Interjú

„Túlélünk, ha beledöglünk is”

Karácsony Gergely főpolgármester

Belpol

Ha nem jön kormányzati segítség és európai szintű be­avatkozás, az önkormányzatok nem tudják kigazdálkodni az energiaköltségeiket – véli Karácsony Gergely. A főpolgármester azt mondja, hogy Budapestnek kész tervei vannak az uniós pénzek lehívására. A 2024-es önkormányzati választás előtt nem javasolna előválasztást, de nem is fél tőle.

Magyar Narancs: Budapestet a járvány évei alatt nehéz pénzügyi helyzetbe hozták a kormányzati elvonások. A mostani energiaválságban ugyanakkor ön mintha csendesebben kongatná a vészharangot, mint más polgármesterek. Ez a válság kevésbé veszélyezteti a főváros működését, vagy azt gondolja, hogy úgyis lesz megoldás?

Karácsony Gergely: Valamilyen megoldásnak lennie kell. Ezzel együtt én is kongatom a harangot, nyilvánosságra hoztunk néhány adatot arról, hogy ha mindent ugyanúgy csinálnánk az energiabeszerzésben, mint eddig, milyen árak jönnének ki. Döbbenetes: tíz, húsz, sőt harmincszoros árak. Még ha lenne is pénzünk rá, akkor se fizetnénk ennyit az energiáért. Mi nem peep show-t meg kaszinót üzemeltetünk az energiával, hanem alapvető, az egész nemzetgazdaság szempontjából kulcsfontosságú közszolgáltatásokat: közvilágítást, ivóvízellátást, közösségi közlekedést, szemétszállítást. Nehéz belenyugodni abba, hogy a Paksi Atomerőmű 12 forintért termeli meg az áramot, mi pedig 462-ért vehetjük meg a kereskedő cégtől. De mondok egy másik példát. A fővárosi tulajdonban lévő hulladék­égető nagyjából annyi elektromos áramot termel, amennyiből fenntartjuk a budapesti dísz- és közvilágítást, de az áram a kukaholdingon keresztül elmegy a nagy állami rendszerekbe. Vagyis a budapestiek hulladékát a mi cégünk szedi össze, szállítja el, mi égetjük el, ám az így keletkezett energiát elveszi az állam. Elfogadhatatlan, hogy a tomboló világpiaci árakhoz kellene igazodnunk, miközben a magyar adófizetők pénzén fenntartott vagy akár fővárosi tulajdonban lévő cégek megtermelik azt az áramot, amire szükségünk lenne.

MN: A kormány reagál valamit ezekre a felvetésekre?

KG: A Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökével közösen kezdeményeztem egy nemzeti energiacsúcs összehívását, mert nagymértékben tetézi a bajt, hogy semmilyen párbeszéd nincs az energiakrízisről a kormány és az önkormányzatok között. Nem tudom, hogy a párbeszéd-képtelenségnek mi a pontos oka. Ehhez vannak szokva, vagy akkora bajban van a költségvetés, hogy ők sem tudják, mi legyen? Esetleg ebben is a hatalmi lehetőséget látják újabb önkormányzati feladatok és vagyonelemek államosítására? Bármelyik is a valódi ok, az eredmény teljes mértékben elfogadhatatlan.

MN: Tudják egyáltalán, hogy kit kell keresni a kormányban, ki lenne a felelős az önkormányzati krízishelyzet kezeléséért?

KG: Tudjuk, hogyan működik ez a kormány, minden szál Orbán Viktornál fut össze, neki címezzük a leveleinket. Az ugyanakkor nem véletlen, hogy az áprilisi választás után létrejött kormányzati struktúrában – szemben az előzővel – nincs Budapestért felelős kormánytag. Ha lenne, akkor hozzá fordulhatnánk a problémákkal, vagy nála tudnánk kezdeményezni a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának összehívását. 

MN: Energiakérdésben több fideszes polgármester, például Cser-Palkovics András is megszólalt. Jelenleg az önkormányzatok a politikai vezetés színezetétől függetlenül hasonló problémákkal szembesülnek. Tart attól, hogy ha lesz valamilyen kormányzati segítség vagy kompenzáció, azt megint politikai alapon osztják majd ki?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.