Ön szerint miért kell nemzeti konzultációt indítani a pszichológuskamaráról?

  • narancs.hu
  • 2017. június 23.

Belpol

Jöhet az újabb kérdéssor, és nem lesz benne Brüsszel?

Lassan belefulladunk a nemzeti konzultációkba, ahogy véget ért „minden idők legsikeresebbje”, máris indul a következő: a tervek szerint július első hetében megérkezhet az újabb kérdéssor. Ezúttal – igen meglepő módon – nem lesz köze Brüsszelhez, témája  a pszichológuskamara lesz, értesült a Magyar Idők.

Elsőre – és sokadjára is – meglepő, hogy a kormány miért tartja fontosnak erről megkérdezni a lakosokat, főként úgy, hogy a kamaráról szóló törvényjavaslat bár változó intenzitással, de hosszú évtizedek óta a napirenden van. 2013-ban is próbálkoztak a kamara létrehozásával, majd tavaly februárban is született egy tervezet; ezek lényege, hogy a pszichológus végzettséggel rendelkező szakembereket különválasszák az „álpszichológusoktól”, sarlatánoktól. „Pszichológusi tevékenységet az végezhet és a tevékenysége megnevezésére a pszicho előtagot jelzőként, személyére a pszichológus szakmai címet az használhatja, aki a meghatározott szakképzettséggel (egyetemi szintű vagy mesterfokozatú okleveles pszichológus) rendelkezik és tagja a Magyar Pszichológus Kamarának” – állt a törvénytervezetben. Hogy a kötelező belépéssel, a klinikai szakpszichológusok kettős kamarai tagságával és az egész koncepcióval mi a baja a szakembereknek, azt az alábbi cikkben szedtük össze.

Jogosítvány a lélekhez

Bár a támogatók szerint nagy az egyetértés, bőven akadnak olyanok, akik a fölállítandó Pszichológus Kamaráról igen kritikusan nyilatkoznak. Érvek a kamara mellett és ellen.

Egy csendes év után tehát ismét mozgolódás van a leendő kamara körül, a kormány most csodafegyverét, a fideszes értelemben vett „társadalmi párbeszédet” is beveti, hogy „felmérjék: a szakmához és a kormányhoz hasonlóan a társadalom is szükségesnek tartja-e a fellépést az álpszichológusok ellen. Amennyiben a válasz pozitív lesz, a parlament az év végén elfogadhatja a pszichológuskamaráról szóló törvényt” – írja a lap.

Olyan kérdések várhatók, hogy vajon „a közvélemény támogatja-e a kamarai tagságot, a kötelező nyilvántartást, illetve a kamara által kidolgozott etikai szabályok betartatását a pszichológusokkal”. Illetve hogy „felelősségre kell-e vonni azokat, akik képesítés nélkül, megtévesztő módon, álpszichológusként tevékenykednek”.

Kíváncsian várjuk, vajon ezúttal milyen plakátkampány támogatja meg a nemzeti konzultációt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.