"Egyszer ezt fogja mondani Palkovics László is"

  • narancs.hu
  • 2019. március 22.

Belpol

Gábor György vallásfilozófus, egyetemi tanár a NER „hitvilágáról” - a teljes interjút a csütörtöki Narancsban találja!

Bár úgy beszél, mint egy vallási vezető, Orbán inkább vágyképek zsibárusa, mondja az MTA Filozófiai Kutatóintézetének volt tudományos főmunkatársa és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem tanára. Részlet az interjúból.

Magyar Narancs: Orbán tehát minden érv, tény, körülmény ellenére képes érvényesíteni a saját narratíváját.

Gábor György: Ez nem azt jelenti, hogy Orbán próféta, hamis próféta vagy éppen zseni, hanem csak azt, hogy képes vágyképeket megtestesíteni egy olyan országban, amely nem polgá­riasodott. Ez nem is annyira nehéz. Csak ki kell mondania a vágyakat: nemhogy autó, de hétüléses! És figyelmeztetni: a gonosz a tarkónknál liheg. Építhetnek nyugodtan Orbánék a vágyképekre, félelmekre, szorongásra ugyanúgy, mint a ponyvaárus az aluljáróban, ahol száz forintért megveheted azt a könyvet, amelyik elárulja, hogyan legyél milliárdos vagy éle­ted végéig tökéletes szerető. Egyaránt a vágyképek zsibárusai. De a legnagyobb bűn nem ez, és nem is az, hogy szétrabolják az országot, mert a tulajdonviszonyokat vissza lehet állítani. Hanem az, hogy szétverik az amúgy sem túl elterjedt polgári mentalitás utolsó maradékait is: az oktatásban, kulturális életben, egyetemeken, és ennek a helyreállítása csak jóval hosszabb távon lehetséges.

Gábor György vallásfilozófus, egyetemi tanár

Gábor György vallásfilozófus, egyetemi tanár

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Úgy tudom, gyerekkori barátjával, Gerő András történésszel megszakadt a kapcsolata. Sok barátsága szűnt meg az utóbbi években politikai ellentétek miatt?

GGY: Ez a legfájdalmasabb. Én nem kérek számon embereken semmit, már rég nem, és az értelmiségtől, ha valamit elvárok, az annyi, hogy következetesen használjuk a fogalmainkat. Vannak nagy csalódások, távolodások, de a sok-sok fájdalom mellett ezt valamilyen maliciózus iróniával is szemlélem. És azt látom, hogy kísértetiesek az ismétlődések: újra és újra olyan emberek kerülnek helyzetbe a politikának köszönhetően, akik egy ponton ezt fogják mondani: örüljetek, hogy én voltam ott, mert ha nem én lettem volna, akkor az Akadémia épületét is lebontják. Egyszer ezt fogja mondani Palkovics László is.

A teljes beszélgetést a Narancs friss lapszámában olvashatja el! Vegye a bátorságot, vegye a Narancsot! Esetleg fizessen elő rá itt.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.