Iványi válasza Orbánnak: a miniszterelnök elárulta magát

  • narancs.hu
  • 2019. május 8.

Belpol

Nem fasisztázta le Orbánt. De szerinte amit kormány tesz, azt 75 évvel ezelőtt fasizmusnak nevezték.

Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke a Klubrádiónak beszélt arról, hogy Orbán állításával ellentétesen ő nem fasisztázta le a miniszterelnököt.

A beszélgetést, amelyben Orbán kifejtette Iványiról, hogy jól ismeri, két gyerekét is ő keresztelte, Bernard-Henri Lévy francia filozófus budapesti látogatása után a Le Point című hetilapnak írta meg. Eszerint Orbán a kapcsolat megromlását arra vezeti vissza, hogy „volt a parlamentnek egy döntése, amely miatt lefasisztázott. Ezt nem tudom megbocsátani neki.”

Iványi azonban elmondja, hogy bár Orbán valószínűleg a a 2011-es parlamenti döntésre gondol, amellyel elvették a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség egyházi státuszát is, de ő azonban a New York Timesnak adott egy interjút 2019-ben, amikor is elmondta, hogy az az irány, amit a miniszterelnök vett, a fasizmus iránya. A fasizmus 75 évvel ezelőtti világára emlékezteti például "a szobrok visszaállítása a Parlament környékén, valamint a fegyvergyártás fejlesztése, a „vad hatalomkoncentráció” és az ellenzék elnémítása is".

Emellett kiemelte, hogy mindeközben Orbán Salvinivel és társaival barátkozik, Kínával üzlete, ahol pl. üldözik a keresztényeket.

Iványi ráadásul felhívja a figyelmet arra, hogy kijelentésével Orbán leleplezi magát és "kijelentésével elárulja, hogy ő döntött az egyházi státusz elvételéről, személyes sértettsége, ellenszenve miatt, majd addig csűrték-csavarták a törvényt, amíg „örökre” megakadályozhatják, hogy a közösség visszakaphassa azt".

Hozzáteszi, hogy szerinte akkor is meg kell mondani, hogy Orbán bűnöket követ el, ha ezek őt sértik vagy ezekért bosszút áll. Ezt be kell fejeznie, különben „nagyon rossz vége lesz” - idézik.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.