Orbán Viktor Mátészalkán: Hajrá Szabolcs! Hajrá Szatmár!

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2002/16. (04. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Nem akarunk rabszolgák lenni!" - kiáltja Fülöp István, a Fidesz-MDF közös jelöltje a színpadon, a tömeg pedig zajosan helyesel. Egy elmazsolásodott fejű asszony virágos szoknyát és Minnie egeres dzsekit húzott a jeles alkalomra. A beszéd további finomságai kissé feloldódtak a ragok és képzők modulálatlan szövevényében, de a hangulat adott: jöhet a miniszterelnök, hogy mozgósítsa a kisgazda-szimpatizáns mátészalkaiakat, miközben megerősíti eddigi bázisát.

"Nem akarunk rabszolgák lenni!" - kiáltja Fülöp István, a Fidesz-MDF közös jelöltje a színpadon, a tömeg pedig zajosan helyesel. Egy elmazsolásodott fejű asszony virágos szoknyát és Minnie egeres dzsekit húzott a jeles alkalomra. A beszéd további finomságai kissé feloldódtak a ragok és képzők modulálatlan szövevényében, de a hangulat adott: jöhet a miniszterelnök, hogy mozgósítsa a kisgazda-szimpatizáns mátészalkaiakat, miközben megerősíti eddigi bázisát.Hajdúsámson után már érezni, hogy itt egy más világ kezdődik: Nyíradonyban például olyan Milka-lila ipari ibolya terem, amihez képest racionálisnak tűnik a Reális Zöldek teljes vezetősége, Nyírbogát határában pedig majdnem megáll az élet és a forgalom, amíg a felezővonalon szerencsétlenkedik egy nyugodt Aro. A gyümölcsfák virágzása jót tesz a környéknek, Szabolcs a legjobb arcát mutatja, a kocsiból egyáltalán nem nyilvánvaló a gazdasági helyzet, bár lovas szekérből talán erősebb a felhozatal, mint országos átlagban.

A hírek szerint a tarpai kisüsti nyerte a gyulai pálinkafesztivál fődíját, a helybéli illetőségű fotós kolléga, aki egyben az autót is vezeti, innentől kezdve kicsit büszkébben másnapos, miközben következetesen tartja a 120-as tempót a padka nélküli, lapos szerpentinen.

Széchenyi-terv, Kossuth-csomag

Mátészalka bő 300 kilométerre van Budapesttől, ide miniszterelnök, újságíró, ipar vagy pénz csak akkor jön, ha baj van. A művelődési ház előtt gyülekezik a tömeg, a hangfalakból szól a tárogatós Laibach, az a fajta mozgósító zene, amiben az üstdob pótolja a gondolatokat. Fenséges ütemek, komoly basszusok: együtt vagyunk, erősek vagyunk, marha drága szintetizátorunk van - sugallják a hangok. Az emberek nyugodtan várakoznak, láthatólag ráérnek így hétfőn délben, ami azért nem sok jót árul el a környék foglalkoztatási arányairól; a miniszterelnök pedig a tér sarkán ebédel.

Fülöp István Kossuth-nótát énekeltet az emberekkel, majd kap egy gyereket, akit megcsókol és visszaad. Itt szeretném megjegyezni, hogy ideje lenne elrendelni egy csecsemőmoratóriumot a kampányidőszakban, azaz ne simogassunk, ölelgessünk kisdedet, ha politikusok vagyunk (függetlenül attól, hogy sárga vagy kék pelenkában van), mert Michael Jacksont is jól beperelték ilyenek miatt, és az nem hiányzik senkinek. Különös, hogy a Fidesz a pihenőidőszakban Széchenyit tuningolja, de ha jön a córesz, azonnal előveszik Kossuthot. Nem baj, csak szólni kellene Eperjes művész úrnak, hogy most várjon egy kicsit Kossuth ekézésével, mert marha jól lehet énekelni a gyűléseken az elfogyott a regimentjét, aztán amennyiben bejön, lehet megint fejtegetni, milyen ostoba, eszdéeszes csupor volt.

Ha én zárszó lennék

Megnézem a helyi CD-áruházat és a Szöszi Szoláriumot, hogy jobban képben legyek, így majdnem elszalasztom Orbán Viktor színpadra lépését. A miniszterelnök ingujjban van, nem olcsó, világoskék ingéhez nem kötött nyakkendőt, ezzel is nyomatékosítva a nyomatékosítanivalót. Bácsalmáshoz képest jelentősen módosult a szöveg, kifejti, hogy a megyék többsége a polgári összefogást támogatta, de Budapest mást akart, viszont a második fordulóban vidéken dől el minden. A beszéd visszafogott, erőt sugárzó és jól szerkesztett: cél a kisgazda bázis beszippantása és a többiek megerősítése, miközben nem lehet elégszer hangsúlyozni a szocialisták bűneit, akiket csak népszavazási kezdeményezéssel lehetett eltántorítani attól, hogy eladják a labancoknak a magyar termőföldeket, igent mondtak a maffiára és mániájuk a Bokros-csomag, úgyhogy ha egy kis levegőhöz jutnak, megint előveszik.

Mellettem egy polgár azt fejtegeti, hogy vajon miért kapaszkodnak ilyen hisztérikusan a fiúk a hatalomba, a többség azonban elégedett: lenget, tapsol és énekel. Az első nemzeti lobogót még dedikálja Orbán, de a másodikat udvariasan visszautasítja, közben rájöhetett, hogy a nemzetiszínű zászlóra autogramot osztogatni nem éppen taktikus cselekedet. A siker tapintható, a megjelentek készséggel bólogatnak és tapsolnak, egy idős hölgy pedig a kiemelt részeknél feltartja mutatóujját, mintha arra lenne kíváncsi, merről fúj a szél. A Fidesz taktikája egyszerű: ők nem állítanak többet, mint hogy amennyiben kormányon maradnak, az emberek továbbra is lélegezhetnek nyugodtan. Nem mondják ki, hogy a szocik bevezetik a bőrlégzést és a kopoltyút, de sejteni engedik; és azt sem állítják: szocialista-szabaddemokrata kormányzás idején másfél köbméteres teveszar meteoritok fogják minden tavasszal elverni a vetést, pusztán emlékeztetni szeretnénk rá a kedves szavazókat, hogy ilyen a Fidesz-kormányzat alatt egyszer sem fordult elő, és ugyan kinek lenne szüksége arra, hogy megbizonyosodjon a tényekről, ha egyszer már a polgári kormányzás ilyen jól bevált.

A karvaly töke

A féligazságok, csúsztatások és hamisságok keveréke mindenesetre összeállt egy formás második fordulós taktikává, bár kétségtelen, hogy ezzel a Fidesz azt vállalta, hogy minden megnyilatkozásában az MSZP-ről beszél. Ami elég könnyen megbosszulhatja magát, hiszen ha valaki ezután a gyűlés után hazacammog, és szerettei megkérdezik tőle, hogy miről beszélt a miniszterelnök úr, csak azt válaszolhatja röviden, hogy az MSZP-ről, ami azért elég rizikós.

A beszéd vége már visszatér a megszokott mederbe: akarat, összefogás, szeretet, hit és bizomány, bár lehet, hogy ezen utóbbit csak én hallottam bele, majd jön az új dili, ez a berlusconis, populista idiótaság, a hajrá magyarok, hajrá Magyarország. Komolyan mondom, ez Olaszországban is a tornatermi öltözők diszkrét seggszagát juttatta a kifinomultabb emberek eszébe, pedig ott még létezik is a játék, amit futballnak hívnak, de itt a szabolcsi végeken nem más, mint egy szerencsétlen segélykiáltás, egy verbális szalmaszál, ami egyre inkább szívószálnak látszik, ha valaki megnézi alaposabban.

Ja, és kétmillióan voltak.

Para-Kovács Imre

szerző
Para-Kovács Imre
publikálva
2002/16. (04. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra