Plagizált a Magyar Országgyűlés Hivatala: Szavukat vették

  • Miklósi Gábor
  • 2007. július 26.

Belpol

Nem sikerült jól eltüntetni a forrásmegjelölés nélküli "kölcsönzés" nyomait az Országgyűlés Külügyi Hivatala munkatársainak egy háromnyelvű, vaskos szöveggyűjtemény szerkesztésekor. Annál rámenősebb volt a hivatal vezetése az ügy eltussolásában.
Nem sikerült jól eltüntetni a forrásmegjelölés nélküli "kölcsönzés" nyomait az Országgyűlés Külügyi Hivatala munkatársainak egy háromnyelvű, vaskos szöveggyűjtemény szerkesztésekor. Annál rámenősebb volt a hivatal vezetése az ügy eltussolásában.

Érdekes észrevételekről számol be Majtényi Balázs kisebbségkutató a Magyar Országgyűlés Hivatala (MOH), illetve változatlan formában a HVG-ORAC által 2006-ban kiadott A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok nemzetközi forrásai című szöveggyűjtemény recenziójában (Megjelent az Apám tyúkja!, BUKSZ, 2007/2.). Írásában azt állítja, hogy a kötet szerkesztői, Balázs Katalin és "dor Bálint (mindketten az Országgyűlés Külügyi Hivatalának munkatársai)

hivatkozás nélkül

használtak, illetve vettek át jelentős részeket a Majtényi és Vizi Balázs szerkesztette A kisebbségi jogok nemzetközi okmányai (Gondolat, 2003) című szöveggyűjteményből.

A MOH kötete, amint arra Szili Katalin házelnök előszava utal, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) tagjainak készült, hogy segítse a kisebbségi jogok előmozdítását a régióban. Ennek megfelelően a nemzetközi források köre is szűkebb, hiszen Majtényi és Vizi munkája nem csak a térség szempontjából releváns kisebbségvédelmi joganyagra szorítkozott. Mivel Majtényiék könyve szöveggyűjtemény, a szerzői jog értelemszerűen nem az idézett jogszabályokat és egyezményeket, hanem a szerkesztői munkát és a fordításokat védi, a plágiumvád megítélése ezért fokozott óvatosságot kíván. A bizonyítékok azonban elég egyértelműnek tűnnek.

Érdekes például, hogy Balázsék az ENSZ, az Európa Tanács és az EBESZ dokumentumairól szóló fejezeteknél szinte tökéletesen követik Vizi és Majtényi válogatását (az uniós joganyagból viszont több anyagot válogattak be). A mindkét könyvben szereplő többtucatnyi dokumentumból Balázs és "dor pontosan ugyanazokat a passzusokat találta relevánsnak, mint korábban Majtényiék, ami a hasonló nemzetközi szöveggyűjteményeknél példátlan egybeesés. Ez persze még lehetne fatális véletlen, nehezebb viszont megmagyarázni, hogy Balázsék éppen ugyanazokat a szerkesztési hibákat követték el, mint Majtényiék. Utóbbiaknak például egy recenzióban felrótták, hogy kihagytak egy fontos, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet keretében elfogadott egyezményt, és hogy kötetük nem tartalmazza az Emberi Jogok Európai Egyezménye összes releváns cikkét. Különös módon ugyanezek a hiányok megismétlődnek Balázsék összeállításában is. Még különösebb, hogy mindkettőben szó szerint ugyanaz az értelemzavaró fordítási hiba csúszott az egyik ENSZ-okmány magyarításába.

Balázsék kötete sehol, semmilyen formában nem hivatkozik Majtényiék munkájára. Pedig korábban, amikor a KMKF szakértőihez fordultak, éppen a deklaráltan Majtényi és Vizi dokumentumkötetének tartalomjegyzéke alapján összeállított lista kiegészítéséhez kértek segítséget. Ám miután Vizi Balázs felhívta a figyelmüket, hogy a kötetet szerzői jogok védik, Balázs és "dor megváltoztatta a dokumentumok korábbi kronologikus sorrendjét, és - a végeredményből leszűrhetően - igyekeztek konzekvensen kigyomlálni a két válogatás hasonlóságait. Az eredmény felemás lett: miközben például maguk a lábjegyzetek köddé váltak, a folyó szövegben a megfelelő helyen itt-ott bent maradtak Majtényiék lábjegyzetszámai.

Amikor az év végén kiadott kötet Majtényiék kezébe került, jelezték kifogásaikat az Országgyűlés Külügyi Hivatalának. Ezután volt egy megbeszélés, ahol Majtényi és Vizi, illetve Balázs, "dor, valamint a hivatal vezetője, Sárdi Péter volt jelen. A találkozó szóbeli egyezséggel zárult: a Gondolat Kiadót a hivatal úgy kárpótolja, hogy száz példányt megvásárol Majtényiék könyvéből, Majtényi pedig recenziót ír a műről. Ezután hónapokig nem történt semmi, a megvásárolandó könyvek továbbra is a Gondolat raktárában pihentek. Majtényi és Vizi azonban tudomást szerzett a Külügyi Hivatalnak az Európai Parlamentben tartandó júniusi könyvbemutatójáról, ezért

körlevélben tájékoztatták

a magyar képviselőket és Szili Katalint a kiadvánnyal kapcsolatos aggályaikról, mellékelve a BUKSZ-ba szánt recenziót is.

Az Országgyűlés Külügyi Hivatala forrásaink szerint rögtön egy Szili Katalin elleni politikai támadást vélelmezett a kifogások hátterében, alig véve tudomást a plágiumvád szakmai jellegéről. A szerzői jogok sajátos hivatali kezeléséről a nyilvánosság végül mégsem értesült, mert a felek egy újabb találkozón érdekes megállapodást írtak alá. Az Országgyűlés Hivatala ezúttal már írásban vállalta, hogy vásárol a Majtényiék-féle kötetből, illetve annak még kiadatlan angol fordításából, hogy azokat a saját, már szétterített kiadványa után küldje. A hivatalban előre megszövegezett megállapodás arra is kitér, hogy az aláírók a történteket nem politikai, hanem szakmai kérdésnek tekintik, Majtényi nem vonja vissza a már megírt recenziót, de az ügyet nem bolygatják tovább. A Narancsnak így végül nemcsak Majtényiék nem voltak hajlandók nyilatkozni, de a plágiummal vádolt közintézmény érintett vezetői, munkatársai sem. Balázs és "dor kötetének kereskedelmi forgalomba került kiadásáról az azt kiadó HVG-ORAC munkatársa, Frank Ádám a Narancsnak elmondta: a szerződés értelmében a kötet szerkesztői garantálják, hogy a kiadvány nem sérti a szerzői jogokat, és biztos benne, hogy a szerkesztők nem szegték meg e rendelkezést.

Az ügy hivatali kezelésére

mindenesetre jellemző, hogy informátoraink egybevágó értesülései szerint Majtényiékat először homályos ígéretekkel (a szakmai együttműködés és közös kiadványok lehetőségének felcsillantásával) próbálták lekenyerezni. Amikor erre nemet mondtak, érvként előkerült, hogy Balázs és "dor nem kapott honoráriumot a szerkesztésért. (A Külügyi Hivatal kiadványa nem került kereskedelmi forgalomba, a HVG-ORAC kötete ellenben 4500 forintért megvásárolható. A kiadó üzleti titokra hivatkozva nem válaszolt arra a kérdésünkre, hogy a szerkesztők részesültek-e honoráriumban.) Végül Majtényi és Vizi kollegialitására apellálva érzékeltették, hogy egy esetleges botrány miatt a Külügyi Hivatal érintett munkatársainak a szakmai reputációja, egzisztenciája is veszélybe kerülhet. Állítólag ez, valamint az asztal túloldalán ülők vehemenciája hatott rájuk, ezért amikor eléjük tették az előre elkészített szöveget az ügy lezárásáról, Majtényiék aláírták. A történetnek ezek után vélhetően már nem lesz folytatása.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.