Még a hét elején kereste fel Sólyom László, volt köztársasági elnököt több olyan civil szervezet képviselője, illetve szakértője, akik aggódva figyelik a parlamenti ratifikációra váró, Paks bővítéséről szóló magyar–orosz megállapodást – értesült a magyarnarancs.hu több forrásból. A megbeszélésen a kialakult helyzet értékelésén túl a civilek részéről felmerült az is, hogy Sólyom László álljon az élére a paksi bővítést ellenző civil összefogásnak, mozgalomnak. (Ennek az egyik első megnyilvánulását, az országgyűlési képviselőkhöz írt felhívó levelet keretes írásunkban közöljük.) Sólyom László azonban ezt a szerepet nem vállalta, állítólag azzal érvelt, hogy február közepén a témában az MTA szervez konferenciát, álláspontját ott fogja kifejteni.
| ||
Az ügyben megkerestük Lányi Andrást, aki információink szerint jelen volt ezen a megbeszélésen. Az egyetemi tanár sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta értesülésünket, mondván, hogy „bulvárpletykákkal” nem foglalkozik. A tüntetéssel kapcsolatban elmondta: a szervezők elzárkóznak attól, hogy az eseményen bármely politika párt képviselője fellépjen, és a megmozdulást választási célokra használja fel. „Azt reméljük, hogy érveink elgondolkodtatják a parlamenti képviselőket, és elnapolják a döntést, ugyanis semmi szükség ekkora sietségre.” (Úgy tudni, a parlamenti szavazás február elején lesz a moszkvai megállapodásról – a szerk.) Lányi felidézte: „Nagymarosnál már félig állt a gát, amikor sikerült megakadályozni.” Ezzel arra utalt, hogy „nálunk előbb döntenek, csak aztán vitatkoznak”, holott az ideális sorrend éppen fordítva lenne.
Decemberben egyébként volt a témában egy konferencia is, ahol Sólyom László a bővítés elleni meggyőződésének adott hangot. Egy a napokban nyilvánosságra került felvétel szerint Sólyom akkor a következőket mondta: „Itt már elárulhatom, miután nem vagyok hivatalban, hogy amikor Putyin itt volt, két dolgot követelt, és engem is ezzel gyötört: az egyik az volt, hogy a Malévot adjuk el (az egyik) oligarchának, el is adtuk, aztán vissza is vettük, mikor csődbe ment, a másik pedig a Paks, hogy azt ők akarják csinálni… Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy azt mondhattam, hogy Magyarországon az államelnöknek ebbe nincsen beleszólása. De hát rossz helyen mondta, mert az elnöki hivatal megvette már a láncokat, amikkel oda fogom magam kötözni a paksi kerítéshez.”
A civilekkel folytatott találkozó megtörténtéről, az elutasítás okáról megkérdeztük Sólyom Lászlót is, akitől arra is kíváncsiak voltunk, tudja-e támogatni a február 1-ére összehívott demonstrációt. Titkárságától kérdéseinkre nem kaptunk konkrét választ, a találkozó tényét nem cáfolva azonban ezt üzenték: „Sólyom László civil szervezetek tagjaként, az Alkotmánybíróság elnökeként és köztársasági elnökként is számos alkalommal kifejtette véleményét az egészséges környezethez való jog, a fenntartható fejlődés és a jövő generációkért érzett felelősség kapcsán. Az atomenergia alkalmazásával összefüggésben köztársasági elnökként is több ízben állást foglalt. Hangsúlyozta, hogy ezt nem lehet csak műszaki vagy energiaellátási kérdésként kezelni, és minden döntés előfeltételének tartotta a teljes körű információn alapuló társadalmi vitát. Nyilvánosan bírálta a paksi bővítés előkészítésére vonatkozó 2009-es országgyűlési határozatot. Elnök Úr azóta is figyelemmel kísérte az atomenergia magyarországi felhasználásával kapcsolatos fejleményeket; mind a szakmai és civil szervezetekkel, mind szakértőkkel megbeszéléseket folytatott és folytat. A Paksi Atomerőmű két új blokkjával kapcsolatban az ELTE TáTK humánökológiai szak által 2013.december 13-án megrendezésre került »Paks vobiscum?« c. szakmai konferenciát Sólyom elnök úr elnökölte, s megnyitójában véleményét is kifejtette. Elnök Úr véleményében és magatartásában is következetes marad.”
| A tiltakozó levél Tisztelt Országgyűlési Képviselő! A magyar kormány Moszkvában megállapodást írt alá egy újabb atomerőmű megépítéséről. A szerződés immár nem csak egyes családokat, hanem az egész országot kényszeríti bele egy kétes kimenetelű devizahitel-ügyletbe. Ha ez megvalósul, a magyar energiapolitika az évszázad végéig nem térhet le arról a kényszerpályáról, amelyet a kormány kijelöl számára. A jövő nemzedékek sorsát megpecsételő döntés úgy kerül az országgyűlés elé, hogy ahhoz nem kérték ki a társadalom jóváhagyását. A közvélemény elől – és Ön elől is – elhallgatták, hogy − az új paksi atomerőmű minden idők legdrágább hazai beruházása lenne, legalább 4000 milliárd forintba kerül, amelyhez hozzáadódik a járulékos létesítmények ezermilliárdos költsége; − a két új reaktor tovább növelné Magyarország egyoldalú orosz energiafüggőségét; − az olcsó paksi áram mítosz csupán: a beruházás csak a jelenleginél lényegesen magasabb energiaárak mellett térülne meg, tehát az energia ára és/vagy az adóterhek biztosan emelkednek; − a sokat hangoztatott nukleáris reneszánsszal ellentétben a kezelhetetlen és vállalhatatlanul súlyos kockázatok a fukusimai katasztrófa óta az uniós országok többségét elriasztják új atomerőművek építésétől, mások pedig bezárják a régieket; − a beruházás miatt nem lesz pénz az energiarendszer korszerűsítésére, hiszen a hatékonyságjavítás, a takarékossági intézkedések, az egyre olcsóbbá váló megújuló források fokozott bevonása helyett az energiatermelés legveszélyesebb és legdrágább módjára költenénk. Így mindaz, amit a felelősen gondolkodó állampolgárok annak idején a rendszerváltozástól reméltek – az ország függetlensége Moszkvától, a tiszta és biztonságos környezet, az áttérés a fenntartható alapokon nyugvó gazdálkodásra – áldozatul esne a politikai és műszaki megalomániának. Arra kérjük Önt, hogy ne adja beleegyezését az atomerőmű építéséről szóló államközi szerződéshez. Sietségre semmi ok, a hivatalos álláspont szerint a legöregebb paksi blokk 2032-ig termelhet. Az elhamarkodott döntés csak nehezen kezelhető túltermelési, szabályozási és értékesítési gondokat okozna a következő évtizedben. Az energetika rohamos fejlődése évről évre új helyzetet teremt a természeti erőforrások fenntartható és költséghatékony használata terén, melynek előnyeit egy elhamarkodott döntés esetében nem élvezhetnénk. Tisztelt Képviselő! Mérlegelje a vállalkozás veszélyeit, és történelmi felelőssége tudatában mondjon rá nemet! Kérjük, ne feledje, az ország függetlensége, jövendő biztonságunk és jólétünk múlik az Ön döntésén! Budapest, 2014. január 23. Aláírók: Ámon Ada igazgató – Energiaklub Szakpolitikai Intézet Módszertani Központ Szegfalvi Zsolt ügyvezető igazgató – Greenpeace Magyarország Lukács András elnök – Levegő Munkacsoport Farkas István ügyvezető elnök – Magyar Természetvédők Szövetsége Lányi András egyetemi docens – Paks vobiscum? Boda Zsolt szóvivő – Védegylet |
