Iványi válasza Orbánnak: a miniszterelnök elárulta magát

  • narancs.hu
  • 2019. május 8.

Belpol

Nem fasisztázta le Orbánt. De szerinte amit kormány tesz, azt 75 évvel ezelőtt fasizmusnak nevezték.

Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke a Klubrádiónak beszélt arról, hogy Orbán állításával ellentétesen ő nem fasisztázta le a miniszterelnököt.

A beszélgetést, amelyben Orbán kifejtette Iványiról, hogy jól ismeri, két gyerekét is ő keresztelte, Bernard-Henri Lévy francia filozófus budapesti látogatása után a Le Point című hetilapnak írta meg. Eszerint Orbán a kapcsolat megromlását arra vezeti vissza, hogy „volt a parlamentnek egy döntése, amely miatt lefasisztázott. Ezt nem tudom megbocsátani neki.”

Iványi azonban elmondja, hogy bár Orbán valószínűleg a a 2011-es parlamenti döntésre gondol, amellyel elvették a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség egyházi státuszát is, de ő azonban a New York Timesnak adott egy interjút 2019-ben, amikor is elmondta, hogy az az irány, amit a miniszterelnök vett, a fasizmus iránya. A fasizmus 75 évvel ezelőtti világára emlékezteti például "a szobrok visszaállítása a Parlament környékén, valamint a fegyvergyártás fejlesztése, a „vad hatalomkoncentráció” és az ellenzék elnémítása is".

Emellett kiemelte, hogy mindeközben Orbán Salvinivel és társaival barátkozik, Kínával üzlete, ahol pl. üldözik a keresztényeket.

Iványi ráadásul felhívja a figyelmet arra, hogy kijelentésével Orbán leleplezi magát és "kijelentésével elárulja, hogy ő döntött az egyházi státusz elvételéről, személyes sértettsége, ellenszenve miatt, majd addig csűrték-csavarták a törvényt, amíg „örökre” megakadályozhatják, hogy a közösség visszakaphassa azt".

Hozzáteszi, hogy szerinte akkor is meg kell mondani, hogy Orbán bűnöket követ el, ha ezek őt sértik vagy ezekért bosszút áll. Ezt be kell fejeznie, különben „nagyon rossz vége lesz” - idézik.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.