Plagizált a Magyar Országgyűlés Hivatala: Szavukat vették

  • Miklósi Gábor
  • 2007. július 26.

Belpol

Nem sikerült jól eltüntetni a forrásmegjelölés nélküli "kölcsönzés" nyomait az Országgyűlés Külügyi Hivatala munkatársainak egy háromnyelvű, vaskos szöveggyűjtemény szerkesztésekor. Annál rámenősebb volt a hivatal vezetése az ügy eltussolásában.
Nem sikerült jól eltüntetni a forrásmegjelölés nélküli "kölcsönzés" nyomait az Országgyűlés Külügyi Hivatala munkatársainak egy háromnyelvű, vaskos szöveggyűjtemény szerkesztésekor. Annál rámenősebb volt a hivatal vezetése az ügy eltussolásában.

Érdekes észrevételekről számol be Majtényi Balázs kisebbségkutató a Magyar Országgyűlés Hivatala (MOH), illetve változatlan formában a HVG-ORAC által 2006-ban kiadott A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok nemzetközi forrásai című szöveggyűjtemény recenziójában (Megjelent az Apám tyúkja!, BUKSZ, 2007/2.). Írásában azt állítja, hogy a kötet szerkesztői, Balázs Katalin és "dor Bálint (mindketten az Országgyűlés Külügyi Hivatalának munkatársai)

hivatkozás nélkül

használtak, illetve vettek át jelentős részeket a Majtényi és Vizi Balázs szerkesztette A kisebbségi jogok nemzetközi okmányai (Gondolat, 2003) című szöveggyűjteményből.

A MOH kötete, amint arra Szili Katalin házelnök előszava utal, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) tagjainak készült, hogy segítse a kisebbségi jogok előmozdítását a régióban. Ennek megfelelően a nemzetközi források köre is szűkebb, hiszen Majtényi és Vizi munkája nem csak a térség szempontjából releváns kisebbségvédelmi joganyagra szorítkozott. Mivel Majtényiék könyve szöveggyűjtemény, a szerzői jog értelemszerűen nem az idézett jogszabályokat és egyezményeket, hanem a szerkesztői munkát és a fordításokat védi, a plágiumvád megítélése ezért fokozott óvatosságot kíván. A bizonyítékok azonban elég egyértelműnek tűnnek.

Érdekes például, hogy Balázsék az ENSZ, az Európa Tanács és az EBESZ dokumentumairól szóló fejezeteknél szinte tökéletesen követik Vizi és Majtényi válogatását (az uniós joganyagból viszont több anyagot válogattak be). A mindkét könyvben szereplő többtucatnyi dokumentumból Balázs és "dor pontosan ugyanazokat a passzusokat találta relevánsnak, mint korábban Majtényiék, ami a hasonló nemzetközi szöveggyűjteményeknél példátlan egybeesés. Ez persze még lehetne fatális véletlen, nehezebb viszont megmagyarázni, hogy Balázsék éppen ugyanazokat a szerkesztési hibákat követték el, mint Majtényiék. Utóbbiaknak például egy recenzióban felrótták, hogy kihagytak egy fontos, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet keretében elfogadott egyezményt, és hogy kötetük nem tartalmazza az Emberi Jogok Európai Egyezménye összes releváns cikkét. Különös módon ugyanezek a hiányok megismétlődnek Balázsék összeállításában is. Még különösebb, hogy mindkettőben szó szerint ugyanaz az értelemzavaró fordítási hiba csúszott az egyik ENSZ-okmány magyarításába.

Balázsék kötete sehol, semmilyen formában nem hivatkozik Majtényiék munkájára. Pedig korábban, amikor a KMKF szakértőihez fordultak, éppen a deklaráltan Majtényi és Vizi dokumentumkötetének tartalomjegyzéke alapján összeállított lista kiegészítéséhez kértek segítséget. Ám miután Vizi Balázs felhívta a figyelmüket, hogy a kötetet szerzői jogok védik, Balázs és "dor megváltoztatta a dokumentumok korábbi kronologikus sorrendjét, és - a végeredményből leszűrhetően - igyekeztek konzekvensen kigyomlálni a két válogatás hasonlóságait. Az eredmény felemás lett: miközben például maguk a lábjegyzetek köddé váltak, a folyó szövegben a megfelelő helyen itt-ott bent maradtak Majtényiék lábjegyzetszámai.

Amikor az év végén kiadott kötet Majtényiék kezébe került, jelezték kifogásaikat az Országgyűlés Külügyi Hivatalának. Ezután volt egy megbeszélés, ahol Majtényi és Vizi, illetve Balázs, "dor, valamint a hivatal vezetője, Sárdi Péter volt jelen. A találkozó szóbeli egyezséggel zárult: a Gondolat Kiadót a hivatal úgy kárpótolja, hogy száz példányt megvásárol Majtényiék könyvéből, Majtényi pedig recenziót ír a műről. Ezután hónapokig nem történt semmi, a megvásárolandó könyvek továbbra is a Gondolat raktárában pihentek. Majtényi és Vizi azonban tudomást szerzett a Külügyi Hivatalnak az Európai Parlamentben tartandó júniusi könyvbemutatójáról, ezért

körlevélben tájékoztatták

a magyar képviselőket és Szili Katalint a kiadvánnyal kapcsolatos aggályaikról, mellékelve a BUKSZ-ba szánt recenziót is.

Az Országgyűlés Külügyi Hivatala forrásaink szerint rögtön egy Szili Katalin elleni politikai támadást vélelmezett a kifogások hátterében, alig véve tudomást a plágiumvád szakmai jellegéről. A szerzői jogok sajátos hivatali kezeléséről a nyilvánosság végül mégsem értesült, mert a felek egy újabb találkozón érdekes megállapodást írtak alá. Az Országgyűlés Hivatala ezúttal már írásban vállalta, hogy vásárol a Majtényiék-féle kötetből, illetve annak még kiadatlan angol fordításából, hogy azokat a saját, már szétterített kiadványa után küldje. A hivatalban előre megszövegezett megállapodás arra is kitér, hogy az aláírók a történteket nem politikai, hanem szakmai kérdésnek tekintik, Majtényi nem vonja vissza a már megírt recenziót, de az ügyet nem bolygatják tovább. A Narancsnak így végül nemcsak Majtényiék nem voltak hajlandók nyilatkozni, de a plágiummal vádolt közintézmény érintett vezetői, munkatársai sem. Balázs és "dor kötetének kereskedelmi forgalomba került kiadásáról az azt kiadó HVG-ORAC munkatársa, Frank Ádám a Narancsnak elmondta: a szerződés értelmében a kötet szerkesztői garantálják, hogy a kiadvány nem sérti a szerzői jogokat, és biztos benne, hogy a szerkesztők nem szegték meg e rendelkezést.

Az ügy hivatali kezelésére

mindenesetre jellemző, hogy informátoraink egybevágó értesülései szerint Majtényiékat először homályos ígéretekkel (a szakmai együttműködés és közös kiadványok lehetőségének felcsillantásával) próbálták lekenyerezni. Amikor erre nemet mondtak, érvként előkerült, hogy Balázs és "dor nem kapott honoráriumot a szerkesztésért. (A Külügyi Hivatal kiadványa nem került kereskedelmi forgalomba, a HVG-ORAC kötete ellenben 4500 forintért megvásárolható. A kiadó üzleti titokra hivatkozva nem válaszolt arra a kérdésünkre, hogy a szerkesztők részesültek-e honoráriumban.) Végül Majtényi és Vizi kollegialitására apellálva érzékeltették, hogy egy esetleges botrány miatt a Külügyi Hivatal érintett munkatársainak a szakmai reputációja, egzisztenciája is veszélybe kerülhet. Állítólag ez, valamint az asztal túloldalán ülők vehemenciája hatott rájuk, ezért amikor eléjük tették az előre elkészített szöveget az ügy lezárásáról, Majtényiék aláírták. A történetnek ezek után vélhetően már nem lesz folytatása.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

Szarvashiba

Négy fogorvosi rendelő kialakítására írt ki pályázatot Szarvas önkormányzata 300 millió forint értékben. Az öt jelentkezőből kettőnél meghökkentő azonosságokat észleltek a bírálók. És egyeztek a lakcímek is.