Ki irányítja Budapestet?

Összjátékok

Belpol

Furcsa összefonódások, gyorsan változó érdekszövetségek, az önkormányzatiságot csak most tanuló nagy frakció: nehéz kibogozni, ki kivel van a fővárosi Városházán. Két dolog viszont biztos: Vitézy Dávid vezetői ambíciója és a Fidesz ottani jelentéktelensége.

Miközben az Orbán-kormány éppen újabb szögeket készül beverni az önkormányzatiság koporsójába, a fővárosban rég tapasztalt intenzitással zajlik a politizálás. A felállás ismert: a tavaly nyáron a Fidesz-jelölt vissza­lépése miatt csak néhány száz szavazattal győztes Karácsony Gergely főpolgármester biztosan csak a saját frakciójára (Párbeszéd) számíthat, amelyben összesen ketten ülnek. Többnyire kalkulálhat a háromfős DK-val, valamivel kevésbé a Magyar Kétfarkú Kutya Párt Baranyi Krisztina vezette háromfős csapatával. A városházai testületben jelen van a tízfős Fidesz (teljes oppozíció), az újoncokból álló Magyar Péter-féle Tisza szintén tíz fővel (kiszámíthatatlan, miben lehet és miben nem megegyezni velük), és három fővel a Vitézy-féle Podmaniczky Mozgalom. Karácsonynak semmi esélye nem volt biztos többséget szervezni maga mögé, így a közgyűléseken minden egyes kérdésben változnak az erővi­szonyok. A Fidesz meg a saját felületein rendszeresen úgy tesz, mintha a választáson az utolsó pillanatban visszalépett Szentkirályi Alexandra lenne a város főpolgármestere (aki nagy bejelentéseket tesz például).

Ide mindent

Vitézy Dávid fellépése alighanem a nyáron végül őt támogató Fideszt lepte meg a legjobban: a korábban a NER-ben pozíciókat vállaló politikus sorra veszi elő a Fidesznek kellemetlen ügyeket, és bár magát a NER-t egyelőre nem vette a szájára, Lázár János közlekedési miniszterrel olykor személyeskedésbe torkolló konfliktust is gerjesztett.

Ha a Fidesz célja az volt, hogy a következő választásig frakcióvezetőből potens kihívóvá építse föl Szentkirályit a sok szerepléssel, akkor már most eredményt lehet hirdetni: ezt elrontották. Karácsony az új helyzetben vesztett erejéből a Városházán, de ezt nem a Fidesz, hanem Vitézy használta ki. Akinek annyival is könnyebb, hogy a Budapesten koloncnak számító Fidesz őt nem húzza lefelé: magát várospolitikusként pozicionálja, aki a parlamenti ellenzéktől és a kormánypárttól is egyforma távolságot tart. Eddig ez működik is, mert a Fidesszel azonos létszámú Tiszával, és a hol világos elvek alapján működő, hol trollkodó MKKP-val sikerül is kooperálnia. Imázsának az is jót tesz, amikor néha látványosan hadakozik Karácsonnyal (például a tervezett metróbuszok miatt), néha meg a főpolgármesterrel egyetértésben lép fel az olyan lázálmokkal szemben, mint amilyen a Fidesz Rákosdubaj-projektje.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.