Több mint százan fordultak az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) panaszbizottságához a Budapest Rádióban januárban elhangzott Franka-projekt miatt. A rádió négy alkalommal adta le Franka Tibor 2001. januári, Budakalászon tartott előadását. Ennek a szövegét olvasták föl a hallgatók és néhány színész. A panasz szerint a műsorszolgáltató és Fiala János műsorvezető ezzel "magyargyűlöletet és kirekesztést keltett", ezért kérték a panaszbizottságot, hogy szankcionálja a Budapest Rádiót.Apanaszosok beadványukban arra is felhívták a bizottság figyelmét, hogy korábban a Pannon Rádiót egy ötperces műsor miatt egymillió forintra büntették.
A Franka-rendezvényt annak idején egy kábeltévé is közvetítette, a Népszabadság később ennek alapján szemezgetett a magvas gondolatokból. (Például a Magyar Hírlapot megvásárló Maxwell kapcsán Franka Tibor kijelentette: "Ezeknek csöpög az orruk, a fülük lejjebb van, mint az orrcimpájuk, és csámpásak. Nagyon meg lehet ismerni, amikor voltam a Szentföldön, én mindjárt tudtam mindent. Gondolom, mi magyarok nem ilyenek vagyunk.")
A 3. számú eljáró tanács két alkalommal tárgyalta az ügyet, végül úgy döntöttek, hogy a Budapest Rádió
nem sértett törvényt
Ugyanakkor a tanács véleményben állapította meg, hogy a műsorfolyam "nem felelt meg mindenben" a műsorszolgáltatás alapelveiből kiolvasható törvényhozói szándéknak, mert nem biztosított elegendő teret az eltérő véleményeknek.
Fiala korábban több rádiónak felkínálta a projektet, de senki nem adta le, ezért az interneten tette közzé Franka sajátos gondolatait a világról. A rádióbeli műsor előtt felhívta Frankát, hogy felkínálja neki a megszólalás lehetőségét; az előszót Varga Domokos György mondta. A panasz szerint jogtalan volt a műsor átvétele, ráadásul az eredeti, a Kalász TV-ben sugárzott műsor kazettája sincs már meg, így akár manipulálhatták is Franka szövegét - így a lakossági bejelentők. A Budapest Rádió átadta a panaszbizottságnak a videokazettát, de a testület ennek megtekintését nem tartotta lényegesnek. A második tárgyaláson a Budapest Rádió jogi képviselője kijelentette: korlátozás nélkül biztosítják a megszólalási lehetőséget a panaszosnak, amit ő nem fogadott el. Márpedig ennél többet egy műsorszolgáltató aligha tehet.
Persze nem egyszerű eldönteni, ki is a voltaképpeni panaszos. A beadványt ugyan egy hölgy írta alá, és a csatlakozók között sem olvasható Franka Tibor neve, ám az újságíró mindkét tárgyaláson úgy viselkedett, mintha ő irányítaná a panaszos ügyvédjét. Dörmögve közölte, hogy a Budapest Rádió képviselője "szemét rohadék", aki "hazudik", és a "kommunisták elszívják a levegőt" az egyébként valóban fülledt teremben.
A tárgyalásokon mindkét tábor prominensei felvonultak, nagyjából nyolcvanan méregették bizalmatlanul egymást. A panaszbizottság tárgyalása elvileg nyilvános, de hang- és képfelvétel nem készíthető. A terembe nem lehetett beférni, a nyilvánosságot a nyitott ajtó biztosította. A második menetet meglepő módon kamerával rögzítette az ORTT, "saját célra". Igaz, "tűzvédelmi okokból" ekkor már csak a név és lakcím megadása után engedtek be az épületbe. A hallgatók néha be-beszólogattak. A döntés után aztán mindkét tábor egyetértett abban, hogy a bizottság határozata értelmezhetetlen.
A panaszbizottság, megértvén az idők szavát, nem kívánt egyik oldalra sem állni. Ha közigazgatási határozatot hoz, az nem lehet dodonai, és fellebbezhető. Ha - ahogy a Budapest Rádió kérte - elutasítja a panaszt, magára haragítja a jobboldalt; ha viszont befogadja, kiabálni fognak a "balosok". Ezért aztán a bizottság véleményt nyilvánított (ami megfellebbezhetetlen), az egymással vitatkozók pedig oldják meg a problémájukat maguk - és
jóccakát
A Nap-kelte hét végi adásában Fiala és Franka vitája egy, az ügyet nem ismerő néző számára nem volt más, mint a "nem én voltam", "de te voltál" típusú vég nélküli szócséplés, ráadásul Franka a köztelevízióban élő műsorban citálhatta elő Kertész Imrét, hogy "lám, ő is zsidózott". Pontosabban, csupán Kertész, mert Franka, mint kifejtette, nem ismer mást, csak becsületes embert és gazembert, és a műsorvezető Verebes István sem ellenkezett.
A panasz mindenesetre elérte a célját. Úgy vizsgálták Fiala János műsorát, hogy közben egy pillanatig sem volt lényeges, vajon a Franka-rendezvényen mi hangzott el, s hogy miért tartotta ezt fontosnak felidézni a Budapest Rádió. Fialát tavaly már feljelentették egyszer, és a riportert akkor nagyon megviselte az eljárás (lásd: Sóhivatal, Narancs, 2002. május 9.).
A panaszosok ügyvédje precedensértékűnek nevezte az eljárást. Valóban az volt: kiderült, hogy egy formailag nem megfelelő panaszt bármikor "átminősíthet" a bizottság úgy, hogy erről nem hoz határozatot, ellenben véleményt alkot, kilőve ezzel az államigazgatási eljárás lehetőségét.
Persze, persze, a rossz médiatörvény - ezt a tanács elnöke is felemlegette a tárgyaláson -, és túlpolitizált a panaszbizottság is, ráadásul a háromtagú grémiumban jogász is volt, de a "szakértelem" így is
lenyomta a jogot
Csakhogy a médiatörvény nem mostanság lett ilyen, és ha betartását ilyen akkurátusan kéri számon a panaszbizottság, akkor jó volna, ha ezt önmagára is vonatkoztatná.
A történetnek nyilván nincs vége. Lehet figyelni, ki és mikor mond olyasmit, hogy amiatt érdemes a panaszbizottsághoz fordulni. Mert a mostani vitának nem az lett a következménye, hogy a hazug fél fülét-farkát behúzva eloldalgott - épp ellenkezőleg. A perdöntő videokazetta rendelkezésre állt, de a testület nem volt kíváncsi rá. Nyilván a tárgyilagosság jegyében.
Virág Tamás
