Orbán: mi közép-európaiak azon gondolkozunk, "mit kell tenni, hogy ne következzen be, hogy együtt kelljen élnünk a migránsokkal"

  • narancs.hu
  • 2019. május 8.

Belpol

Migráció, migráció, migráció - szónokolt Orbán Kolozsváron.

Minden európai ország elsőszámú kérdése az EP-választáson a migráció ügye, és a jövő egyik legnagyobb kérdése, hogy a bevándorlás ügyében sikerül-e közelíteni a széttartó véleményeket, helyreáll-e az európai egység, de eddig egy erre irányuló kísérlet sem járt sikerrel - mondta Orbán Viktor miniszterelnök szerdán Kolozsváron.

A kormányfő a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen tartott előadásában kiemelte: két ágra szakadt az európai politikai gondolkodás a bevándorlással kapcsolatban. Míg a Nyugat azon gondolkodik, "hogyan éljünk együtt", mi, közép-európaiak azon: mit kell tenni, hogy ne következzen be, hogy együtt kelljen élnünk a migránsokkal" - közölte.

Orbán Viktor szerint a nyugatiak el akarják tüntetni a különbségeket, azt akarják, hogy "mi is engedjük be nagy számban a bevándorlókat", és akkor helyreáll az európai egység. Szerintünk azonban "az európai egységért ezt az árat nem szabad megfizetni" - jelentette ki.

A miniszterelnök kitért rá: biztonságos, keresztény és fejlődő magyar életet kínálunk a magyar fiataloknak. "Nagy idők és nagy lehetőségek kapujában állunk" - fogalmazott. Közölte: a következő 10 évben a magyarok, különösen az anyaország megmarad a keresztény kultúrkörben, ezért biztonságos életet kínál azoknak a fiataloknak, akik megmaradnak a magyarságukban, továbbá teljes foglalkoztatottságot és gazdasági növekedést is kínál.

Orbán hangsúlyozta: a magyarok fenn akarnak maradni és folytatni akarják több mint ezeréves történelmüket azon a helyen, ahol az eddigi történelmük kialakult, dacára annak, hogy szuverenitásuk folyamatos kihívás alatt áll. Innen kell nézni, hogy milyen Európa-politika jó a magyaroknak - tette hozzá.

Azt mondta: a magyarok demográfiai politikát is csinálnak, bár az EU-ban ezt szalonképtelennek nyilvánították. De a magyarok nyíltan bevallják, hogy ilyen politikát folytatnak, mert "nem akarnak elfogyni", ezért a családokat akarják megerősíteni, megvédeni - közölte.

A kormányfő arról is beszélt, hogy a magyarok bevándorlásellenes politikát csinálnak; mert abajbajutottakhoz kell a segítséget elvinni, nem a bajt idehozni.

Közölte: a magyarok világnemzetet építenek, mert a világ minden sarkában találunk magyarokat, és fontos, hogy a szétszóratott nemzetrészeinket össze tudjuk kapcsolni egy világnemzetté, erőforrásainkat gyarapítsuk és ésszerűen tudjuk szétosztani a világ magyarsága között. Ennek része Budapest erősítése, mert a főváros a világnak is megmutatja, mit nevezünk magyarságnak - vélte. Megjegyezte: ellensúlyozni kell az asszimilációs nyomást, elég erősnek kell lennünk ahhoz, hogy meg tudjuk tartani a magyarnak születetteket a vegyes területeken is.

Orbán Viktor szerint továbbá szuverenitásalapú politikát is folytatnak magyarok: ez magában foglalja a NATO-tagságunkat, és jó, hogy benn vagyunk az EU-ban, mert nemzeti céljainkat így könnyebben tudjuk szolgálni. Az államfinanszírozás szempontjából pedig nem mindegy, kinek vagyunk eladósodva, fontos, hogy magyar kézben legyen az államadósság, inkább a saját polgárainak legyen eladósodva az állam - mondta.

A miniszterelnök kiemelte: az EU nem cél, hanem eszköz a magyarok számára.

Felvetette azt is: politikai követelmény, hogy pontosan tudjunk válaszolni arra a kérdésre, kik vagyunk és "miért követelünk maguknak a helyet a Nap alatt". Úgy vélte, egyrészt "egyedi fajta vagyunk", van egy senki máséval össze nem keverhető, sajátos kulturális gyökérzetünk, történelmünk, nyelvünk. Másrészt azért van jogunk a létezésre, mert olyan teljesítményt nyújtunk a világ számára, amely nélkülünk nem született volna meg, és nem lenne a jövőben sem - mondta.
Orbán Viktor közölte: máig érvényes "a magyarok karakterének örök motívuma", hogy ösztönösen el akarják kerülni a szolganép sorsot, senkinek az alávetettjei nem akarnak lenni, és minden alá- fölérendeltségnek világos és méltányos indoka kell, hogy legyen.


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.