Interjú

„Túlélünk, ha beledöglünk is”

Karácsony Gergely főpolgármester

Belpol

Ha nem jön kormányzati segítség és európai szintű be­avatkozás, az önkormányzatok nem tudják kigazdálkodni az energiaköltségeiket – véli Karácsony Gergely. A főpolgármester azt mondja, hogy Budapestnek kész tervei vannak az uniós pénzek lehívására. A 2024-es önkormányzati választás előtt nem javasolna előválasztást, de nem is fél tőle.

Magyar Narancs: Budapestet a járvány évei alatt nehéz pénzügyi helyzetbe hozták a kormányzati elvonások. A mostani energiaválságban ugyanakkor ön mintha csendesebben kongatná a vészharangot, mint más polgármesterek. Ez a válság kevésbé veszélyezteti a főváros működését, vagy azt gondolja, hogy úgyis lesz megoldás?

Karácsony Gergely: Valamilyen megoldásnak lennie kell. Ezzel együtt én is kongatom a harangot, nyilvánosságra hoztunk néhány adatot arról, hogy ha mindent ugyanúgy csinálnánk az energiabeszerzésben, mint eddig, milyen árak jönnének ki. Döbbenetes: tíz, húsz, sőt harmincszoros árak. Még ha lenne is pénzünk rá, akkor se fizetnénk ennyit az energiáért. Mi nem peep show-t meg kaszinót üzemeltetünk az energiával, hanem alapvető, az egész nemzetgazdaság szempontjából kulcsfontosságú közszolgáltatásokat: közvilágítást, ivóvízellátást, közösségi közlekedést, szemétszállítást. Nehéz belenyugodni abba, hogy a Paksi Atomerőmű 12 forintért termeli meg az áramot, mi pedig 462-ért vehetjük meg a kereskedő cégtől. De mondok egy másik példát. A fővárosi tulajdonban lévő hulladék­égető nagyjából annyi elektromos áramot termel, amennyiből fenntartjuk a budapesti dísz- és közvilágítást, de az áram a kukaholdingon keresztül elmegy a nagy állami rendszerekbe. Vagyis a budapestiek hulladékát a mi cégünk szedi össze, szállítja el, mi égetjük el, ám az így keletkezett energiát elveszi az állam. Elfogadhatatlan, hogy a tomboló világpiaci árakhoz kellene igazodnunk, miközben a magyar adófizetők pénzén fenntartott vagy akár fővárosi tulajdonban lévő cégek megtermelik azt az áramot, amire szükségünk lenne.

MN: A kormány reagál valamit ezekre a felvetésekre?

KG: A Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökével közösen kezdeményeztem egy nemzeti energiacsúcs összehívását, mert nagymértékben tetézi a bajt, hogy semmilyen párbeszéd nincs az energiakrízisről a kormány és az önkormányzatok között. Nem tudom, hogy a párbeszéd-képtelenségnek mi a pontos oka. Ehhez vannak szokva, vagy akkora bajban van a költségvetés, hogy ők sem tudják, mi legyen? Esetleg ebben is a hatalmi lehetőséget látják újabb önkormányzati feladatok és vagyonelemek államosítására? Bármelyik is a valódi ok, az eredmény teljes mértékben elfogadhatatlan.

MN: Tudják egyáltalán, hogy kit kell keresni a kormányban, ki lenne a felelős az önkormányzati krízishelyzet kezeléséért?

KG: Tudjuk, hogyan működik ez a kormány, minden szál Orbán Viktornál fut össze, neki címezzük a leveleinket. Az ugyanakkor nem véletlen, hogy az áprilisi választás után létrejött kormányzati struktúrában – szemben az előzővel – nincs Budapestért felelős kormánytag. Ha lenne, akkor hozzá fordulhatnánk a problémákkal, vagy nála tudnánk kezdeményezni a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának összehívását. 

MN: Energiakérdésben több fideszes polgármester, például Cser-Palkovics András is megszólalt. Jelenleg az önkormányzatok a politikai vezetés színezetétől függetlenül hasonló problémákkal szembesülnek. Tart attól, hogy ha lesz valamilyen kormányzati segítség vagy kompenzáció, azt megint politikai alapon osztják majd ki?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.