Orbán Viktor sose hordott, most sem hord golyóálló mellényt

  • narancs.hu
  • 2024. május 23.

Belpol

Magyar Péterről nem szeretett volna beszélni, és amúgy sem tartozott a belső körhöz. Az orosz hackertámadásról azonban gyorsan a Fico-merényletre terelte a szót.

„Sose hordtam, most sem hordok” – mondta Orbán Viktor a Blikknek adott videóinterjúban, aki azt is kétségbe vonta, hogy magányos elkövető támadt volna Robert Ficóra. „Az elkövetőről azt tudjuk, hogy a korábbi, baloldali köztársasági elnökjelölt mellett kampányolt, egy háborúpárti emberről van szó, akinek a legnagyobb kifogása a mostani szlovák miniszterelnökkel szemben éppen az volt, hogy nem támogatja a háborút.”

Orbán kijelentése abban semmiképpen nem felel meg a valóságnak, hogy az elkövető éppen egy félkatonai, putyinista szervezettel állt kapcsolatban, és Fico, akire rátámadt Szlovákia baloldali pártját, a Smert vezeti.

Elterelte a témát a hackertámadásról

A magyar miniszterelnök elárulta, hogy még mindig a Nemzeti Sporttal kezdi a napot, majd elolvassa a titkosszolgálati jelentéseket. „Napi gyakorlat, hogy próbálnak hozzáférni egymás adataihoz az államok. Ez alól Magyarország sem kivétel. Északról, délről, keletről és nyugatról egyaránt állandó a... fogalmazzunk úgy, érdeklődés, betörési kísérletek, adatgyűjtési beavatkozás.” A miniszterelnök hamar elterelte a témát az orosz hackertámadásról: „Ám térjünk vissza még a személyes biztonság kérdéséhez” – mondta, és ismét a Fico-merényletről beszélt.

Orbán szerint – aki csak válogatott közönség előtt, zárt körben kampányol – nem lehet elvárni a politikusoktól, hogy ne találkozzanak az állampolgárokkal: „Részben senki sem akar börtönszerűen, elzárva élni az emberektől, nem akarja, hogy elveszítse a politikán kívüli kapcsolatokat, meg egyébként is, az ember támaszkodik a támogatóira, velük beszél, odamegy, találkozik velük.” Orbán úgy véli, nem lehet kiiktatni teljesen egy olyan támadás kockázatát, ami Ficót érte.

Az interjúban szóba került a „békepártiság” kérdése is. Orbán szerint Európában és Amerikában is „van birkózás a háborúpártiak és a békepártiak között”, és „van húsz-egynéhány tagállam az Európai Unióban, amely határozottan háborúpárti”.

Arra a kérdésre, hogy miként lesz béke, ha „Vlagyimir Putyin orosz és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nem ül majd le egy asztalhoz”, Orbán úgy felelt: „Ez az ukrán–orosz háború nem olyan egyszerű, hogy azt mondjuk, két ország áll egymással szemben. Ukrajna mögött ott van a teljes Nyugat. Bár erősnek tűnik az a kifejezés, de van benne igazság, hogy ez egy proxyháború bizonyos szempontból. Itt a nyugatiak egy áttéten keresztül háborúznak az oroszokkal szemben.” Orbán arra számít, hogy „valahol egy igazi tárgyalás is zajlik majd az oroszok meg az amerikaiak között”.

„Az inkább egy vezéráldozat”

A kegyelmi botrányról Orbán Viktor azt mondta, a „villámcsapás jellege” volt „rémálom”: „itt egyszer csak azt láttam, hogy támadást indítottak a baloldali pártok a köztársasági elnök asszony ellen”. A miniszterelnök szerint helyes döntés volt a lemondása, de Varga Judit ex-igazságügyi miniszter visszavonulása más eset. „Az inkább egy vezéráldozat, vagy nem is tudom mit mondjak. Az a szerencsétlen része. (...) Huszonöt éve nem volt olyan, hogy az igazságügyi miniszter ne írt volna alá valamit. Azt gondolom, ahelyett, hogy Judit behozta volna ezt a kormányba, vagy megvitatta volna velünk, úgy gondolta, van egy töretlen gyakorlat, akkor aláírja [a kegyelem ellenjegyzését].”

Magyar Péterről nem mondana semmit

„A szóban forgó úriembert nem ismerem, életemben két mondatnál többet nem váltottam vele és az is teljesen formális volt. Ha ő a "belső körökhöz" tartozott, akkor én nem” – mondta Orbán, amikor szóba került a Tisza Párt politikusa. „Az biztos, hogy kicsit szokatlan, hogy az ember a saját feleségét lehallgatja és utána a vele való rögzített beszélgetést politikai célokra használja. De ez is több annál, mint amit mondani akartam.” Orbán szerint nem lehet senkit eltiltani attól, hogy „kipróbálja magát a politika világában. Az is lehet, hogy vezeti olyan meggyőződés, ami figyelemre méltó.”

Orbán egyébként ilyesmi Magyarországra gondolt, amikor 1998-ban választást nyertek, „csak azt gondoltam, hogy egyszerűbben jutunk el ide”.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.