Valamelyik vidéki polgármesterjelölt egy szavazó szerint megsértette a kampánycsendet, mivel civilben vízóra-leolvasó, és a hét végén olvasott vízórát, ami a feljelentő szerint kampányolás. Talán ez volt az, ami alá a Kossuth rádió hírblokkja vasárnap este fél kilenckor már tényleg nem mehetett.
Egyvalami biztosan kiderült: az igen árnyalt összképet mutató helyi viszonyok azt jelzik, hogy a jónép nem vevő a helyhatóságot ideológiailag elhelyező, a kormány meghosszabbított jobbkezének vagy ellensúlyának tartott retorikára. Ráadásul folytatódott a távolodás a pártoktól, a polgármesterek 42 százaléka független, a megyei testületekben pedig a voksok negyedét helyi civil egyesületek kapták. A 45 százalékos részvétel magasabb volt minden eddigi önkormányzati választásénál, a három és fél millió szavazó pedig nagyrészt függetlenítette helyi voksait a budapesti erőviszonyoktól. Óriási meglepetésre a Fidesz elvesztette Székesfehérvárt és vele a konténerépítő Nagy István polgármestert; elesett Pécs is, ahol a szocialista Toller László futott be Trombitás Zoltán előtt, de Kósa Lajos sikerrel bevette Debrecent, Rapcsák András maradt a polgári kiskirály Hódmezővásárhelyen, és a budapesti kerületek felében is a fiatal polgárok önkormányoznak, harmonikus viszonyban a polgári kormánnyal, nyilván (erről a szövegről a kormány még hétfőn lehátrált). Érdekes, hogy a legtöbb kerületben ehhez is (szinte) teljes jobboldali összefogás kellett, fideszes jelölt egyedül sehol sem győzött a fővárosban.
Budapest elsősorban a mostani ellenzék sikersztorija, ezen belül is az SZDSZ-é. Demszky Gábor talán maga sem hitte volna, hogy saját 58 százalékos, pártja 25 százalékos eredményének és az MSZP 27 százalékának hála, elkerülheti a Fidesz által nyíltan beígért sorsát, hogy tudniillik egy polgári többség rákényszerítheti őt a Fidesz-program végrehajtására. A Fidesz-MDF duó ugyan első helyen végzett 31 százalékkal, de még a MIÉP-pel is csak negyven százaléknál tartanának. A május óta lepadlózott szabaddemokraták természetesen pártszempontból is óriási reménysugárnak látják a budapesti eredményt meg azt is, hogy nagyjából megtartották vidéki polgármestereik számát; innentől háromosztatúnak tekintik a politikai spektrumot, Demszky pedig kérdésünkre elmondta: bízik abban, hogy legalább olyan sikerrel fog tudni lobbyzni a fővárosért a kormánynál, mint tette volna Latorcai János. "Van már négy év gyakorlatom" - mondta.
A kisgazdák
bukták a legnagyobbat ezen a vasárnapon. Lányi Zsolt alelnök "katasztrofális vereségnek" nevezte, hogy az FKGP, amely eddig a MIÉP-pel koalíciózva ült a közgyűlésben, nem érte el a négyszázalékos bejutási határt, jelöltjeik a tízezer lakos fölötti városokban is leszerepeltek, és még az ősi kisgazdaterepnek tartott, tízezer lakos alatti kistelepüléseken is lekörözte őket a Fidesz.
Ez utóbbi Budapest bevételét várta a vasárnaptól, ehhez képest kissé nehezen emésztette a dolgot. "Most egyértelműen kiderült, hogy a szoclib értelmiség Budapesten él" - hallottuk vasárnap este egy női hangtól a Lendvai utcai büfében nem sokkal kilenc óra után, amikor kiderült, hogy Demszky majdnem húsz százalékot vert Latorcaira. A székház előcsarnokában szorongó újságírókat nem különösebben lepte meg a hír, egyesek saját szemükkel látták, hogy a főhadiszállásra visszatérő konzervatív főpolgármester-jelölt már kora este rosszul nézett ki, ráadásul szerencsétlenül lépett, elesett a lépcsőn, amit ők már akkor a bukás biztos jelének tekintettek. A karzaton ismeretlen, narancssárga kitűzősök magyarázták egymásnak az óriáskivetítőn megjelenő eredményeket, de az este folyamán egyszer Surján László is letekintett az előcsarnokban unatkozó újságírókra; sőt nem sokkal tíz óra után váratlanul Pintér Sándor belügyminiszter is megjelent a székházban, és felment a biztonsági emberek őrizte lépcsőn, igaz, lenézni sem őt, sem Clodónét nem látták.
Fél tizenegy magasságában az unalom kezdett elviselhetetlen méreteket ölteni, az előcsarnokot uraló tévékivetítőn már az ötödik elgyötört arcú, ám frissen megválasztott kistelepülési polgármester ismertette önkormányzati programját, szegény Kollát Pálról, a Munkáspárt főpolgármester-jelöltjéről megtudtuk, hogy igazából nem is számított győzelemre, Latorcai János pedig még egy jottányit sem faragott le hátrányából. A karzat felől az előcsarnokba érkező Szájer József frakcióvezető sem tudott sok érdemit mondani. Negyed tizenkettőkor azonban friss léptekkel befutott Deutsch Tamás, mögötte szomorkásan Latorcai János, aki gratulált Demszkynek, majd kisvártatva és mosolyogva Orbán Viktor himself is megjelent.
"A magyar polgárok megválasztották a jövő évezred önkormányzatait", kezdte Orbán, majd azzal folytatta, hogy először fordult elő a fiatal magyar demokrácia történetében, hogy egy kormányzó párt az önkormányzati választásokon nagyságrendekkel erősödött meg. A májusi választások sikerét pedig az előző négy év fideszes önkormányzati munkája alapozta meg, és mivel most, október 18-án a polgárok elvégezték helyette a kormány első száz napjának értékelését, ezért ő, a miniszterelnök nem is fogja kérni a Ház elnökétől, adjon neki pár percet, hogy kifejthesse a kormány első száz napjának értékelését. Elmondta még, hogy a Fidesz soha nem szerepelt még olyan jól Budapesten, mint most. Még a májusinál is jobbak voltak, akkor ugyanis csak a második legjobbak voltak, most meg ugye az elsők (sokat érnek vele). Deutsch Tamás újságíróknak azt mondta, "a politikusoknak nem a közvélemény-kutatásokat, hanem a választásokat kell megnyerniük" - egy mondat, amelynek nyilván van értelme is, ámde biztos klasszikus, olyan, mint a "tisztességesnek is kell látszania" meg "a hála nem politikai kategória".
Rapcsák City
Hódmezővásárhelyen reggel hatkor már a tűzzel játszottak a polgármesteri hivatal udvarán a választási bizottság tagjai. Aztán rárakták a jelölőszelvényeket, nézték, miként válnak hamuvá, majd jegyzőkönyvileg dokumentálták az iratmegsemmisítést. Utána már nem sok dolguk akadt, rendkívüli bejelentés egy szavazókörből sem érkezett. Szakmáry Sándor választási bizottsági elnöknek a kampány idején is csak háromszor kellett összehívnia a testületet, nem kis meglepetésükre. "Az előző választáskor csak ültünk és tárgyaltunk, annyi beadvány volt gyalázkodás meg egyéb akciók miatt, most meg volt egy panasz plakátleragasztás miatt, egy azért, mert a jelöltet nem engedték be a meghirdetett gyűlés helyszínére, és volt egy szervezet, amely visszavonta a jelölt indítását. Mindhárom esetben elutasító döntés született." Az elnök rövid statisztikával lep meg bennünket, szerepel benne a választásra jogosultak száma (33 866), kilenc- és tizenegy órás részvételi adatok (6,9 és 17,8 százalék), valamint a szavazástól való tartózkodás lehetséges magyarázata (kukoricatörés, paprikabetakarítás, szüret) és még egy tény: a szavazók májusi részvétele ekkor, tehát a délelőtti órákban megegyezett a mostanival, mert a vásárhelyiek választási aktivitása a "délutáni pihegés után kezdődik" meg akkor, amikor "bejönnek a földekről".
Kórház a város közepén
Középkorú házaspár sütteti magát a nappal a Sarokház eszpresszó előtti padon. A vál. biz. elnök által említett aktivitás egyelőre még távol van tőlük, lehet, hogy ott is marad. "A párom lehet, hogy elmegy, de én biztos, hogy nem, mert éppen csak kiszöktem a kórházból. Ennyi szabadság nekem is jár, vagy nem?" - kérdi felénk fordulva. A kórházban, ahonnan megpattant egy gyors találkozásra és napozásra, nem látott szavazókört, hallani sem hallott arról, hogy esetleg mozgóurnákkal gyűjtenének szavazatot. Ha volna alkalma, Rapcsák Andrásra szavazna. "Tudja, ez mindig olyan öregemberes, botos város volt, mindenki úgy volt vele, hogy ami jó volt nagyapámnak, jó lesz az nekünk is. Aztán jött a polgármester, aki az egészet fenekestül felforgatta, életet vitt bele. Most mér´ kéne azt leszállítani a lóról, aki fel tudott rá ülni, és meg is tudott kapaszkodni rajta?"
Szakmáry Sándor elnök nagyon sajnálja, hogy a kórházban lévők nem szavazhatnak, de a törvény szerint aki nem állandó lakóhelyén szavaz, annak vagy jegyzői papírral vagy bejelentett ideiglenes lakcímmel kell rendelkeznie, viszont "aki kórházba megy, az oda nem szokott bejelentkezni".
A múlt pénteki Délvilág többé-kevésbé egyértelművé tette, mit várhatnak a vásárhelyiek. A Polgári Szövetség Hódmezővásárhelyért Egyesület (PSZH) sajtótájékoztatójáról szóló összeállításukból kiderül, a "leendő polgármesternek (Kőhegyi Andrásnak) nem Erdély visszafoglalásán, a diszkók bezárásán és a polgárok korai ágyba parancsolásán, hanem a város további fejlődésén kell fáradozni", meg az, hogy vasárnap "nem az dől el, hogy Rapcsák vagy Kőhegyi, hanem hogy a sötétség vagy a világosság, azaz a tanultság vagy a tanulatlanság (sic!) kerül irányító pozícióba".
A jelenlegi polgármesterrel versenybe szálló Kőhegyi András éppen egy EBESZ-képviselővel tartandó randevúra készül. "Azt kérték, hogy semleges területen találkozzunk, amiatt nem hívhattam sem a lakásunkra, sem a polgármesteri hivatalba" - indokolja jelenlétét a Dobai csárdában. Az alpolgármester ekkor még nem ismeri a szavazás eredményét (mármint hogy nem ő lesz Hódmezővásárhely polgármestere), de siralmasnak érzi a választási kampányt. "Messze nem erről szólt az igehirdetés", állítja a kiegyensúlyozatlan tájékoztatásról és a polgármester által szervezett Európa-napról, ami PHARE-pénzből szerveződött, és amin ott volt a száztagú cigányzenekar, meg volt tűzijáték, de őt mint a város alpolgármesterét egyik rendezvényre sem hívták meg, és "üzentek, hogy nem kívánatos a személyem". Kőhegyi azért elégedett is, mert a Rapcsák Andrást hivatalosan támogató Fidesz - MPP városi aktivistái ezres nagyságrendben gyűjtöttek neki ajánlószelvényt, "oszt nem is nyelték le".
Oszd meg, és furakodj!
Tévében megy a filmbéli Kobra
De nincs a kerületnek egy köztéri szobra
Kevés intézmény van a kerületben
Nincs ez rendjén, látjuk, intézkedni kell, de sürgősen!
Jelöltje bőven van a kerületnek,
Jönnek-mennek sokszor, és keveset pi- hennek.
Gyűjtik s szólnak sok jót, amerre járnak,
Fordítsuk hát mindazt a kerület javára!
A Kereszténydemokrata Szövetség hódmezővásárhelyi jelöltjei a fent idézett verset (van még hátra tíz versszak, közlésének a terjedelem is határt szab) terjesztették szórólapjukon. Õk azok, akik a választási bizottsághoz fordultak, jelöltjük visszahívását kérve. De mint korábban hallottuk, a testület elutasította beadványukat. Ezért aztán a nyolcas választókerületben egyazon szervezet két jelöltje szállt harcba. A többi képviselőjelölttel és egymással.
"Valami baj van a zárral", kiáltja egy hang a vaskapu mögül, aztán kicsúszik egy kulcs az ajtó alatt. A bentiek, Nagy Ernő és családja éppen dolgaik végére értek, és lepihentek, de az asszony összekapja magát, hogy a MaNcs rendelkezésére álljon. Õ a casus belli, egyébként Nagy Ernőné Kovács Eszter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) által újragondolt jelölt, aki még a megyei választási bizottsághoz is elment, mert jelölőinek akarata ellenére sem változtatta meg elhatározását. Szórólapja csak fejlécében hasonlít a szervezet többi jelöltjééhez, Nagy Ernőné inkább a prózát választotta. Valóban nem lett volna könnyű rímbe szedni azt, hogy "a kis- és egyéni vállalkozásokat jobban fel kell karolni, számukra beruházási és fejlesztési hitel lehetősége szükséges a banki szférával együtt". Politikusjelölti pályáját négy évvel ezelőtt kezdte, akkor harmadik lett a körzetében, ám azóta együtt dolgozott a korábbi képviselővel.
"Augusztus 15-én valóságos invázió volt itt, több szervezet akarta, hogy elinduljak. Végül a Kereszténydemokrata Szövetségnek igent mondtam. Három nap alatt százhuszonegy ajánlószelvényt gyűjtöttem össze." Nagy Ernőné sikertörténetét a negyedik napon akasztotta meg a jelölőszervezet vezetője. Samu Ágoston visszavonta a megbízást, mondván, "a város többi jelöltje nem akar velem együttműködni". "Én az elején megmondtam nekik, hogy a férjemnek volt egy szabálysértése, és emiatt tizenötezer forintos büntetése. Azt mondták, nem baj, nem maga az elkövető, nem magát büntették meg, induljon csak el." A 8. választókörzet MKDSZ-jelöltje úgy érzi, a konfliktus alapja az, hogy jelölőszervezete Rapcsák András támogatója is, akinek elképzeléseivel és döntéseivel Nagy Ernőné több ponton nem ért egyet. "Rapcsák András megszavaztatta a testülettel a csatornázást. De kérdem én, miből fogják itt, Susánban (Hódmezővásárhely egyik elmaradott negyede) kifizetni ennek költségeit, és minek kell ilyesmi, amikor nagyon jól működnek a házaknál a derítők, elég évente kétszer kiszippantani." Az MKDSZ, miután Nagy Ernőné nem engedett, újabb jelöltet indított Kis Sándor személyében. "Egy hónapos hátrányba kerültem vele szemben, a helyi tévé nem volt hajlandó arra, hogy mint jelöltet, engem is bemutasson. Csorba Mária, a tévé igazgatója azt mondta, beszéljem ezt meg a MKDSZ-szel. Ide-oda küldözgettek; amikor végre kiderült, hogy jogosan vagyok jelölt, már késő volt."
A szegedi út mellett lévő kertvárosban, a szavazókörök zárása előtt egy órával már 50,6 százalékos részvételi arányról számol be a bizottság elnöke, pedig "jórészt öregek, nyugdíjasok laknak errefelé, de nagyon aktívak". Hódmezővásárhelyen a következő négy évben Rapcsák András (Polgári Szövetség Hódmezővásárhelyért, Fidesz - MPP, MKDSZ, MDF) a polgármester, Kőhegyi András független képviselő körzetének önkormányzati képviselője lesz, Susán érdekeit pedig Bán Sándorné védi majd.
Szomszédok 3.
"Szeles, huzatos város Szombathely, ezért érik későn a narancs", adott Mézga-kert tulajdonosokat idéző magyarázatot a Fidesz szombathelyi kivirulására dr. Szabó Gábor szociológus, aki a Fidesz - MPP és az MDF színeiben döntő fölénnyel lett a vasi megyeszékhely új polgármestere. A nyolc évig regnáló SZDSZ-es Wagner András 6093 szavazattal a harmadik helyen landolt, míg a szocialista László Győző a célfotó alapján 6257 vokssal másodikként esett be a célba. Az első helyet könnyed ügetéssel és 112 087 szavazattal dr. Szabó Gábor szerezte meg.
Pedig a Fidesz még azt a szívességet is megtette ellenfeleinek, hogy az egyik körzetben például hülyének tetette magát, két jelöltet indított, s a fideszes éjszakai kommandók a másik fideszes jelölt plakátjait ragasztgatták át a "hol a kampánypénz?" és a "kérsz egy fröccsöt?" feliratokkal.
Az előzetes közvélemény-kutatások még szoros küzdelemben Wagner András győzelmét tippelték, s nem sok esélyt adtak a szocialista jelöltnek. Ám az MSZP-s László Győző kampánya során a nyugdíjasoknak és a diákoknak ingyenes zötykölődést ígért a helyi buszokon, s azt is bevállalta, hogy a tanulók ingyen ehetik a buci-nudlit az iskolai menzákon. Az enyhén demagóg ígérgetést kicsikét megkajálták a választópolgárok, annak ellenére, hogy a helyi Volán buszparkja és költségvetése már nem olyan idilli, mint az elhangzott ígéret. Némely járatokra például Ausztriában kiszuperált, majd némiképpen kipofozott buszokat vetettek be, amelyek úgy festenek, mint a perui hegyek között hetente egyszer fölbukkanó kísértetbuszok, tetejükön az odakötözött bőröndökbe csimpaszkodó perui szocialistákkal. Ugyanakkor László meg tudta győzni a választókat arról, hogy neki köszönhető a város hasznosítható földterületeinek visszaszerzése, amit még egy régi haverral, Suchman Tamással vajazott le.
Mégis talányos, hogy Wagner András esélyes jelöltből miként pottyant vissza a dobogó harmadik fokára. Hatékonyan kampányolt, bár a fényképével díszített, a város jó működésének elemeit egymáshoz rendelő kirakójáték legföljebb az óvodások körében okozott izgatott mozgolódást. Némiképpen az is fordított a közhangulaton, hogy a tanárképző főiskolán rendezett, a városi televízió által élőben közvetített vitán (ahol egyébként a műsorvezető nem tehetett föl kérdéseket) Wagner polgármester leginkább sértődöttségével tűnt ki. Arra figyelmeztette jelölttársait, hogy tetszik, nem tetszik, együtt kell dolgozniuk a következő közgyűlésben, annak ellenére is, hogy őt személyében támadták. A legtöbbet viszont azok ártottak Wagner Andrásnak, akik a legtöbbet használhattak volna. A szombathelyiek nehezen emésztették meg, hogy a polgármester bátyja az első testületben építési vállalkozóként mint bizottsági elnök nyomult, legutóbb pedig egy ingatlan lenyúlásával kapcsolatban kezdték a nevét emlegetni. A brúder régi szomszédja sem hozott pluszszavazatokat a konyhára, hiszen neve fölbukkant egy önkormányzati építkezés körül, egy több mint kétszázmillió forintot fölemésztő sportcsarnok felújításának kezdetekor, majd építési vállalkozása megfeneklése után egy önkormányzati tulajdonú kft. vezérigazgatói székének megkaparintásakor.
Döntőnek bizonyult, hogy Wagner András a Total benzinkút építésének ügyében figyelmen kívül hagyta a székesegyház közelében fölépített, héttornyú benzintöltő állomás iránti mérhetetlen ellenszenvet. Azt viszont senki nem vitathatja el, hogy a távozó polgármester méltósággal viselte a vereséget. Első nyilatkozatában sok sikert kívánt az új polgármesternek és az új testületnek, amelynek az SZDSZ listavezetőjeként tagja marad. Arra is ígéretet tett, hogy személyében nem fogja támadni az új polgármestert, de megóvni sem tudja más támadásaitól. "Mert úgy látszik, itt ez a módi" - ezzel Wagner ismét az őt ért támadásokra célzott. A leköszönő polgármester megnyugtatott mindenkit, nincs benne olyan szándék, hogy most aztán megmutatja, nála jobban ezt a munkát nem lehet végezni.
Miközben Wagner András többéves kalandozás után visszatalált ahhoz a hangütéshez, amellyel korábban nyerni tudott, a Szombathelyen és az egyéni körzetekben is taroló Fidesz a hangját keresi. Vannak biztató jelek, dr. Szabó Gábor például első nyilatkozatában leszögezte, nem Orbán Viktor meghosszabbított karja a vasi megyeszékhelyen, ő a legitimációját nem a hatalmon lévő kormánytól, hanem a szombathelyi választópolgároktól kapta, tehát nekik kell elszámolnia a döntéseivel. Az viszont már korántsem ilyen egyszerű kérdés, hogy az új polgármester miként tudja féken tartani a mögötte sorakozó vállalkozói csoportokat.
A nyolc év alatt ugyanis néhányan a kondértól távol sertepertéltek, s most alkalmasnak látják az időt, hogy fejest ugorjanak a rotyogó gulyásba. A Fidesz listájáról például bejutott a testületbe egy építési vállalkozó, s ezt a felállást a szombathelyiek már jól ismerik. Egy ugyancsak a fideszes listán szereplő, ingatlanfejlesztéssel foglalkozó üzletember is felfedezte magában néhány hónappal ezelőtt a bibói vonásokat, s vélhetően szeretne polgári módon foglalkozni egynémely ingatlannal. Ráadásul városszerte köztudott, hogy nem kispályás csávó az illető. Egyéni körzetből jutott be a helyi parlamentbe az egyik legnépszerűbb szórakozóhely tulajdonosa, aki korábban még a megyei közgyűlést is megörvendeztette a képtártól bérelt biliárdterem adósságaival.
Dr. Szabó Gábor vasárnap éjszaka mint a Németh László-szakkollégium korábbi frontembere Bibót idézte a demokratáról, aki nem fél. A következő négy év nagy kérdése Szombathelyen, hogy az új polgármesternek lesz-e elég bátorsága féken tartani az új brancs mohóságát, és elhitetni, Szombathely ezredvégi évei nem arról szólnak, hogy a "családok" az önkormányzati választásokat fölhasználva rendezik le a számlákat.
Bár ez még mindig polgárbarátibb módszer, mint amikor alapkő lesz az emberből egy városszéli építkezésen.
Fodor Sándor
Kovács Róbert
Pálinkás Szüts Róbert
Seres László
Vissza a Pomázba
Mint már arról a múlt héten beszámoltunk, Pomáz a Pilis lábainál terül el. Nincsen ez másképpen a helyhatósági választások után sem, viszont előző lapzártánk után a kampányfinis tartogatott még némi érdekességet. Polgármester-vetélkedőt rendeztek a Dera menti sasfészekben. Megbízható helyi források (úgymint Lajos-forrás stb.) szerint a nemes vetélkedés szervezői és lebonyolítói nemhogy a helyi politikában, de még a fűszerüzletben sem nagyon vétették észre magukat, lévén egészen friss betelepülők. Ezzel együtt preferenciájukat úgyszólván vágni lehetett e kitüntetett alkalommal, minek következtében a felületes szemlélőben kialakulhatott olyan kép is, miszerint a nyolc éve - a múlt héten vázolt módon - praktizáló polgármesternek, Imrének (a politizáló Kulinok csoportjából) végre veszedelmes kihívója akadt a vetélkedő győztesének személyében. Ezt a képet látszott erősíteni a helyi kábeltévé egy-egy órás párhuzamos jelöltinterjúja is. Az eredmények ismeretében az említett felületes szemlélő maga a kihívó volt, aki egy alkalommal olyat talált szólni, hogy győzelme százszázalékosnak tekinthető. Ehhez képest megszerzett 25 százaléka meglehetősen haloványnak tekinthető a harmadik körét 61 százalékkal biztosító Kulin polgármesteréhez képest. (Volt egy harmadik jelölt is, ám ő a tisztes - 14 százalékos - helytállást sikerként könyvelheti el.)
Maga a választás -kell-e mondani - zavartalanul zajlott, mint Knézy Jenő mondotta a tévében, az időjárás is a kegyeibe fogadta a szavazókat (ha nem mondotta, biztos indiszponált volt). Talán csak a véletlenségből egyszerre voksolni érkező jegyző és a félelmetes kihívó neje őnagysága torzsalkodása lehet említésre méltó, de az asszonyka rendreutasításával ez az affér is megnyugtatóan rendeződött.
Az esti órákban körülbelül negyven ember nyüzsgött eredményszomjasan a községháza hivatali helyiségeiben. Az igazság pillanata tíz óra tájt érkezett közéjük. Köszönt illedelmesen, majd bemutatkozott.
Eszerint Fidesz-FKGP 23 százalék, MSZP 15, KDNP 9, MDF-MDNP 7, SZDSZ 5. A MIÉP és a Munkáspárt nem volt a fasorban sem.
Személyekre lebontva mindez a következőképp fest: a gazdikkal szövetséges Fidesz 5 helyet szerzett - négyet egyéniben, egyet a kompenzációs listáról -, míg a Maszop két listás fővel vitézkedik, a KDNP egy ilyennel, egy olyannal, az MDF-MDNP és az SZDSZ egyet-egyet küldhet a listájáról.
A sorompóba álló civil szervezetek közül egyedül a Nagycsaládosok Egyesülete szerzett két helyet, míg 4 független jelölt is befutott. A választási törvény ugyancsak múltkor ismertetett finomságainak köszönhetően egy-egy szlovák, szlovén, német és cigány versenyző is révbe ért. Ilyenformán a polgármesterrel együtt 22 fős testület irányítja Pomáz hajóját a következő négy év várhatóan izgalmas áramlatai közt.
Még tovább lebontva az egészet a személyek irányában, a helyzet távolról sem tűnik reménytelennek. Ugyanis négyen kezdik most harmadik ciklusukat, mondhatni, profi községi elöljárók, nyolcan a másodikat és kilenc új fiú van, akik közül hárman már eddig is aktív helyi közéletet éltek, így csupán hatan kezdők. Magyarán egy több csapatrészében kipróbált társulatnak kell szembenéznie a sokuk számára ismerős feladatokkal és a jövő alighanem számottevő kihívásaival.
Hogy a számonkérésük milyen lesz, arra pillanatnyilag csak az idei részvételi adatokból következtethetünk, melyek szerint Pomáz hozta a Pest megyei átlagot, ami persze a megyék közül a legcsekélyebb érdeklődést mutatta, ám szinte súrolta a 40 százalékot, s ez voltaképpen tisztesnek mondható.
Tehát Pomáz köszöni, megvan, olyan, mint az ország, ahol fekszik (a Pilis lábánál).
- ts -
Munkáspárt
A harmadik ember
A Munkáspárt központjában is kevesebben vannak, mint májusban, bár Zinner György szóvivő kétségtelenül változatlan tempóban pörög.
- Láttad már a betiltott kampányfilmünket?
Na! Már mutatja is, de nem videóról: a munkáspárti high tech az internetről érkezik, onnan tölthető le a cenzúrázatlan eredeti. A szöveg ugyanaz, mint a publikus változatban, csak itt a szegény embert az ág is húzza szövegre Bokros Lajos feje látható, a fejétől bűzlik a halra meg Clinton, egyszóval nagyjából ugyanakkora hülyeség, mint a másik, de semmi égbekiáltóan társadalomellenes.
A csúfos májusi matekhiba tapasztalataiból okulva az MSZP kezdeményezett valamiféle együttműködést, például Kiss Péter leült tárgyalni Thürmivel, de aztán megint nem lett a kölcsönös visszaléptetésekből semmi. A szocik valami bizonytalan majdmeglátjukmittehetünk-öt ígértek, végül ennyiben maradtak.
Katona visszaléptetése után a Munkáspárt központi bizottsága elvi síkon mérlegelte a Demszky javára történő visszalépést, de végül nem akarták a végső kétségbeesésbe kergetni azokat, akik baloldali főpolgármester-jelöltre szeretnének szavazni. És Kollát Pál maradt. A kampány nem volt mindent elsöprő - óriásplakátokra nem volt pénz, a tévéreklámot pedig ugye betiltották. A fellebbviteli hely, az ORTT még nem tudta tárgyalni az ügyet, talán majd a választások után a nagyközönség is láthatja a szerzői verziót Bokrosostul-Clintonostul.
Thürmer ugyanazt a medve-a-barlangban-karaktert hozza, mint májusban; szobájába zárkózik, és csak általa jónak ítélt eredmény esetén tart elnöki sajtótájékoztatót. Ellenkező esetben Zinner György viszi el a balhét. Kollát Pál fél nyolckor érkezik, eltaktikázta magát a városligeti forgalomelterelésnél. Nyolc éve képviselője a XIII. kerületi önkormányzatnak, ráadásul a munkaügyi bizottság tagja, tehát, ahogy a szóvivő rámutat, ismeri az önkormányzati munkát, szemben például Latorcaival.
A Munkáspárt főpolgármester-jelöltje hiteles figura, hajógyári munkásként kezdte, Kádár János temetői búcsúztatásával folytatta, és még diplomája is van: a Testnevelési Főiskolán végzett. Vérbeli mozgalmárként dohányzik, a nyakkendője pedig talán már a nyolcvanas években is látott pártbizottságot belülről. A munkásmozgalomban bevett közvetlenséggel bánik az újságírókkal, ideje lenne, hogy a szakma végre felfedezze, mennyivel jobb a hangulat egy munkáspárti sajtószobában, mint bárhol másutt, beleértve a rádió büféjét, a Hollywood Multiplexet és az állatkert növényevő részlegét. Kollát az előző ciklus hat munkáspárti polgármesterének legalább a kétszeresét szeretné. Aztán helyesbít: legyen kétjegyű szám.
- Hogyan sikerültek a médiaszereplései?
- Minden egyes másodpercért meg kellett küzdeni a televízió vezetőivel, nem értem, miért. Kétszer-háromszor annyi ideje volt a tettestársaimnak. Az Aktuálisba be se engedtek, pedig én már hivatalos jelölt voltam, leadott kopogtatócédulákkal, amikor a Latorcai és a Demszky még nem.
- Sajátos bájt adott hármas megjelenéseiknek, hogy Latorcai a szerepe szerint önt szerette.
- Hát igen. Egyébként a Latorcai ehhez a kampányhoz képest egy úriember, ezt a szerepet valószínűleg ráerőltették: személyeskedés, durva beszéd, bizonyíthatatlan és kétségbe vonható állítások.
- Jóban vannak?
- Lehet vele beszélgetni, soha nem bántottuk egymást. Ez így volt ´94-ben is.
- És Demszky?
- Vele nem igazán létesít senki kapcsolatot, ő sem tesz kísérletet. Az odaköszönésen kívül túl fáradt, megviseli a közszereplés.
- winkler -
