapja. Olcsó, de nagyon veszélyes dolog a közvélemény intézmény- és hatalomellenes reflexeire játszani; ha ez nem tudatos, akkor is. (A közvélemény-kutatási adatok szerint a Nógrádi-vallomásnak a többség hitelt ad, illetve az intézményrendszer iránti eddig sem túl acélos közbizalom tovább csökkent - B. I.) Boross elmondta azt is, hogy a Nógrádi-féle vallomáshoz hasonló, minden pártot hírbe hozó híresztelések annak idején hozzá is eljutottak - csokorba is szedte ezeket -, de eszébe sem jutott őket nyilvánosságra hozni, mert "marhaságokkal" nem foglalkozott; és mert pontosan tudja, hogy az ilyen ügyekből előbb-utóbb pártpolitikai vagdalkozások lesznek. Néhány hónapos titokminisztersége idején fő feladata a szolgálatok vezetőrétegének kicserélése volt. "Máig iszom ennek a levét" - mondta Boross. Nem tartja kizártnak, hogy mostani hírbe hozása mögött is ugyanazok állnak, akik 1991-ben és 1996-ban is kísérleteztek a lejáratásával; éppen ezért át is adja Polt Péternek annak az 1996-os sajtópernek az anyagait, amit Boross megnyert. (Boross Pétert és fiát néhány héttel ezelőtt az egyik bulvártévében hozta összefüggésbe az olajügyekkel Nógrádi.)

Boross arról is beszélt, hogy Magyarország EU-csatlakozása két dolog miatt bukhat meg: az egyik a kisebbségi kérdés, a másik a szervezett bűnözés elleni harc esetleges elégtelensége. "A romák Strasbourgban vannak", a BBC filmje a magyarországi bűnözésről pedig a csatlakozás igazi ellenpropagandája. Nagy naivitás kellett Pallag részéről, hogy ezt ne lássa át, amikor a BBC-nek nyilatkozott, mondta Boross. A volt miniszterelnök arra is célzott, hogy az ország lejáratása és ennek következményeként az európai integráció meghiúsítása leginkább Oroszország érdeke.

Pallag először arra emlékeztette Borosst, hogy Nógrádi a rendőrségtől kapott hamis iratokkal tudott másfél évig háborítatlanul élni az országban, ami szerinte elég különös. Majd arról beszélt, hogy bizony voltak olajügyek, és ebben nem is kételkednek azok, akik látták, hogyan válik egyesekből egyik pillanatról a másikra milliomos. "Azon a vidéken, ahonnan én jöttem, 20-30 ezer forint az átlagjövedelem. Én az ő érdekükben folytatom a vizsgálatot, és akarom megtisztítani a magyar közéletet. Ezt az olajügyek vizsgálatával kell kezdeni, és ezt be is fogom fejezni" - mondta Pallag László.

H

Történt más is hétfőn a testület hétórányi ülése alatt, de a legfontosabb alighanem a Boross-Pallag-párbeszéd volt. Ebből többet megérthettünk a Nógrádi-vallomás óta történtekből, mint megannyi bizottsági ülésből. Mindennek a lényegét - és az olajügyek Pallag-féle és nyilvánosságbeli kezelését is - Boross Péter jellemezte a legtalálóbban a vita egy pontján: "Én próbálok érvelni, de értelmetlen, mert itt meggyőződések vannak."

Bundula István

szerző
Bundula István
publikálva
2000/35. (08. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Kormányzati manőverek
Mi lesz a Corvinusszal?
Interjú a Libri vezetőivel
Halmos Ádám és Sárközy Bence a könyvkiadásról
Interjúk
Rév István, Baki Péter, Ligeti Gyuri
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Kis-Magyarország

Kultúra