"Azok ott, a háta mögött, az az a család, de ne forduljon meg - szól rá a tudósítóra a középkorú férfi, aki előbb letagadja, majd a második találkozáskor elismeri, hogy jelen volt Szögi Lajos agyonverésénél. -
Félek tőlük,
de nem csak én. Sok baj van velük, verekedősek. Ha meglátják, hogy idegennel beszélek, baj lehet belőle. Mert most csönd van, de mindenki tudja, hogy kik rugdosták halálra azt az embert vasárnap. Mi a házban voltunk bent, itt lakom a sarkon túl, azt' egyszer csak hallottuk a nagy zajt meg kiabálást. Kiszaladtunk, egyre gyűltek az emberek, a végén már voltunk vagy harmincan. De akkor már nem bántották szegényt, már nem is élt, jött a mentős, azt' csak ingatta a fejét, hogy már nem él. Most aztán mindannyian rettegünk, hogy mikor jönnek bosszút állni a feketeruhások meg a szkinhedek."
"Ezek a cigányok nem rosszak, csak szegények és ostobák - közli a Kossuth utcai gyilkosság helyszínén egy arra bicikliző asszony. - Én nem itt lakom, hanem a falu túlsó végén, de ismerem őket jól. Azóta van sok baj Liszkán, azóta sok köztük az agresszív, amióta az árvíz miatt rengetegen laknak együtt itt a dombon innen." Olaszliszkának a folyó felőli házait, köztük az idén nyáron újraaszfaltozott Kossuth utca alsó részén találhatókat 1999-ben és 2000-ben is elöntötte a Bodrog. A falut ma már új gát védi, az elmúlt években azonban így is jelentős belső lakosságcsere zajlott le. Néhány idős embert kivéve a többségi családok a kártérítésként, illetve a házaikért kapott összegekből a falu felső részébe költöztek, ahonnan viszont a szegényebb romák a Kossuth utcába és környékére települtek át.
A földrajzi adottságok, illetve a szociális és etnikai törésvonalak mentén történő spontán vagy épp szándékosan elősegített lakóhelyi elkülönülés folyamata az ország rengeteg településére jellemző. Igaz, a lakosságcsere, majd az azt követő gettósodás, az érintett utcák, településrészek közműveinek és közszolgáltatásainak elhanyagolása, lepusztulása általában évtizedek alatt játszódik le, és bár az utcát jó minőségű, új aszfalt borítja, az ott lakók életkörülményein ez nem sokat változtatott. Ezzel szemben valamennyi falubeli, az utcákon megállított beszélgetőtársunk egyetértett abban, hogy Olaszliszkán a gettósodás, a szociális-etnikai problémák besűrűsödése néhány év alatt ment végbe. Valamennyi - kivéve Fekete Gyula polgármestert, aki a Narancsnak határozottan leszögezte, hogy "Olaszliszkán nincs gettó, és nincsenek putrik sem. Mindenki ott vesz lakást, ahol teheti". A jószándékúnak tűnő polgármester szavait talán magyarázza a gondjaira bízott falu hírnevét óvni igyekvő elöljáró elfogultsága, de kijelentése a valósággal köszönő viszonyban sincs. A község alsó részén legalább 40 szegény cigány család lakik egymás szűk szomszédságában, többnyire rossz minőségű, szocpolos házakban.
"Régóta látszik, hogy baj lesz
- kezdte lapunknak a helyzetértékelést Dancs Mihály, a Roma Polgárjogi Mozgalom olaszliszkai illetőségű megyei elnöke. - Kettészakadt a falu a dombtól le- és felfelé. Aki tudott, az árvíz után felköltözött, a helyükre meg idejöttek a szegényebb cigányok. Sok a családokban az erőszak, és már az iskolában is egyre több az agresszív gyerek. Idő kérdése volt, hogy valami rettenetes történjen, bár erre senki se számított." A lakóhelyi elkülönülés Olaszliszkán több beszélgetőtársunk szerint is azt eredményezte, hogy néhány cigány család a falu többségiek által lakott környékéről a romák közé kerülve pár év alatt "kezelhetetlenné" vált. Az erőszakosságukról, a szomszédok megfélemlítéséről ismert családokról a polgármester az etnicitás jelölése nélkül, igen óvatosan fogalmazott. "Vannak, akik azt hiszik, hogy külön törvény vonatkozik rájuk. Engedély nélkül halásznak, jogosítvány és forgalmi nélkül vezetnek, balesetet okoznak. Ezek gondolkodásbeli problémák, de nem vonatkoznak mindegyikre." Azt ugyanakkor cáfolta, hogy az érintett családokra jellemző erőszakosság összefüggne a tanulatlanságból, perspektívátlanságból, kirekesztettségből fakadó frusztrációval.
"Ismerem őket jól - mondja egy másik szomszéd néhány házzal odébb, a gyilkosság elkövetésében leginkább érintett családra utalva, többórás beszélgetés után. - Amíg nem itt laktak, nem volt velük különösebb gond. Most se az a bajuk, hogy nem úgy élnek, mint a Győzike a show-ban. Hanem, hogy nem tanultak semmit, és nem tanulnak semmiből, meg hogy tudják, soha nem is viszik semmire. Akárkiben megbíztak, mindig rákúrtak. Hát nem bíznak senkiben, így egyből odacsapnak, ha valamitől megijednek. Nem volt azoknak semmi különösebb bajuk se a magyarokkal, se azzal a tanárral, csak valaki kiabált, hogy elütötték a lányt, ők meg mentek és ütöttek. Pár éve az ő családjukban volt egy baleset, hát biztos azért. Most aztán az egész falu fél, a magyar a cigányoktól, mi meg a magyarok bosszújától."
A biciklis asszony kicsit másképp látja a haláleset okait. "A tanárral biztos, hogy semmi bajuk nem volt. De ellenségként tekintenek mindenkire, és főleg a magyarokra. Például amikor a boltban tavaly megvettem előttük az utolsó kenyeret, elkezdtek ordítani velem, aztán ha már megláttak az utcán, akkor is. Mi a gyerekeinket már jó pár éve nem ide járatjuk iskolába, mert féltjük őket. Tudjuk, hogy nem lesz ez így jó, de akkor se tudunk mit csinálni, és most azt gondolom, hogy igazunk volt. Sose gondoltuk, hogy ilyesmi történhet Liszkán. Az urammal tegnap arról beszélgettünk, hogy talán el kéne költöznünk innen, mielőtt még nagyobb baj lesz. Sírva is fakadtam egyből. Még nem döntöttük el."
A hangulatot jól jellemzi, hogy Dancs Mihály szerint arról, amikor a faluban tavasszal kettős gyilkosság történt cigány áldozatokkal, egy szó sem esett, most viszont mindenki cigánybűnözésről beszél, anélkül, hogy megemlítené, hogy vannak "másmilyen" romák is. Fekete Gyula viszont egyáltalán nem tud kettős gyilkosságról. A közúti baleseteket és kisebb csetepatékat követő erőszakos, olykor etnikai színezetű megtorlások ugyanakkor a környéken egyáltalán nem ritkák. A Borsod Online (boon.hu) gyűjtése szerint szeptember eleje óta öt hasonló incidens történt, közülük kettő volt halálos kimenetelű. Abban, hogy a többi eset nem okozott hasonló közfelháborodást, feltehetően közrejátszott, hogy az ártatlan áldozatokat nem a gyermekeik szeme láttára gyilkolták meg, és nem voltak köztiszteletben álló, helyi szinten ismert emberek. A riasztó összkép azonban azt mutatja, hogy
az erőszak törésvonalai
a térségben a véletlennél mintha gyakrabban húzódnának különböző etnikumú emberek között, vagy legalábbis mindezt egyre inkább így láttatja a helyi sajtó. Ezen pedig mit sem változtatott az, hogy az olaszliszkai lincselésnek szinte biztosan nem volt konkrét etnikai indítéka. A konfliktus kiszélesedésének, az etnikai jelleg felerősödésének a veszélye Olaszliszka után sokkal erősebb, mint az elmúlt évtizedekben bármikor, és ez mindinkább felveti a józan, békítő célú politikai fellépés szükségességét.
