Összehajtott Baranyi és Karácsony a Pride fölött

  • narancs.hu
  • 2025. március 19.

Belpol

A ferencvárosi polgármester gyávának nevezte a főpolgármestert, aki ebben az ügyben nem akar olyan előterjesztést a közgyűlés elé vinni, amelynek elfogadására nincs esély.

„A világ leggyávább főpolgármestere letiltotta a jövő heti közgyűlésre időben és teljesen szabályosan benyújtott előterjesztéseimet, amelyekkel a Pride betiltására reagálhatott volna a Főváros” – fakadt ki szerdán a Facebookon Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester.

Baranyi egyik előterjesztése arról szólt volna, hogy maradjon kinn a Városháza épületén a Pride zászlaja mindaddig, amíg a most elfogadott törvényt meg nem semmisítik. Arra is javaslatot tett, hogy idén júniusban Budapesten is legyenek olyan feliratok, zászlók, szimbólumok a tömegközlekedési eszközökön, amelyek a Pride-ot népszerűsítik.

Baranyi megállapítja, ez sok lehetett Karácsonynak. Azt különösen sérelmezi a ferencvárosi polgármester, hogy a főpolgármester nem közölte vele, milyen sorsot szán a javaslatainak, hanem másvalaki Facebook-posztjából kellett megtudnia.

Ez a DK-s Déri Tibor bejegyzése:

Déri úgy gondolja, igenis jó, hogy Karácsony Gergely nem veszi napirendre az ügyet, „amely az utóbbi napokban politikai cirkuszként próbálta tematizálni a közbeszédet”, és „ez nem hallgatás — ez egy világos üzenet: nem ülünk fel arra a szivárványos vonatra, amit Orbán Viktor Moszkva felé indított el a napokban.”

A gyávázásra szerda este reagált Karácsony Gergely is:

„Zuglói polgármesterként én tűztem ki elsőként a szivárványos zászlót magyar középületre. Amióta főpolgármester vagyok, minden évben ott volt a szivárványos zászló a Városházán, és ez így lesz akkor is, ha ezt a hatalom megtiltja. És amióta főpolgármester vagyok, a főváros minden évben segítséget nyújtott a Budapest Pride megszervezéséhez, és ez így lesz akkor is, ha ezt a hatalom megtiltja. Számomra a Pride ügye fontosabb, mint az a poltikai kommunikációs versenyfutás, hogy ki a Pride legnagyobb barátja” – írja Karácsony. 

A Pride szervezőnek kifejezett kérésére döntött úgy, hogy a Fővárosi Közgyűlés elé nem visz olyan, Pride-dal kapcsolatos előterjesztéseket, amelyek elfogadására nincs esély, mert ennek a politikai vesztesei azok lennének, akik most támogatásra szorulnak. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.